Újra zúgott az „Orbán takarodj!” – Csütörtökön is tüntettek az internetadó ellen

  • Kupi Györgyi
  • 2014. október 31.

Kis-Magyarország

Szombathelyen több mint ezren mentek ki a tüntetésre. Mi is ott voltunk.

Hogy országszerte mennyire kicsapta a biztosítékot az internetadó ötlete, jelzi, hogy Szombathelyen az elmúlt nyolc évben nem volt akkora tömegdemonstráció, mint szerda este a városháza előtt. Előzetesen A szombathelyi tüntetés az internetezés adóztatása ellen Facebook-oldalon 986-an jelezték, hogy ott lesznek, a megjelentek számát az újságírók 500–1500 főre saccolták, a rendőrség utólagos becslése szerint 1300 ember ment ki a térre. A vasi megyeszékhely nem egy tüntetős város, ha nyolcvanezerből háromszáz ember kimegy a térre, az itt már tömegnek számít.

Az első szónok Szalai Szabolcs szervező volt, egy huszonegy éves, kommunikáció-médiatudomány szakos hallgató. Elmondta: azért is szervezték a tüntetést, mert szeretnék megdönteni azt a vélekedést, hogy vidéken nem érdekli az embereket a politika, a közélet, alszanak az emberek, de a most összegyűlt tömeg azt jelzi, hogy Vas megyében, Szombathelyen nem alszanak. Szalai elmondja, a rendszerváltás előtti időkről csak a szüleitől hallott, de amit mostani rendszer arra hasonlít: diktatórikus, és el akarja fojtani a szólásszabadságot. Ekkor máris rákezdett tömeg: „Orbán, takarodj!” „Azért vagyunk itt, hogy hidat emeljünk a digitális szakadék fölé” – mondja a leendő szakember.

A mellettem álló középkorú pár is annyit jegyez meg, amikor elhangzik a kérdés, hogy akartok-e internetadót, hogy „ha nem akarunk, akkor is kapunk, eldöntötték”. Ha eldöntötték, akkor miért vannak mégis itt?” – kérdezem tőlük. „A remény hal meg utoljára” – hallom a választ. Megtudom, nekik nem a hétszáz forint okozna problémát: „Ha valaki kijön, az nem magáért jön ki, hanem a fiatalokért is…”

A mellettük álló fiatalabb férfi pragmatikusabb, náluk a négytagú családban van két okostelefon, egy vezetékes net, és a biztonság kedvéért egy stick. Ez már nem kevés… Egy nyugdíjas úr bízik benne, hogy nem lesz internetadó, neki fontos, hogy tárgyilagos információkhoz jusson. Nem titkolja, a kormánnyal nem az internetadó a legnagyobb problémája, ez az utolsó csepp a pohárban.

A téren fiatalok, idősebbek, körülbelül ugyanannyian. Látunk politikust is, újságírókat civilben, családostul, tanárokat, sokak által ismert, köztiszteletben álló embereket. A fiatalok transzparenseken nyilvánítanak véleményt: „Az erő legyen veletek, internetes gyerekek.” Egy másikéban figyelmeztetés: „Ha nem netezünk, lesz időnk tüntetni.”

Endrődy Krisztián a Weöres Sándor Színház színművésze a következő szónok. Örül, hogy ennyien összegyűltek, külön örül a fiataloknak, akiket eddig nem nagyon mozgatott meg a politika. Élesen kritizálja Orbánt, aki a saját falujába stadiont épít, de kap a szónoktól az ország is, mert egy Orbánhoz hasonló miniszterelnök európai országban már rég nem lenne kormányfő, és jut a jelenlegi ellenzéknek is, hogy ők hozták a nyakunkra Orbánt.

Szendrő-Németh Tamás, a nyugat.hu bloggere (ügyvéd, információszabadsághoz fűződő ügyekben gyakorlott) az utolsó felszólaló. Mint mondja, nem szoktam csontig benyalni, a tömeg válaszol a kérdésére: „Mi se.” Elmondja, miről is szól az internetadó: az információk megvonásáról, kisajátításáról, a sajtószabadság eltiprásáról, tömegek manipulálásáról. „Félnek tőlünk” – mondja. Szendrő-Németh folyamatosan visszakérdez, a tömeg egyre hangosabb és határozottabb választ ad a frappáns és határozott kérdésekre. Az utolsó kérdése: „A tűzben akartok égni, vagy a pocsolyában ázni? Ez itt Spárta, ez itt Szombathely, ez itt Európa, nem adjuk szabadságjogainkat a Fidesznek.”

Ezt az emberek mobiljukkal nyomatékosítják, és a tüntetés atrocitás nélkül véget ér. A Facebookról pedig jöjjön egy utólagos kommentár: „Ha megengedtek egy kis viccelődést: ennyi embert utoljára a borok utcájában láttam, szóval az adók már majdnem annyira érdeklik az embereket, mint a rozéfröccs…”

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.