A barátaim humora – vol. 1., az angolok

KOmplett

Legutóbb, a stand up estre készülvén kértem a barátaimat, hogy meséljenek vicces, szerintük színpadra való történeteket. Nos, megtették.

Az egyik angol, Nathan rögtön jelentkezett. Kijelentette, hogy neki több olyan története van, amit ha közkinccsé teszek, tutira megzabál a közönség. „Nagyon jó kis sztorik – lelkendezett –, ráadásul mindegyiknek az a vége, hogy az anyám behugyozik!” Kicsit furán nézhettem rá, nem tűnt elsőre túl erősnek, falat rengetően viccesnek a cucc, főleg így, hogy a „poént” már lelőtte. De nem lehetett őt zavarba hozni.

„Anyám a JCB Tractorsnál dolgozott – kezdett bele Nathan –, a JCB nagyon jó kis cég, erősek a juttatásokban, nem szívóznak az ebédidővel, és igen szép pénzt keres, aki hozzájuk szegődik. A JCB Tractors komoly és nagy múltú cég” – lendült volna bele Nathan a vállalati modell aprólékosabb elemzésébe, amikor közbeszúrtam: „Fontos ez?” Nathan egy pillanatra megakadt: „Az anyámnak igenis fontos, hogy hol helyezkedik el, és az életében ez az állás minőségi ugrás volt az előzőhöz képest!”

Nos, kénytelen voltam végighallgatni, mit kell tudni a JCB-ről, de a végén csak kilukadtunk a viccesnek szánt sztorihoz, ami ennyi: „És amikor egyik este anyám ment hazafelé a JCB-ből, a forgóajtó elkapta a ridiküljét. És anyám annyira röhögött, hogy behugyozott.” Innentől kíváncsian vártam a másodikat. „Egyszer anyám arra gondolt, hogy meglátogatja egyik rokonát, Jeff bácsit – mesélt tovább Nathan –, akinek nagymenő vállalkozása van Manchesterben. Ez a vállalkozás egyetlen kis lakásból indult, és azóta behálózza az egész világot… Jeff egy koszos albérletben kezdte, de már több háza van Anglia-szerte, medencével, személyzettel, amit csak akarsz. Az otthonában öt erős számítógépe van csak neki, állandóan a dolgok ütőerén tartja a kezét. Ha igazi sikersztorit akarsz hallani, Jeff bácsi életét kellene tanulmányoznod.”

Ennél a pontnál már tudtuk, hogy bizony meg kell hallgatnunk ennek a karriernek pár állomását. Mikor ez megtörtént, jött a csattanó. Ami annyi, hogy Nathan édesanyja double decker busszal ment Jeff bácsihoz. Hosszú volt az út, a vezető nem akart megállni. És akkor Nathan édesanyja behugyozott.

Itt közbevágtam, hogy nincs-e esetleg egy saját sztori, csak a változatosság kedvéért. „Hát, van egy – bizonytalankodott –, de ugye nem baj, ha kicsit gusztustalan?” Ezt egyikünk se bánta. Nos, a történet egy rögbimeccs elején kezdődött. A vidéki csapat játékosai tudták, hogy komoly a tét, ha ezt a meccset elveszítik, kiesnek a bajnokságból. Viszont senki sem volt jó formában. Nathan annyira izgult, hogy a játszma előtt bezárkózott a vécébe. És ott megvilágosodott. Bekente mindkét vállát jó vastagon ürülékkel. Állítja, hogy mint minden zseniális ötlet, ez is egyetlen szikrából született. Úgy süvített egész meccs alatt a pályán, mint a villám. Mivel ugye a rögbiben vállal kell támadni főleg, senki nem akart beszennyeződni. A csapatuk fölényes győzelmet aratott…

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.