Senki, aki a Hitler-titok megfejtése után ácsingózik, ne reméljen semmit ettől a könyvtől. Ha az elolvasása után valaki úgy is érzi, megtudott róla valamit, közlöm vele: semmit sem tudott meg. És nem csak azért, mert az ilyesmit nem adják olyan olcsón, egyetlen könyv áráért.
A Várkastély... arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért lett a kis Hitlerből az, aki, hogy a szörny vajon szörnynek született-e, vagy csak az lett, és mikor, és a családja, a gyermekkori környezete tette-e azzá. Már az sem biztos, hogy a kérdés értelmes, lehetetlen ugyanis megválaszolni; de legyen, tegyük fel épp ezt. Hisz az életrajzírásnak mint historiográfiai műfajnak vannak ilyen késztetései - a nagy emberek életének pszichoanalitikus hajlamú krónikásai előszeretettel kurkásznak a tárgy gyerekkorában, családjában, sőt felmenői között, s hoznak bizonyos traumákat, elfojtásokat, örökletes hajlamokat öszszefüggésbe a vizsgált személy későbbi cselekedeteivel, tulajdonságaival. És az is lehetséges, hogy egy kreatív illető - egy íróember - a források hiányában fehéren maradt foltok kiszínezésére vállalkozik, olyasmire, amire egy igazi történész sose merne.
Könyvünknek kétségkívül ez az ambíciója, még ha ezt - némiképp csalárd módon - igyekszik is véka alá rejteni. Ködösíteni saját témáját illetően pedig azért kell neki, mert a szöveg maga is érzi, hogy ennek az ambíciónak nem bír megfelelni: a mű vége felé be is vallja, hogy a kis Hitler eddig úgy 500 oldalon tárgyalt előélete és a felnőtt Hitler cselekedetei között vagy van összefüggés, vagy nincs. (Szólhatott volna előbb is.)
A gyermek Hitler elgonoszulását a regény két síkon értelmezi. Az egyik a metafizikai, a másik pedig - ezzel szoros összefüggésben - a pszichoanalitikus. A Sátán egy ügynöke útján a kis Adit már fogantatása pillanatától kezelésbe veszi, s úgy alakítja a csöppség életét, hogy az majd nagyon gonosz és nagyon megátalkodott legyen. Ez az ügynök, egy középkáder-ördög a regény narrátora, egy szószátyár alak, aki időnként hosszas fejtegetésbe bonyolódik a Sátán és Isten mindennapos harcának technikai részleteiről. "Adi" már bűnben fogan. Az atya, Alois Hitler a saját, bal kézről való lányát veszi feleségül (ami színtiszta írói fikció), hogy aztán a gyermek, e nászhoz méltón, átessen mindazokon a lelki torzulásokon, amelyeket A freudizmus alapjai szakmunkástanulóknak, 25 színes képpel című népszerű munka dióhéjban ismertet. Szerelmes az anyjába, betegesen féltékeny bátyjára, öccsére és apjára, erre a semmirekellő, ám hataloméhes pinabubusra, aki - még szép! - elnyomja, sőt, veri is őt, s akit Adolf természetesen meggyűlöl. (Az öccsét pedig megöli!) A regény végén befelé forduló, frusztrált, feszt rejszoló kamaszfiúként válunk el tőle. A család életét elfojtott erőszak és valami degenerált testiség festi visszataszítóra, van itt minden, zabolátlan baszdüh, szétkent szar, dagadó pénisz, pataksperma, vödörhányás, fogatlan agg és kamaszfiú orális aktusa: Mailer mintha ezeket a részeket élvezné a legjobban, s ezek tűnnek minden aberrált, vénemberes undorítóságukkal együtt is a könyv legautentikusabb részeinek.
Minden más e műben ugyanis ostobaságok és plattfuszos filozofálgatások széteső kupaca. Rendben, legyen Hitler az ördög kiválasztottja: de akkor azt áruljuk már el, hogy ugyanis miben áll a fasizmus és a Gonosz viszonya, hogy hol lakik a Sátán a fasizmusban. Ha már annyi okos mű e tárgyban papírra lett vetve. És küzdjön a Sátán és Isten a főhatalomért a világ fölött, hosszú oldalakon át - de akkor legalább arról gondoljunk valamit, hogy ki a Sátán, miért van, hogyan lehet, és mit akar. Ha már annyian, görögök, zsidók, keresztények gondoltak erről valamit. És Mailernek ugyanígy nincs eredeti meglátása a miliőről, a századforduló Ausztriájáról sem; nincs egy jelenet a regényben, ami ne játszódhatna egy másik államban vagy korban. A parasztok fukar, ám dolgos népség, és ha a kocsmában italoznak, harsányak - ki gondolta volna! De még ezt az alultápláltságot sem hánynám a mű szemére, ha ezek helyett valamit kínálna - pergő cselekményt, érzékletesen megrajzolt jellemeket, bármit. De Mailer a hiányt is csak a semmivel, például az atya Alois méhészkedéséről szóló unalmasságokkal tölti ki. Hiába a fordító Bart István nagyszerű munkája - idős szerzőnk nemcsak filozófusként, regényíró mesteremberként is elbukott.
Ulpius Ház, 2007, 565 oldal, 3980 Ft
