Hogy országszerte mennyire kicsapta a biztosítékot az internetadó ötlete, jelzi, hogy Szombathelyen az elmúlt nyolc évben nem volt akkora tömegdemonstráció, mint szerda este a városháza előtt. Előzetesen A szombathelyi tüntetés az internetezés adóztatása ellen Facebook-oldalon 986-an jelezték, hogy ott lesznek, a megjelentek számát az újságírók 500–1500 főre saccolták, a rendőrség utólagos becslése szerint 1300 ember ment ki a térre. A vasi megyeszékhely nem egy tüntetős város, ha nyolcvanezerből háromszáz ember kimegy a térre, az itt már tömegnek számít.
Az első szónok Szalai Szabolcs szervező volt, egy huszonegy éves, kommunikáció-médiatudomány szakos hallgató. Elmondta: azért is szervezték a tüntetést, mert szeretnék megdönteni azt a vélekedést, hogy vidéken nem érdekli az embereket a politika, a közélet, alszanak az emberek, de a most összegyűlt tömeg azt jelzi, hogy Vas megyében, Szombathelyen nem alszanak. Szalai elmondja, a rendszerváltás előtti időkről csak a szüleitől hallott, de amit mostani rendszer arra hasonlít: diktatórikus, és el akarja fojtani a szólásszabadságot. Ekkor máris rákezdett tömeg: „Orbán, takarodj!” „Azért vagyunk itt, hogy hidat emeljünk a digitális szakadék fölé” – mondja a leendő szakember.
A mellettem álló középkorú pár is annyit jegyez meg, amikor elhangzik a kérdés, hogy akartok-e internetadót, hogy „ha nem akarunk, akkor is kapunk, eldöntötték”. Ha eldöntötték, akkor miért vannak mégis itt?” – kérdezem tőlük. „A remény hal meg utoljára” – hallom a választ. Megtudom, nekik nem a hétszáz forint okozna problémát: „Ha valaki kijön, az nem magáért jön ki, hanem a fiatalokért is…”
A mellettük álló fiatalabb férfi pragmatikusabb, náluk a négytagú családban van két okostelefon, egy vezetékes net, és a biztonság kedvéért egy stick. Ez már nem kevés… Egy nyugdíjas úr bízik benne, hogy nem lesz internetadó, neki fontos, hogy tárgyilagos információkhoz jusson. Nem titkolja, a kormánnyal nem az internetadó a legnagyobb problémája, ez az utolsó csepp a pohárban.
A téren fiatalok, idősebbek, körülbelül ugyanannyian. Látunk politikust is, újságírókat civilben, családostul, tanárokat, sokak által ismert, köztiszteletben álló embereket. A fiatalok transzparenseken nyilvánítanak véleményt: „Az erő legyen veletek, internetes gyerekek.” Egy másikéban figyelmeztetés: „Ha nem netezünk, lesz időnk tüntetni.”
Endrődy Krisztián a Weöres Sándor Színház színművésze a következő szónok. Örül, hogy ennyien összegyűltek, külön örül a fiataloknak, akiket eddig nem nagyon mozgatott meg a politika. Élesen kritizálja Orbánt, aki a saját falujába stadiont épít, de kap a szónoktól az ország is, mert egy Orbánhoz hasonló miniszterelnök európai országban már rég nem lenne kormányfő, és jut a jelenlegi ellenzéknek is, hogy ők hozták a nyakunkra Orbánt.
Szendrő-Németh Tamás, a nyugat.hu bloggere (ügyvéd, információszabadsághoz fűződő ügyekben gyakorlott) az utolsó felszólaló. Mint mondja, nem szoktam csontig benyalni, a tömeg válaszol a kérdésére: „Mi se.” Elmondja, miről is szól az internetadó: az információk megvonásáról, kisajátításáról, a sajtószabadság eltiprásáról, tömegek manipulálásáról. „Félnek tőlünk” – mondja. Szendrő-Németh folyamatosan visszakérdez, a tömeg egyre hangosabb és határozottabb választ ad a frappáns és határozott kérdésekre. Az utolsó kérdése: „A tűzben akartok égni, vagy a pocsolyában ázni? Ez itt Spárta, ez itt Szombathely, ez itt Európa, nem adjuk szabadságjogainkat a Fidesznek.”
Ezt az emberek mobiljukkal nyomatékosítják, és a tüntetés atrocitás nélkül véget ér. A Facebookról pedig jöjjön egy utólagos kommentár: „Ha megengedtek egy kis viccelődést: ennyi embert utoljára a borok utcájában láttam, szóval az adók már majdnem annyira érdeklik az embereket, mint a rozéfröccs…”
