Sőt, a tavalyi könyvhét utáni termésből válogató listánk első és kilencedik helyezettjén, a Norvégiában élő Kun Árpád és közel-keleti haditudósításait korábban a Narancsban is közlő Jászberényi Sándor könyvén kívül - témájánál fogva - az emigrációs irodalom körébe tartozik a harmadik helyezett, Szécsi Noémi Gondolatolvasója is. De a Boldog Északhoz hasonlóan nincs közvetlen magyar vonatkozása az Amerikában játszódó nyolcadik helyezettnek, Centauri Jégvágójának sem. Tandori Dezső könyve egyrészt felidézi a költő régi európai lópálya-kalandozásait, másrészt a "külsőt nem tartok, járásom nincs" jegyében egy olykor szinte a remeteségig fokozódó belső emigráció hétköznapjaira is ablakot nyit. Bencés szerzetesként a világtól való viszonylagos elzártságban alkot Varga Mátyás, a hajnali 3 című verseskönyv szerzője. A Csáth-könyv több mint száz évvel ezelőtt íródott napló, Bereményi Géza regénye a negyvenes, illetve a hetvenes években játszódik, és évtizedekkel a jelen előtt lezárul Gergely Ágnes memoárja is. Ha tehát valaki egyszer arra lesz kíváncsi, milyen volt Magyarországon az élet a 21. század második évtizedében, az mostani befutóink közül leginkább Parti Nagy Lajos és Babiczky Tibor könyveihez fordulhat.
Egy kortárs kiadó szerkesztője mesélte, hogy amikor felidézték tavalyi könyveiket, csupa tragikus, kilátástalan, kiábrándító cím ugrott be. Kun Árpád nagyszerű könyve ezzel szemben a boldogságot viseli a címlapján, a belíveken pedig még egy szinte magatehetetlen, beteg, öreg ápolt széklete is az emberi szabadság és méltóság szimbólumaként képes felragyogni. A regény főhőse, a Beninből Norvégiába keveredő fekete Aimé Billion személyében Kun olyan figurát talált, akinek sorsa új tartalommal töltötte meg az általa a Literán nemrég idézett Berzsenyi sorait: "Essem a Grönland örökös havára, / Essem a forró szerecsen homokra, / Ott meleg kebled fedez, ó, Camena, / itt hives ernyőd". A könyv epilógusában a szerző saját külföldre költözése regényének megírását ígéri, és a Műút legfrissebb számában már olvasható is belőle egy részlet. Ennek elbeszélői modora a Boldog Északéhoz hasonlóan áttetsző, de a hős KRESZ-vizsgájának letételéről szóló, elég egyszerű, kedélyes történet egyelőre anélkül gerjeszt további várakozásokat a készülő könyvvel kapcsolatban, hogy elkezdené kielégíteni az eddigieket (a szerzővel készített interjút és kritikánkat lásd 2013. december 5-ei számunkban).
Tandoritól a Scolar minden évben kiad egy könyvet, a kiadó ezt presztízskérdésnek tekinti. A költő 75. születésnapjára megjelent Tandori light / Elérintés az új versek mellett olyan klasszikusokat is tartalmaz, mint a két, Londoni és Párizsi Mindenszentek vagy Az én "Na mi van" versem. A könyv időben, térben, hangulatilag és a versformák tekintetében is egyaránt rendkívül sokfelé nyitott. Legtöbb az úgynevezett pontversekből van: ezekben a központozás szinte minden egyes szó után megtorpanásra készteti az olvasót: "Ne, idegenség! / Ne, halál, mezsgyéd! / Lennék oly határ-járó. / Híd, ha átmenet. / Alatta legyek! / Nem lakó, jó: csőlátó." Olyanok ezek a versek, mintha egy kortárs Balassi írta volna őket, de a hangulatukban felismerhető Kosztolányiék egyik híres kísérletének, Verlaine Németh Andor által tökéletesen hangzáshűen, de teljesen blődre "fordított" 'szi chansonjának stílusa is: "Lészagló lón, / Déry jó lón, / De lotón. / Lesz ón-kör, / Künn lóg őr, / Monoron." (Kritikánk a VII. oldalon.)
Szécsi Noémi új könyve egy történelmiregény-trilógia második kötete, és a sorozatokkal kapcsolatban mindig felmerül a kérdés, hogy egy-egy rész mennyire érthető önmagában. Ami a Gondolatolvasót illeti, ha valaki nem ismeri az első kötetet, a Nyughatatlanokat, az kimondottan érdekesen osztozhat a siket Fülöpöt körülvevő csöndbuborékban, mert bizonyos összefüggések éppúgy rejtve maradnak előtte, mint a főszereplő előtt, ami jelen esetben paradox módon inkább gazdagítja az olvasói élményt. Az első kötet egyébként annak idején a megosztott 9-10. helyen szerepelt listánkon, a második részt tehát szavazóink jobbnak ítélik az előzőnél. Ezt a véleményt a részletes kritikák is alátámasztják, például szavazónk, Lengyel Imre Zsolt írása e hasábokon (a kritikát és interjúnkat lásd a január 30-ai számban).
