Esemény

40. KépregényBörze

  • - kg -
  • 2019. április 14.

Könyv

„6 inches?” „Fogalmam sincs.” „Nincs karja sem.” „Nem baj, de csak egy ezres volt.”

Le mernénk fogadni, az egyetlen hely, ahol pironkodás nélkül, sőt, a másik ember iránti bajtársiassággal lefolytatható egy ilyen beszélgetés, az a képregénybörze. Volt szerencsénk látni, hogyan csinálják ezt a nagyok: a New York Comic Con érzékenyítő tapasztalatnak sem utolsó, mert míg befelé menet még megmosolygod a Wonder Womannak öltözött kisnyugdíjast, kifelé jövet már teljesen természetes, ha szembejön egy középkorú, két lábon járó űrhajó.

A Madách gimiben megtartott vasárnapi képregénybörze, ha méreteiben nem is vetekedhet az amerikai nagytestvérrel, hangulatban (lázas érdeklődés, tüzes gyűjtőszenvedély, a nagy fogás izgalma, a nerdség büszke vállalása, plusz egy cinikus újságíró) semmiben sem marad el a Barcsay utcától nyugatabbra eső dzsemboriktól. Utóbbiak ráadásul mit sem tudnak Nemere István kiterjedt, a képregény műfaját is felölelő munkásságáról (A Triton gyilkosságok füzete lerázhatatlanul követett minket teremről teremre, még a fizikaszertárba is), és a világnak csak ezen a pontján kerülhet egymás mellé a Filmsikerek képregényváltozata sorozatból a Kobra és a Malom a pokolban, azaz Stallone és Moldova. Arra sajnos nem kaptunk magyarázatot, hogy a James Bond Magazin antik borítóján miért Alain Delon kigyúrt mása szerepel Rambo-pózban, miként arra sem, hogy a Hitler’s Cocain című korhatáros mű (német kiadás) leg­ele­jén maga a szerző, Rand Holmes néz-e ránk egy kádban fekve. Ennyi megválaszolatlanság után ideje visszatérni a 6 inches kérdésre. A megoldás természetesen egy ’83-as Jabba-figura.

Madách Imre Gimnázium, Budapest, március 10.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.