Masri Mona Aicha: áradjon ajkamról
a földön ülve prédikációt
gépelek a prédikációban nem
lehet azt mondani hogy
segg a néni mondta miután a szószéken
azt mondtam segg
lekapcsolom a villanyt anyám szerint
feneket a főnök szerint
sejhajt lehet
a szomszéd leengedi a vizet a prédikáció
Lélektől ihletett kivéve
a segg a segg nem oké nem ihletett
hallgatom az istentiszteletet drukkolok ne
mondd ki kérlek ne minden istentisztelet
visszanézhető a YouTube-on kattintok hátha
most nem
de igen az örökkévalóságig mondom hogy segg.
Ennek a friss és frivol versnek a címe egy igen régi, klasszikusnál is klasszikusabb hagyományra utal: idézet a 119. zsoltár 171. verséből. „Áradjon ajkamról a dicséret, mert megtanítasz rendelkezéseidre.” Masri Mona Aichának tehát a kortárs lírikusok és mondjuk a 16. század protestáns vallásos írói és egyházi szónokai egyaránt elődei, rokonai, sőt testvérei, de azért az, hogy „a földön ülve prédikációt gépelek” elég különleges hangütés a mai, sőt mindenkori magyar lírában.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
