Könyv

Újszászy István kétségtelenül egyike az 1945 előtti (s részben az 1945 utáni) korszak legvitatottabb történelmi figuráinak, s egyben, hála regényes életének és titokzatos halálának, azon egykori katonatisztek közé tartozik, akikről a nagyközönség is tudni vél egyet s mást.

Az áprilisi könyvfesztiválon némileg Umberto Eco árnyékába szorultak a kanadai díszvendégek, akik közül épp a legnevesebb nem jött el személyesen.

A 2006-ban első kötetéért (A tiszta ész, JAK-L'Harmattan, 2005) Gérecz Attila-díjjal jutalmazott Lanczkor Gábor második kötete - mely rendhagyó módon könyv formában nem jelent meg, csupán a szerző internetes honlapján olvasható - különös jószág, ahogyan maga a szerző is különös alakja a 80-as években született, sokféleségében is egyre inkább paradigmaváltónak tűnő költőnemzedéknek.

Kirekedt, bent rekedt, berekesztetett, kirekesztették. Megrekedt. Ladik Katalin 1992-ben települt át Újvidékről Budapestre, és - sorstársaihoz hasonlóan -, elvesztette azt a szellemi közeget, amely élet/művészetének a levegőt jelentette.

"Ez a munka egészen más céllal jött létre, mint A magyar irodalom története című, eredetileg hatkötetes, mintegy négy évtizeddel ezelőtt befejezett áttekintés, mely a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetében Sőtér István főszerkesztésével készült."

Gottfried Benn agyonidézett mondása szerint minden nagy költő - írjon bármennyit is - legfeljebb nyolc-tíz versével biztosítja magának az esetleges halhatatlanságot. Nos, Kálnoky László teljesítette a feladatot, a Szanatóriumi elégia, Kövérek a fürdőben, Időszerűtlen vallomás, Hamlet elkallódott monológja, Szvidrigajlov utolsó éjszakája, Az elsodortak, De profundis, Hérosztratosz, Az idő szintjei, Meglepetések, Shakespeare: XIX. Henrik - Műfordítás-paródia című versei a legszigorúbb mércével mérve is a 20. századi magyar költészet csúcsai közé tartoznak.

Ha az USA-ban elmesélnénk, hogy az első nagy Breuer Marcell-kiállítást a német Vitra Design cég szállította Magyarországra, ráadásul egy kortárs képzőművészeti kiállítótérbe, alig fognák fel. Mi meg pirulnánk.

Remekművekről van szó, élmény helyett mégis sokszor kínszenvedést okoznak diáknak, szülőnek. És tanárnak. Hiába ad a Nemzeti Alaptanterv szabad kezet a művek kiválasztásában, olyannyira megcsontosodott a "kötelezők" köre, hogy a legtöbb iskolában akár az 1978-as naptárt is kiakaszthatnák a falra.

Tárt ajtajú, üres madárkalitkát rajzolt búcsúzásul - április 11. óta ez a fekete gyászkeretes kép tudatja a Vonnegut hivatalos honlapjára látogatókkal (www.kurtvonnegut.com), hogy földi fogságából kiszabadult a lelke.

Másfél ezer oldalon keresztül bonyolódik a fiatal varázslótanonc, Nathaniel, az általa megidézett több ezer éves dzsinn, Bartimaeus és a mágusok uralma ellen hadakozó "közember", Kitty Jones története. A három vaskos kötet látványa rémisztően hathat a tizenévesek számára - de alighanem csak addig, míg rá nem szánják magukat az olvasásra.

Senki, aki a Hitler-titok megfejtése után ácsingózik, ne reméljen semmit ettől a könyvtől. Ha az elolvasása után valaki úgy is érzi, megtudott róla valamit, közlöm vele: semmit sem tudott meg.

Korán kezdte az életet, korán is fejezte be. 17 évesen már bevitték a rendőrségre baloldali akciózás miatt, 18 évesen Berlinben tanult újságírást, egy évvel később pedig egy fotóügynökség Koppenhágába küldte, hogy lefotózza Trockijt. Utána Párizs - szerelem, megélhetési gondok, aztán a névváltoztatás: Friedmann Endréből Robert Capa lett, majd rövid időn belül, a spanyol polgárháborúban készült felvételeitől kezdve minden idők egyik legnagyobb fotóriportere.

"Az ujjak a gumi alá furakodtak, Hoyt egyre csak nyögött, ahogy csúszott, csúszott, cirógatott..." - a fenti sorokkal kezdődő, és nem nehéz kitalálni, hogyan folytatódó bekezdésért az I'm Charlotte Simmons 2004-ben elnyerte a "legrettegettebb", a "Bad Sex in Fiction" elnevezésű, Nagy-Britanniában évente kiosztott díjat, amivel a kritikusok a "durva, ízléstelen, szükségtelenül részletes, funkciótlan" szexjelenetektől igyekeznek eltántorítani a kortárs szerzőket.