Világszínvonalúak-e a balatoni borok?

Míg egykor sértésszámba ment egy franciát magyar borral kínálni, ma már megisszák a balatoni vöröset és fehéret is. A tó körüli borászok abban egyetértenek, hogy a minőség javul és egyre híresebb az itteni bor, de a tekintetben, hogy miként lehet jó marketinget csinálni és betörni a piacokra, már eltérőek a vélemények.

Minden BalatonBor balatoni bor, de nem minden balatoni bor BalatonBor. Utóbbi 2016 óta létezik, és nem más, mint az első, termelői összefogásra épülő hazai bormárka. Az ötlet a tóparti borászokból és vendéglátósokból 2014-ben alakult Balatoni Körtől származik. A termelők a legfrissebb olaszrizlingjüket viszik zsűri elé, mely eldönti, hogy az adott évben mely palackokra kerülhet a kék és napsárga címke. Az idei BalatonBor-premiert június 9-én tartják Veszprémben, az Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat részeként.

„Sikertörténet a BalatonBor – állítja Kardos Gábor, aki persze hazabeszél, hiszen a Balatoni Kör alapítója és tiszteletbeli tagja az egyesületnek –, arculati elemei egyre több vendéglátóhelyen köszönnek vissza. Ma már bátran kimondható, hogy a trendi fehérborok mezőnyében tarol a régiónk; ha ma egy kül- vagy belföldi borkedvelő száraz fehéret választ, az jó eséllyel balatoni lesz. A BalatonBorral a hiányzó szövetkezést szerettük volna pótolni; a francia, olasz, spanyol termelők sok évtizedes előnye, hogy nagyon erős régiós brandet tudnak építeni, mert ott létezik valódi régió, jelentős forrásokkal, erős szövetkezetekkel, s nem az egyes termelő kerül fókuszba, hanem a régió, mint márka. Mi ezt marketinggel pótoljuk, mondhatni, hozzájuk képest fejen állva táncolunk. Míg náluk a termék is közös, nálunk csak a zászló, egyelőre ennyit lehetett elérni itthon, de ez sem kevés. A BalatonBor soha nem fogja elárasztani a piacot, évi 60–80 ezer, legfeljebb 100 ezer palackot hoznak össze a régió borászai. Nálunk az is cél, hogy a kis pincészetek is könnyebben piachoz jussanak ez által.”

A balatoni borrégió zászlós bora a már emlegetett olaszrizling, de a Garamvári Szőlőbirtokon Balatonlellén például lényegesen több a kék szőlő, mint a fehér. „Boraink jelentős részét az Egyesült Államokba exportáljuk, s ott leginkább a vöröset keresik” – árulja el a Narancsnak Baranyai Péter főborász. „Ha balatoni bor, akkor Badacsony jut eszébe még ma is a legtöbbeknek, de a mi borvidékünk, a boglári is bizonyítja a hazai és nemzetközi borversenyeken a felzárkózást. Növeljük a fehér szőlők arányát, mert kétségkívül az a keresettebb, így a sauvignon blanc vagy az irsai olivér. Az olaszrizling pedig, amiből egyébként a mi termőterületünkön nincsen, a BalatonBornak köszönheti, hogy egyre népszerűbb” – mondja a szakember.

Végre a világtérképen

Azzal, hogy egyre jobb minőségűek a balatoni borok, a déli part egyik ismert étterme, az idén éppen harmincéves és nemrég a Michelin Guide-tól a legjobb ár-érték arányú helyeknek járó Bib gourmand minősítést elnyert balatonszemesi Kistücsök tulajdonos-üzletvezetője is egyetért. Csapody Balázs szerint nem túlzás azt állítani, hogy

egyes balatoni borok a világ legjobb éttermeinek borlapján is megállják a helyüket.