Gergely Ágnes memoárja nem tagadja meg szerzője költő voltát: a könyv fejezeteinek zárlatait - például amelyben arról van szó, hogy az író hogyan nem találkozott Washingtonban Mindszenty bíborossal - sajátos lírai fokozás jellemzi. Ahogy különben az egész könyvet is. A kötet legjobb része ugyanis a harmadik harmadban kibontakozó szerelmi történet, amelyet az egyik színhelyről akár West End Storynak is nevezhetnénk, és amely egy rabbi unokájának és egy uradalmi kovács fiának éveken át tartó, szenvedélyes, a társadalmi, lelki és egyéb terhek miatt mégis beteljesületlen szerelmét mutatja be.
Bereményi Géza regénye is a múltban játszódik. A Doxa becenevű avantgárd művész származása körül bonyolódó könyv kulcsregény, vagyis alighanem jobban élvezi a történetet az, aki felismeri a figurák modelljeit is. (Doxáé például a Dixi néven ismert Gémes János volt.) De még így is nehéz vitatkozni Bán Zoltán András kritikájával (Az, és mégsem az, Magyar Narancs, 2013. november 21.), aki szerint a könyvben van "valami felületesség", a figurák közhelyesek, a prózanyelv igénytelen. Mert a regény nyelvénél, karaktereinél tényleg emlékezetesebbek a jelenetek, például az, amikor egy gestapós kihallgatáson a címszereplő felismeri, hogy egy korábbi szerelme által készített fényképeken ő homályos, a háttérben látható katonai létesítmények viszont mindig élesek, vagy amikor egy későbbi szerelme azt a golyót operálja ki a hátából, amit előtte épp ő lőtt bele.
Parti Nagy Lajossal, a prózaíróval úgy lehetnek az olvasók fiatalabb nemzedékei, mint a Francis Ford Coppola Borászat tulajdonosával a borsznobok: talán nem is tudják, hogy az általuk ismert szakembernek más irányú tevékenysége is van. Ez persze nem volna csoda: a költő Parti Nagy legutóbbi könyve már több mint tíz éve jelent meg. Annál örvendetesebb, hogy a Mi történt vagy sem egyik novellájában Dumpf Endre, a Grafitnesz című verseskötet egyik ciklusának "szerzője" is szóba kerül. Parti Nagy tehát nem felejtette el hősét, akit remélhetőleg ezután már nemcsak más szereplők fognak emlegetni, mint Columbo feleségét, hanem az 'szológiai gyakorlatok című emlékezetes versciklus elmegyógyintézetben ápolt költője előbb-utóbb önálló verseskötetet is kap majd.
Csáth Géza gyermek- és kamaszkori naplói két szempontból is kilógnak listánkról. A könyv egyrészt nem kortárs szerző műve, és nem is első kiadás (pedig ez biztosíthatna helyet a kortárs listán egy klasszikusnak). Ezeket a naplókat ugyanis Dér Zoltán korábban már megjelentette a Vajdaságban három kötetben, de az anyaországi közönséghez, úgy tűnik, nem jutottak el. A mostani kiadás fő erényét talán a bőséges jegyzetek jelentik, de ezek sem tudják feledtetni, hogy a könyvet körülbelül a második harmadával - nagyjából az első spontán magömlés regisztrálásánál - kell kezdeni, mert az első évek bejegyzései a tíz-tizenkét éves ifj. Brenner József iskolai előmeneteléről, az örökös olajoskáposzta-vacsorákról és az időjárás izgalmairól halálosan unalmasak.
Centauri Jégvágójának ezzel szemben rögtön az első mondata, sőt szava ("Ember!") abban a tenorban szól, amely aztán végig kitart. Ez az olykor kissé túlságosan menőre vett sváda a történetszövés bonyodalmain is átlendíti az olvasót. Illetve azon, ha épp nem akar bonyolódni a történet, amelynek során a regény fiatal, nagyszájú amerikai főhőse családjáról száz évre visszamenően sok mindent megtudunk, de magáról Danről sokáig szinte semmit. Történetben nincs hiány - ahogy Dan mondja, "bizonyított, hogy a történetéhség genetikailag kódolt" -, de mintha erről a könyvről is elmondható lenne, amit Centauri bemutatkozó kötetéről írt a Narancsban Jánossy Lajos: miután az olvasót kiforgatták elvárásainak perspektíváiból, "a magával ragadó műveletsor nyomában csak a szédület illékony emléke maradt". (Lásd még Pogrányi Péter írását: Valami Amerika, Magyar Narancs, 2014. február 6.)
