Újra zúgott az „Orbán takarodj!” – Csütörtökön is tüntettek az internetadó ellen

  • Kupi Györgyi
  • 2014. október 31.

Kis-Magyarország

Szombathelyen több mint ezren mentek ki a tüntetésre. Mi is ott voltunk.

Hogy országszerte mennyire kicsapta a biztosítékot az internetadó ötlete, jelzi, hogy Szombathelyen az elmúlt nyolc évben nem volt akkora tömegdemonstráció, mint szerda este a városháza előtt. Előzetesen A szombathelyi tüntetés az internetezés adóztatása ellen Facebook-oldalon 986-an jelezték, hogy ott lesznek, a megjelentek számát az újságírók 500–1500 főre saccolták, a rendőrség utólagos becslése szerint 1300 ember ment ki a térre. A vasi megyeszékhely nem egy tüntetős város, ha nyolcvanezerből háromszáz ember kimegy a térre, az itt már tömegnek számít.

Az első szónok Szalai Szabolcs szervező volt, egy huszonegy éves, kommunikáció-médiatudomány szakos hallgató. Elmondta: azért is szervezték a tüntetést, mert szeretnék megdönteni azt a vélekedést, hogy vidéken nem érdekli az embereket a politika, a közélet, alszanak az emberek, de a most összegyűlt tömeg azt jelzi, hogy Vas megyében, Szombathelyen nem alszanak. Szalai elmondja, a rendszerváltás előtti időkről csak a szüleitől hallott, de amit mostani rendszer arra hasonlít: diktatórikus, és el akarja fojtani a szólásszabadságot. Ekkor máris rákezdett tömeg: „Orbán, takarodj!” „Azért vagyunk itt, hogy hidat emeljünk a digitális szakadék fölé” – mondja a leendő szakember.

A mellettem álló középkorú pár is annyit jegyez meg, amikor elhangzik a kérdés, hogy akartok-e internetadót, hogy „ha nem akarunk, akkor is kapunk, eldöntötték”. Ha eldöntötték, akkor miért vannak mégis itt?” – kérdezem tőlük. „A remény hal meg utoljára” – hallom a választ. Megtudom, nekik nem a hétszáz forint okozna problémát: „Ha valaki kijön, az nem magáért jön ki, hanem a fiatalokért is…”

A mellettük álló fiatalabb férfi pragmatikusabb, náluk a négytagú családban van két okostelefon, egy vezetékes net, és a biztonság kedvéért egy stick. Ez már nem kevés… Egy nyugdíjas úr bízik benne, hogy nem lesz internetadó, neki fontos, hogy tárgyilagos információkhoz jusson. Nem titkolja, a kormánnyal nem az internetadó a legnagyobb problémája, ez az utolsó csepp a pohárban.

A téren fiatalok, idősebbek, körülbelül ugyanannyian. Látunk politikust is, újságírókat civilben, családostul, tanárokat, sokak által ismert, köztiszteletben álló embereket. A fiatalok transzparenseken nyilvánítanak véleményt: „Az erő legyen veletek, internetes gyerekek.” Egy másikéban figyelmeztetés: „Ha nem netezünk, lesz időnk tüntetni.”

Endrődy Krisztián a Weöres Sándor Színház színművésze a következő szónok. Örül, hogy ennyien összegyűltek, külön örül a fiataloknak, akiket eddig nem nagyon mozgatott meg a politika. Élesen kritizálja Orbánt, aki a saját falujába stadiont épít, de kap a szónoktól az ország is, mert egy Orbánhoz hasonló miniszterelnök európai országban már rég nem lenne kormányfő, és jut a jelenlegi ellenzéknek is, hogy ők hozták a nyakunkra Orbánt.

Szendrő-Németh Tamás, a nyugat.hu bloggere (ügyvéd, információszabadsághoz fűződő ügyekben gyakorlott) az utolsó felszólaló. Mint mondja, nem szoktam csontig benyalni, a tömeg válaszol a kérdésére: „Mi se.” Elmondja, miről is szól az internetadó: az információk megvonásáról, kisajátításáról, a sajtószabadság eltiprásáról, tömegek manipulálásáról. „Félnek tőlünk” – mondja. Szendrő-Németh folyamatosan visszakérdez, a tömeg egyre hangosabb és határozottabb választ ad a frappáns és határozott kérdésekre. Az utolsó kérdése: „A tűzben akartok égni, vagy a pocsolyában ázni? Ez itt Spárta, ez itt Szombathely, ez itt Európa, nem adjuk szabadságjogainkat a Fidesznek.”

Ezt az emberek mobiljukkal nyomatékosítják, és a tüntetés atrocitás nélkül véget ér. A Facebookról pedig jöjjön egy utólagos kommentár: „Ha megengedtek egy kis viccelődést: ennyi embert utoljára a borok utcájában láttam, szóval az adók már majdnem annyira érdeklik az embereket, mint a rozéfröccs…”

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.