Elmúlt a közvetlen veszély: már Orbán fociügyi főembere is az EU-ban maradásunk mellett kampányol

  • narancs.hu
  • 2016. július 5.

Kispálya

Nem lennénk most (sem) Lázár János vagy Kovács Zoltán helyében.

Csodálatos felfedezést tett Szöllősi György a Fourfourtwo főszerkesztője, Orbán fociügy főfelelőse lapja online felületén.

„Döbbenetes, hogy már a legjobb tizenhat között is csak EU-tagállamok voltak, illetve olyanok (Izland, Wales, Anglia), amelyek lehetnének EU-tagállamok, ha akarnának. Jobbak a nyugatiak? Gazdagabbak? Nagyobb az önbizalmuk azoknak, akik bent vannak az unióban?” – írja a döbbenet őszinte hangján. Lám csak, ha a foci okés, minden okés: lehet, hogy mégis rendben mennek a dolgok az EU-ban?

Tán még az sem kell, hogy Kövér László megreformálja?

De nem ám, ahol jól fociznak, ott nekünk is jó: „ha már napjaink egyik forró közéleti témája az, hogy melyik magyar vezető politikus mit gondol az EU-tagságunkról, akkor egy szempontot hadd vessünk föl mi is innen, a FourFourTwo szerkesztőségéből: az EU-tagok sokkal sikeresebbek a fociban, mint az EU-n kívüli európaiak, s ami az igazán megdöbbentő, válogatott szinten is”.

Márpedig ami meg van üzenve, az meg van üzenve: maradunk. Minden szinten. A szerző aláírása, rajta a pecsét: Szöllősi György (Európai Unió).

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.