„A labdarúgás óhatatlanul is politikai üggyé vált”

  • narancs.hu
  • 2016. július 4.

Kispálya

Lesz-e valakinek közvetlen politikai haszna a válogatott Eb-szerepléséből Magyarországon?
false

Figyelemre méltó interjút adott Szegedi Péter szociológus-sporttörténész (lapunk állandó szerzője) a pozsonyi Új Szó online kiadásának.

Az alapvetően a futball és a politika magyarországi viszonyait forszírózó beszélgetés utolsó válaszában Szegedi kitér arra is, hogy lesz-e az Eb-szereplésből közvetlen politikai haszna valakinek, adott esetben Orbán Viktornak.

„Az állami finanszírozású stadionépítések óta a labdarúgás óhatatlanul is politikai üggyé vált. Egyelőre nem látni, hogy a kormány a válogatott Európa-bajnoki szerepléséből politikai tőkét kívánna kovácsolni. De jelenleg nem is tudná hitelesen kommunikálni, hogy a sikerhez a kormányzat tevékenysége is hozzájárult, hiszen az független azoktól a területektől – a TAO-pénzektől, a futballakadémiáktól vagy a stadionépítésektől – amelyekre a kormány az elmúlt években számottevő költségvetési forrásokat fordított. De már pár hónap múlva okosabbak leszünk, hiszen látni fogjuk, hogyan szerepelnek csapataink a nemzetközi kupákban, nő-e a stadionok kihasználtsága, több magyar játékos játszik-e topligákban, a válogatottunk pedig szeptemberben Feröeren, októberben Svájc ellen, hazai pályán lép pályára világbajnoki selejtezőn. Ráadásul 2018 tavaszára már ki fog derülni, hogy kijutunk-e a következő vb-re, tudni fogjuk, hogy a futballunk most csak egy részsikert ért el, vagy épp egy felívelő korszak kezdetén vagyunk. A labdarúgás állami finanszírozásának ügye bizonyára téma lesz a 2018-as választási kampányban, de most nem tudni, hogy ez a kormánynak vagy az ellenzéknek fog-e inkább kedvezni.”

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.