A drogériaaddiktok

KOmplett

Ez még bőven az az idő, amikor kincsként őriztek sokan egy-egy Fa szappant. De kislányként nem ezt láttam, hanem hogy ez igenis a nők világa, olyan nőké, amilyen én is leszek valamikor.

„Oh, hát ott van!” – kiáltottunk fel egyszerre a barátnőmmel. Ha valaki egy filmen a kettőnk elragadtatott arckifejezését látja, azt gondolhatná, minimum a régóta látni vágyott Taj Mahal, de legalábbis a mindig lelkesedést kiváltó Eiffel-torony ködlött fel előttünk a távolban. Pedig csak a kedvenc drogérialáncunk egyik üzletére bukkantunk rá.

Már gyerekkoromban is imádtam a drogériákat. Nagyon mélyen belém ivódott, hogy megyünk anyával a Lehel téri piac melletti Higiénia nevű üzletbe, és hogy ott szinte repül az idő. A tisztaságillat, az erős szappanszag, a vatták katonás rendje lenyűgözött. Valahogy úgy maradt meg az egész, mintha a választék hihetetlen bőséges lett volna, valódi Kánaán, de hát ezen a ponton valószínűleg torzít az emlékezet. Ez még bőven az az idő, mikor kincsként őriztek sokan egy-egy Fa szappant, mikor még nagyjából egy márkából lehetett választani. De kislányként nem ezt láttam, hanem a szigorúan vonzó polcokat, a nőket, akik leálltak beszélgetni, tapasztalatokat kicserélni, az élményt, hogy ez igenis a nők világa, olyan nőké, amilyen én is leszek valamikor. Kékre festett szemhéjjal, dauerolt hajjal, kikeményített blúzban. És hogy ilyen lehessek, annak megvannak a kellékei, szépen, egy helyre hordva, a szépséget csak le kell emelni a polcról. (Közben persze utáltam a hajmosást, a szemet csípő samponokat, a szappant, amitől olykor kiszáradt a kezem. De mindez nem vett el semmit az ájult csodálatból, amit a szépen becsomagolt illat- és mosószerek váltottak ki belőlem. A mai napig utálom kicsomagolni a termékeket, sok meg is romlik, mire rászánom magam, hogy a kompakt, csinos kis dobozból kivegyem őket.)

Maga a szó: higiénia is lenyűgözött. Kezdetben persze nem értettem, majd később, mikor az ókori mondába belevetettem magam, a tisztaság istennőjének a neveként hangzott. Persze ő, Higiénia is tragikus sorsra jutott a képzeletemben, de hát ez természetes: mindig minden bepiszkolódik. A kosztól, a mocskos ruháktól is irtózom egyébként, kényszeres mosó vagyok, és nagy öröm, hogy a szükséges szereket ehhez hol máshol, mint a drogériában lehet beszerezni?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.