Némi svádáért Jászberényi Sándor sem megy a szomszédba. Kötetében egy házasságtörő gázai nő megkövezése után az egyik riporter a másiknak arra a kérdésére, hogy hogyan tudja ilyen könnyen túltenni magát a dolgon, ezt válaszolja: "Iszom, edzek, leszarom." Érdekes módon nem azok a novellák a legjobbak, amelyek az események sűrűjébe vezetnek, hanem amelyek az ezeket az eseményeket átélő tudósító figurájához engednek közel. Remek a Bevenni Trinidadot, amely a poros terepjárók hátsó ülésén dobálódó vagy a harcok szüneteiben ötcsillagos szállodák teraszán daiquirit iszogató újságíró által játszott telefonos játékról kapta a címét, vagy a Regisztráció, amelyben képtelennek tűnő, mégis nagyon életszerű párbeszédeket folytatva lokalizál tömegsírt két teljesen érzéketlenné vált európai. A kötet legjobb írásai azok, amelyek az elbeszélő lelkiismeretére is reflektálnak: amikor túl sok a lélektani vonatkozás, akkor a novella didaktikus lesz, amikor túl kevés, akkor anekdotikus.
A listánkon szereplő prózai alkotásokra inkább a hagyományos történetmesélés a jellemző, és alapvetően - Parti Nagy Lajos könyvét kivéve - megfelelnek a regényről, novelláról vagy emlékiratról akár száz évvel ezelőtt forgalomban lévő elképzeléseknek. A verseskötetek ezzel szemben kimondottan kísérletező jellegűek. Varga Mátyás már régóta feszegeti a vers belső határait, és a versszerűségnek annyi struktúrateremtő összetevőjéről mond le a hajnali 3-ban is - ezek közül a rím, a ritmus, a cím csak a legbanálisabbak -, hogy szinte az a veszély fenyegeti a műveket, hogy az általuk viselni hivatott terhek alatt valami mássá deformálódnak, mint amit korábban versnek gondoltunk. A költőinek ismert hatástényezők közül jó, ha egy-egy hasonlat vagy metafora marad versenként: talán ezzel függ össze, hogy Varga inkább a nagyobb forma felé tájékozódik, már a ciklusok címeivel is a disszonancia terén korát messze megelőzően merésznek tartott Gesualdo egyik nagyszabású zeneművére utalva. (A könyvről Marno János írt esszét lapunknak: A barlang mint templom és rendelő, Magyar Narancs, 2013. december 12.)
Babiczky Tibor könyve ezzel szemben jól ismert mintát, illetve műfajt követ: a detektívregényét, bár nem igazi bűnügyi történet. De ami a hangulatot illeti, a Magas tenger remekül helyezi el a szinte naptár és GPS szerinti konkrétságú mai és budapesti világba a noir krimi kulisszáit és szereplőit. A boldogtalan főhős karakterét, illetve életmódját szemléletesen foglalja össze az eredetileg a nyomozó kávéfogyasztásáról szóló mondat: "Üresen iszom." A könyvet belengi valami elviselhetetlen tragédia árnyéka, amely egyre nagyobbnak tűnik, annyira, hogy amikor a végén kiderül, hogy miről van szó, a maga bizarrságában már groteszkül hihetetlennek tűnik az egész. De addigra a szerző már olyan mondatokkal vette meg az olvasót, mint ez az emlékezetes látlelet a kortárs valóságról: "Amikor az élethazugság összeomlik, az ember hajlamos azt hinni, hogy elérkezett az igazság ideje. Hogy végre szükség van az igazságra. Pedig dehogy. Ilyenkor valami olyasmire van szükség, ami nem omlik össze."
Minimum tizenegyes!a Magyar Narancs irodalmi sikerlistája - magyar irodalom
1. Kun Árpád: Boldog Észak (Magvető) 165 pont 2. Tandori light / Elérintés (Scolar) 125 pont 3. Szécsi Noémi: Gondolatolvasó (Európa) 116 pont 4. Gergely Ágnes: Két szimpla a Kedvesben (Európa) 61 pont 5. Bereményi Géza: Vadnai Bébi (Magvető) 60 pont 6. Parti Nagy Lajos: Mi történt avagy sem (Magvető) 58 pont 7. Csáth Géza: "Méla akkord: hínak lábat mosni" (Magvető) 56 pont 8. Centauri: Jégvágó (Magvető) 47 pont 9. Jászberényi Sándor: Az ördög egy fekete kutya (Kalligram) 34 pont 10. Varga Mátyás: hajnali 3 (Magvető) 29 pont 11. Babiczky Tibor: Magas tenger (Magvető) 24 pont Szavazóink: Ambrus Judit, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bazsányi Sándor, Benedek Anna, Bojtár Endre, Csáki Márton, Fehér Renátó, Gács Anna, Harmath Artemisz, Horváth Györgyi, Jánossy Lajos, Jenei László, Kabai Lóránt, Kálmán C. György, Kiss Noémi, Krusovszky Dénes, Lapis József, László Emese, László Ferenc, Lengyel Imre Zsolt, Faragó Kornélia, Margócsy István, Németh Zoltán, Selyem Zsuzsa, Szűcs Teri, Tarján Tamás, UrŢ Péter, Vári György. A szavazóknak minden alkalommal 4, a közelmúltban magyarul megjelent szépirodalmi vagy azzal határos műfajú kötetet kell megnevezniük és sorrendbe állítaniuk; az első 15, a második 10, a harmadik 6, a negyedik pedig 3 pontot kap. A listás könyvek megvásárolhatók az Írók Boltjában (1061 Budapest, Andrássy út 45., www.irokboltja.hu). |