„Közelít a világszínvonalhoz, büszkék lehetünk, mert amerre járok a világban, jó híre van a balatoni bornak” – mondja. Úgy látja, sokat változott a bor- és gasztronómiai turizmus az elmúlt időszakban, egyre többen jönnek a régióba azért, hogy helyi ételeket és borokat kóstoljanak. „A Michelin Guide kiadványa is sokat segít ebben, mely most először ajánlja a legjobb magyarországi helyeket, megkönnyítve a gasztro- és borturisták dolgát, rákerültünk tehát végre a világtérképre. Nem is olyan régen még 15 pincészet lefedte a balatoni borkínálatot, ma már 50–60-nak is ott a helye az éttermek borlapjain.”

Máshogy képzelik

„Egyetértek Csapody Balázzsal, ma már akad néhány olyan borászat a Balaton partján, ahol világszínvonalon művelik ezt a mesterséget” – ezt már Jásdi István csopaki borász mondja. A hazai borászok által 2017-ben a borászok borászának választott Jásdi azonban nem tagja a Balatoni Körnek, és többek között éppen a BalatonBor-koncepció az, amihez képest gyökeresen más elveket vall a borról, a borászkodásról, a turizmusról. „Én nem hiszek a közösködésben, a balatoni minőségi turizmushoz szerintem az kell, hogy az egyediségeket mutassuk fel. Jó olaszrizling-termőhelyből is olyan kevés van ma már, hogy nem lenne szabad erre elpazarolni. Mi máshogy képzeljük a turizmust, a borturizmust; a füredi borheteket is otthagytuk, mert annak a vevőkörnek, amelyik a mi borainkra kíváncsi, le kell ülnie hozzá, és nem odakönyökölni a pulthoz. A rendezvényeink is mások: nem borfesztivál operettel, hanem kamarazenei koncert vagy beszélgetős est borászokkal. Azt építgetjük, ami a mi világunk.”

 

Kardos Gábor

Fotó: MTI/Varga György

Az idei lesz a huszonötödik szüretük Csopakon. Jásdi István korábban Párizsban is élt, közgazdászként oda szólította a munkája, de író is: Táltos-hegy című regényének főhőse Párizstól jut el a Balaton-felvidékig, akárcsak a szerző. „A jó termőhelyben hiszek – mondja –, jó technológiával kiváló borokat lehet készíteni, de egy bizonyos szinten túl nem lehet így eljutni, ahhoz már a termőhely a legfontosabb, meg az emberi tudás, a tradíció, mint Burgundiában, Toscanában. A magyar piacnak ma 1–2 százaléka jelenti a minőséget és ez is nagy eredmény, mert amikor én elkezdtem, emlékszem, szinte becsületsértés-számba ment, ha a franciákat megkínáltam egy magyar borral. Ma ehhez képest kiváló boraink vannak, hatékony országos bormarketing nélkül is. Képtelen vagyok megérteni például, hogy miért nem jöttek még rá: a világhírű 6 puttonyos tokaji aszú sem főételhez, sem desszerthez nem illeszthető, abból egy deci maga a desszert. A jó borok az olyan nagy adottságú helyeinknek is köszönhetők, mint például Csopak, a Somló, a Badacsony, de persze itt sem az egész terület, csak bizonyos termőhelyek sorolhatók a felső kategóriába. A Jásdi-pince sem véletlenül áll ott, ahol, a püspökség anno tudta, hová kell építeni. Hiszen több száz éven át kóstolgatták a dézsmaborokat, és amikor véget ért az úrbéri rendelettel a borbeszolgáltatás, akkor az elsők között építették ezt a pincét, meg a Badacsony oldalába is. Évszázados tapasztalat jelölte ki a helyét – én ebben hiszek. A világon például a somlói a legjobban érlelhető száraz fehérbor, mint ahogy Csopak, Somló, Badacsony fehérborai a legjobban iható összetett, komplex, izgalmas fehérborok.”

