A barátaim humora – vol. 1., az angolok

KOmplett

Legutóbb, a stand up estre készülvén kértem a barátaimat, hogy meséljenek vicces, szerintük színpadra való történeteket. Nos, megtették.

Az egyik angol, Nathan rögtön jelentkezett. Kijelentette, hogy neki több olyan története van, amit ha közkinccsé teszek, tutira megzabál a közönség. „Nagyon jó kis sztorik – lelkendezett –, ráadásul mindegyiknek az a vége, hogy az anyám behugyozik!” Kicsit furán nézhettem rá, nem tűnt elsőre túl erősnek, falat rengetően viccesnek a cucc, főleg így, hogy a „poént” már lelőtte. De nem lehetett őt zavarba hozni.

„Anyám a JCB Tractorsnál dolgozott – kezdett bele Nathan –, a JCB nagyon jó kis cég, erősek a juttatásokban, nem szívóznak az ebédidővel, és igen szép pénzt keres, aki hozzájuk szegődik. A JCB Tractors komoly és nagy múltú cég” – lendült volna bele Nathan a vállalati modell aprólékosabb elemzésébe, amikor közbeszúrtam: „Fontos ez?” Nathan egy pillanatra megakadt: „Az anyámnak igenis fontos, hogy hol helyezkedik el, és az életében ez az állás minőségi ugrás volt az előzőhöz képest!”

Nos, kénytelen voltam végighallgatni, mit kell tudni a JCB-ről, de a végén csak kilukadtunk a viccesnek szánt sztorihoz, ami ennyi: „És amikor egyik este anyám ment hazafelé a JCB-ből, a forgóajtó elkapta a ridiküljét. És anyám annyira röhögött, hogy behugyozott.” Innentől kíváncsian vártam a másodikat. „Egyszer anyám arra gondolt, hogy meglátogatja egyik rokonát, Jeff bácsit – mesélt tovább Nathan –, akinek nagymenő vállalkozása van Manchesterben. Ez a vállalkozás egyetlen kis lakásból indult, és azóta behálózza az egész világot… Jeff egy koszos albérletben kezdte, de már több háza van Anglia-szerte, medencével, személyzettel, amit csak akarsz. Az otthonában öt erős számítógépe van csak neki, állandóan a dolgok ütőerén tartja a kezét. Ha igazi sikersztorit akarsz hallani, Jeff bácsi életét kellene tanulmányoznod.”

Ennél a pontnál már tudtuk, hogy bizony meg kell hallgatnunk ennek a karriernek pár állomását. Mikor ez megtörtént, jött a csattanó. Ami annyi, hogy Nathan édesanyja double decker busszal ment Jeff bácsihoz. Hosszú volt az út, a vezető nem akart megállni. És akkor Nathan édesanyja behugyozott.

Itt közbevágtam, hogy nincs-e esetleg egy saját sztori, csak a változatosság kedvéért. „Hát, van egy – bizonytalankodott –, de ugye nem baj, ha kicsit gusztustalan?” Ezt egyikünk se bánta. Nos, a történet egy rögbimeccs elején kezdődött. A vidéki csapat játékosai tudták, hogy komoly a tét, ha ezt a meccset elveszítik, kiesnek a bajnokságból. Viszont senki sem volt jó formában. Nathan annyira izgult, hogy a játszma előtt bezárkózott a vécébe. És ott megvilágosodott. Bekente mindkét vállát jó vastagon ürülékkel. Állítja, hogy mint minden zseniális ötlet, ez is egyetlen szikrából született. Úgy süvített egész meccs alatt a pályán, mint a villám. Mivel ugye a rögbiben vállal kell támadni főleg, senki nem akart beszennyeződni. A csapatuk fölényes győzelmet aratott…

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.