Világraszóló sikersztori lehetett volna, helyette mégis szánalmas pereskedés zajlik

  • narancs.hu
  • 2018. január 26.

Kis-Magyarország

Pápán, a II. világháborúban elhurcolt zsidóság életéről szóló kiállítással az történt, ami errefelé szokott. Jól indult mindent, aztán…

A friss Magyar Narancsban hosszan foglalkozunk egy pápai kiállítás szomorú utótörténetével. „Bár a 2012-ben megnyitott Elfeledett szomszédaink című kiállítás, amely a II. világháborúban elhurcolt pápai zsidó lakosság életét mutatta be, nemcsak hazánkban volt sikeres, a tárlat anyaga bedobozolva hever valahol az önkormányzatnál. A város ugyan megrendelte a folytatást egy állandó kiállítás formájában, ám végül beperelte a kész anyagot leadó szervezőt” – írjuk cikkünk felvezetésében.

A történet kezdete 2012-re nyúlik vissza. Az Elfeledett szomszédaink annak a közel há­rom­ezer pápai zsidó lakosnak állított emléket, akiket a második világháború során hurcoltak el, s akik közül alig pár százan tértek vissza. A kiállítási anyag rendkívül gazdag és részletes volt, több száz családi fényképen, írásos dokumentumok alapján elevenedtek meg az egykori pápai lakosok mindennapjai. A tárlatra a pápai önkormányzat is nagyon büszke volt. A kiállítást Gyekiczki András jogász a saját ötlete nyomán Rajk László építésszel közösen rendezte. A kiállítás visszhangja jelentős volt, három hónap alatt nyolcezren tekintették meg, később bemutatták a budapesti Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában, továbbá Los Angelesben és Washingtonban is. Rajk és Gyekiczki munkája más városok figyelmét is felkeltette. „Több szakember is támogatott abban, hogy készítsek egy módszertani útmutatót ahhoz, hogyan kell ilyen jellegű kutatómunkát végezni, és kiállítást berendezni” – idézi föl Gyekiczki. „Azt gondolom, hogy a pápai kiállítás egyfajta paradigmaváltás a holokauszt bemutatásában. András módszertana számomra is jó minta volt, ezért én is merítettem belőle ötleteket a soproni kiállításhoz, amely akár a pápai tárlat kistestvérének is nevezhető. Meg is kértem Andrást, hogy használhassam a címben az »elfeledett« kifejezést” – mondta a Narancsnak Tárkányi Sándor építész, Sopron történeti belvárosának műemlék-felügyelője, aki az Elfeledett soproniak című kiállítást jegyzi, amelyet a soproni új zsinagógában mutattak be 2014-ben.

Ilyen volt a kiállítás maga

Ilyen volt a kiállítás maga

Fotó: Martin Fejer

Azaz a kezdéskor nagyon jól ment mindent. Sőt, az önkormányzat és Gyekiczki egy újabb kiállításról is megállapodott, ám ebből végül nem lett semmi. Azaz lett, csak nem lehetett megnézni. Csupán néhányan látták, ám azok se tudták, hogy pontosan mit is… Amúgy pedig több szereplő is perben áll egymással, a tárgyalás tavasszal folytatódik.

A kacifántos, jogi csavarokban, intrikákban és pénzügyi követelésekben gazdag történet (amely a jelenlegi viszonyaink tüneteként is olvasható) teljes terjedelmében a csütörtökön megjelent Magyar Narancsban olvasható.

 


Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.