Interjú

„A bolygó zsarnokai vagyunk”

Andri Snær Magnason író

Könyv

Az izlandi szerző mesét és ismeretterjesztő irodalmat ír, dokumentumfilmeket forgat, és indult az elnökválasztáson is. A Föld gleccsereinek és vizeinek megmentéséről szóló Időről és vízről című könyvének magyarországi megjelenése apropóján beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Az Izland folyóinak megmentéséről írt Dreamland előzménye az Időről és vízrőlnek?

Andri Snær Magnason: Olyannyira, hogy amikor körvonalazódott az Időről és vízről témája, gondoltam is rá, hogy talán egy Dreamworldöt kellene írnom. A Dreamlandet nagyon nehéz volt egy annyira polarizált közösség számára megírni, amilyen Izland volt a gátépítés kérdésének idején. Olyan könnyű lett volna úgy megszólalni, hogy az egyik vagy a másik oldalnak biztosan tetsszen. A 200. oldalig nem is írtam benne gátakról. A Dreamland azt is bemutatja, hogy egyfajta gazdasági rezsim alá kerültünk. Nem mondhatjuk azt, hogy a természet önmagában érték vagy akár szentség. Hogy lehet, hogy előttünk minden generáció fogalmazhatott így, de mi nem tehetjük? Miért függünk struktúráktól, iparágaktól? Miért tesz minket ennyire kitetté egy-egy döntés? Miért nem könnyű eldönteni, hogy abbahagyjuk az olajkitermelést? Függünk a szokásainktól, az érintett ipar­ágak egyes bizonytalanságaitól.

MN: Az Időről és vízről megidézi a romantikusokat…

ASM: Helgi Valtýsson idézett szövege nem vág az ízlésembe, tulajdonképpen szupergiccsesen ír a természetről. De hirtelen megtetszett. Hogyan lehet, hogy egy férfi kimegy az Izlandi-felföldre, és robbanásszerűen szavakban, érzésekben tör ki? Mi miért vagyunk ennyire hidegek? Miért épp ezt érezzük giccsesnek? Annyira eltávolodtunk a természettől, intézmények racionális rendszerét hoztuk létre. Ha meg akarsz védeni egy területet, akkor az csak a környezetbürokrácia szabályai szerint lehetséges. Meg kell nézni például, hogy vannak-e ott veszélyeztetett állatfajok. Vagy a gazdaságtan retorikáját kell alkalmazni, mentsük meg, ami gazdaságos! Esetleg a turizmus mércéjével kellene mérni? Ha benne maradok ebben a retorikában, azzal feladom a lehetőségét annak, hogy elmondjam, hogy azért ne pusztítsunk, mert a természet nagyobb nálunk. Az Időről és vízről voltaképpen egy kísérlet; azt kutatom, hogyan beszélhetünk valamiről, ami nagyobb a nyelvnél.

MN: Egy tudományos ismeretterjesztő műbe belefér a mitológia is?

ASM: Amikor a kutatók megtalálták a Higgs-bozont, isteni részecskének nevezték. Mitologikusak az idők is, amiket élünk. Az eddigi országirányítás, a döntések és a jog nagy léptékű hatását látjuk most, a következmények is nagyon hosszú távúak. A tengerek pH-értékét senki sem tudta csökkenteni. És ez az aktivistákat, művészeket és írókat is új helyzetbe hozza. Egy demokratikus társadalomban az irodalom hat az emberekre, így a politikára is, mely a jog által törvényesül. Ezer év múlva, ha visszatekintenek ránk, azt fogják látni, hogy mi voltunk azok, akik hétköznapivá tettük a klímakonferenciákat. De az olvadó gleccserekről szóló tárgyalásokban semmi normális nincsen. Fontos metafora a koronavírus, mutatja, hogy ki lehet kapcsolni a világot, hogy megelőzzünk valami nagyobb rosszat. A kikapcsolás fájdalommal jár, de láthattuk: ezt a fájdalmat tudjuk enyhíteni. A mai fiatal generáció látta a kikapcsológombot. Valószínűleg azon nyomban használni fogják, amint tehetik. A 90-es években nekünk még azt mondták, hogy nem nyúlhatunk a gazdasághoz, illegális lenne, mert az afféle szent dolog volt. Csak azt kérhettük, hogy egy kicsit zöldebb legyen, és ezt azzal tehettük, hogy annyi zöld dolgot veszünk, amennyit csak lehet, de az, hogy valamit megtiltsunk, azzal túl messzire mentünk volna.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.