Vörösforradalom

Milyen „mélyről” kellett feljönni a jelenlegi, ezek szerint néha már a világszínvonalat közelítő magasságokba? A csopaki közgazdász-borász felidézi: „1810 körül jelent meg egy francia abbé kétkötetes szőlő-bor tankönyve, azt két éven belül lefordította Fábián József, a Csopakkal szomszédos Alsóörs református lelkésze, és volt a könyvnek kétszáz előfizetője. Vagyis az 1800-as évek elején közelebb voltunk a világhoz, mint 1990-ben. A Kádár-rendszerben a szovjet meg az NDK-s piacra mentek a boraink; volt olyan megye, ahol a pártbizottság állapította meg, mennyi legyen a szovjet importra szánt bor alkohol-egyenértéke. Csak ez számított, a legjobb borászok sem kóstoltak világbort. A sok generáció alatt felépített tudás két generáció alatt el tudott tűnni. A nagyok a szocialista exportra koncentráltak, a kis pincékben a nagypapa dohos fahordójába tették a borokat. Amikor először acéltartályban készítettük a bort, mondták az itteniek, hogy az nem igazi, nincs benne a fahordó íze, magyarul nem volt dohos. Ehhez képest ma igazán nem állunk rosszul. Attól kezdve, hogy a balatonlellei Garamvári Vencel a villányiakkal összefogva »vörösforradalmat« csinált, mert rájött, hogy az éttermek nem tudnak iható vöröset kínálni, már a francia ismerőseim is megitták a magyar vöröset, aztán kicsivel később a fehéret is.”

 

A Jásdi borterasz

Forrás: Facebook

A balatoni borok esetében adódik a kérdés: az északi vagy a déli partiak a jobbak? „Teljesen más a két part geológiája: a déli termőtalaja a lösz, és nem az északi partihoz, hanem a villányihoz, hajósihoz, szekszárdihoz hasonlítható. Fontos különbség, hogy Balaton felé néző szőlő nincsen délen, így aztán ott még örvendetesen nő is a termőterület, nem úgy, mint mifelénk, ahol egyre nagyobb harcot vívunk az ingatlanspekulációval. Csopakon 120–140 millió forintért is kelnek el ma már szőlőterületek, de beszélnek 400 milliós telekárról is Balatonfüreden. Ezt szőlőből nem lehet kitermelni, és aki abból akar megélni, nem is tudja megfizetni. Nőnek ki sorra a földből a papíron gazdasági épületek, valójában nyaralók, papíron gyümölcsmosóval, valójában úszómedencével. Persze vannak jogszabályok is, ellenőrző hatóságok is, de alig van látszata. Nemzeti kincs a Balaton, s az egyik értékét éppen az adja, hogy például Csopak és Füred között még szőlőterületek vannak. Mi még és ma még adni tudjuk az élményt, a bort és a tájat. Itt hátra lehet dőlni egy pohár bor mellett, és azt érezni: otthon vagyunk.”

Borvidékek a régióban

Magyarország hét borrégiója közül a Balatoni az egyik, hat borvidék alkotja. Az északi parton a Badacsonyit, a Balaton-felvidékit, a Balatonfüred-Csopakit, a délin a Balatonboglárit foglalja magába, ezenkívül része a Somlói és a Zalai. A Badacsonyi borvidék 1600 hektárján legnagyobb mennyiségben olaszrizling terem, leghíresebb bora mégis a szürkebarát és a kéknyelű. A Balaton-felvidéki területe a Keszthelyi-hegység és a Dél-Bakony mente, a hegyek közötti medencék és a Káli-medence lejtői. A Balatonfüred-Csopakit tartják az egyik legszebbnek, 6 ezer hektárján a zöldes-sárga, illatos, zamatában keserű mandulát idéző olaszrizling a legjellemzőbb. A Somlói hazánk egyik legkisebb borvidéke, mivel egyedül a Marcal-medencéből kiemelkedő tanúhegy lejtőire korlátozódik. Ismeretségét a somlói juhfark, vagy más néven a „nászéjszakák bora” hozta meg. Aki ebből ivott, az állítólag fiút nemzett, így nem is csoda, hogy nagy népszerűségnek örvendett anno a királyi udvarokban. A Zalai borvidék a Zalai-dombság oldala, sok apró szőlőbirtokkal. A Balatonboglári ellenben 16 hegyközségével, 4 ezer szőlősgazdájával a legnagyobb történelmi borvidékeink egyike.