Könyv

A nagy művészekről írott monográfia műfaja már legalább ötven éve kétes fénybe került. A posztmodern mindent átható (és voltaképpen jogos) szkepszise miatt a szaktudós monográfusoknak választaniuk kellett: vagy az élet, vagy a művészet, mivel úgy látták, a kettő egységét (ha egyáltalán létezik ilyen) már nem ábrázolhatják átfogó szemlélettel.

Bibliográfiai zombiktól elképzelt mondatantológiákon és a kézrátétel örömén át Pipacs bácsi konyhakéséig.

Immár magyarul is olvasható Bridget Jones harmadik naplója, a Bolondulásig. A szerzővel Hedda Gablerről, a Breaking Bad fiatalító hatásáról és James Bondról beszélgettünk.

Az utóbbi évtizedek leglátványosabb, sűrűn záporozó Nobel-díjakkal is jutalmazott tudományos felfedezéssorozatát a végtelen kozmosz történetével, szerkezetével, szabályszerűségével és hajmeresztő anyageloszlásával foglalkozó tudósoknak, asztrofizikusoknak köszönheti az emberiség.

A kortárs fantasztikus irodalom new weirdnek nevezett irányzatát magyar nyelven eddig elsősorban China Miéville regénymonstrumai képviselték, így Jeff VanderMeer áramvonalas trilógiaindítása (röpke 170 oldal) azok számára is könnyed belépési pont lehet, akiket az Armada vagy a Konzulváros vastag gerince elijesztett az unheimlichet ötletgazdag friss kontextusokban újrafogalmazó zsánertől.

Miután a második világháború vérzivatara elvonult, a napsugarak keresztüldöfték a felhőket, és aranysárga színnel festették át a nyugati világot.

Zénón egyik jól ismert paradoxona szerint a kő, melyet nyolc lépésről egy fa törzse felé dob, soha nem éri el a fát. Elérintés című könyvével Tandori Dezső - azaz Tandori light, ahogy itt, címszerűen a szerző neve szerepel - egy hasonló paradox sejtés birtokában kísérli megközelíteni saját életművét, tudva, hogy el-, azaz visszajutni hozzá lényegében lehetetlen.

A megismerés talán legnagyobb akadálya az, ha egy jelenséget már eleve ismertnek hiszünk. Így vagyunk rendszerint a közelmúlt történetével is: megvan róla a magunk kikezdhetetlen véleménye, a letűnt korszakot átkozzuk, vagy épp visszakívánjuk, esetleg egyszerre átkozzuk és visszakívánjuk.

Aki eddig esetleg hiányolta a kortárs irodalomból a több százezer külföldön dolgozó magyar hangját, az most két könyvvel is enyhítheti étvágyát.

Az első, Emlékezésgyakorlat című ciklus egy régebbi Takács Zsuzsa-verstől veszi kölcsön a címét. Az 1988-as Sötét és fény korában megjelent szöveg egyszerre halálmítosz és ars poetica: egy halottat szólít meg, aki élet utáni vágyakozásában emlékezésgyakorlatokat tart és verset ír, ilyen módon pedig végre megérti a költő ént, akit már életében ugyanez az érzés sarkall írásra.

Az autizmussal élő, 13 éves japán fiú fontos könyvét a Felhőatlasz szerzőjének fordításában ismerte meg a világ. Ezen a héten már magyarul is olvasható.

A politikai közösségek állapota mélyen összefügg azzal, hogyan viszonyulnak az általuk képviselt csoportok múltjához - ezt jól tudjuk, ahogy azt is, hogy az a politikai közösség, amit magyarnak nevezünk, rossz állapotban van.