Világraszóló sikersztori lehetett volna, helyette mégis szánalmas pereskedés zajlik

  • narancs.hu
  • 2018. január 26.

Kis-Magyarország

Pápán, a II. világháborúban elhurcolt zsidóság életéről szóló kiállítással az történt, ami errefelé szokott. Jól indult mindent, aztán…

A friss Magyar Narancsban hosszan foglalkozunk egy pápai kiállítás szomorú utótörténetével. „Bár a 2012-ben megnyitott Elfeledett szomszédaink című kiállítás, amely a II. világháborúban elhurcolt pápai zsidó lakosság életét mutatta be, nemcsak hazánkban volt sikeres, a tárlat anyaga bedobozolva hever valahol az önkormányzatnál. A város ugyan megrendelte a folytatást egy állandó kiállítás formájában, ám végül beperelte a kész anyagot leadó szervezőt” – írjuk cikkünk felvezetésében.

A történet kezdete 2012-re nyúlik vissza. Az Elfeledett szomszédaink annak a közel há­rom­ezer pápai zsidó lakosnak állított emléket, akiket a második világháború során hurcoltak el, s akik közül alig pár százan tértek vissza. A kiállítási anyag rendkívül gazdag és részletes volt, több száz családi fényképen, írásos dokumentumok alapján elevenedtek meg az egykori pápai lakosok mindennapjai. A tárlatra a pápai önkormányzat is nagyon büszke volt. A kiállítást Gyekiczki András jogász a saját ötlete nyomán Rajk László építésszel közösen rendezte. A kiállítás visszhangja jelentős volt, három hónap alatt nyolcezren tekintették meg, később bemutatták a budapesti Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában, továbbá Los Angelesben és Washingtonban is. Rajk és Gyekiczki munkája más városok figyelmét is felkeltette. „Több szakember is támogatott abban, hogy készítsek egy módszertani útmutatót ahhoz, hogyan kell ilyen jellegű kutatómunkát végezni, és kiállítást berendezni” – idézi föl Gyekiczki. „Azt gondolom, hogy a pápai kiállítás egyfajta paradigmaváltás a holokauszt bemutatásában. András módszertana számomra is jó minta volt, ezért én is merítettem belőle ötleteket a soproni kiállításhoz, amely akár a pápai tárlat kistestvérének is nevezhető. Meg is kértem Andrást, hogy használhassam a címben az »elfeledett« kifejezést” – mondta a Narancsnak Tárkányi Sándor építész, Sopron történeti belvárosának műemlék-felügyelője, aki az Elfeledett soproniak című kiállítást jegyzi, amelyet a soproni új zsinagógában mutattak be 2014-ben.

Ilyen volt a kiállítás maga

Ilyen volt a kiállítás maga

Fotó: Martin Fejer

Azaz a kezdéskor nagyon jól ment mindent. Sőt, az önkormányzat és Gyekiczki egy újabb kiállításról is megállapodott, ám ebből végül nem lett semmi. Azaz lett, csak nem lehetett megnézni. Csupán néhányan látták, ám azok se tudták, hogy pontosan mit is… Amúgy pedig több szereplő is perben áll egymással, a tárgyalás tavasszal folytatódik.

A kacifántos, jogi csavarokban, intrikákban és pénzügyi követelésekben gazdag történet (amely a jelenlegi viszonyaink tüneteként is olvasható) teljes terjedelmében a csütörtökön megjelent Magyar Narancsban olvasható.

 


Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.