Könyv

A látszat kedvéért

Hoppál Mihály, Varga Zoltán: Jankovics Marcell

Könyv

Vitathatatlan, hogy Jankovics Marcell ki­emelkedő és meghatározó alakja a hazai animációsfilm-készítésnek. Mindez természetesen tiszteletre méltó, de jelen esetben kevesebb áhítat több lett volna: e gazdag életművet bemutató, albumszerű kötet himnikus hangneme tökéletesen műfajidegen és távolról sem elegáns. A könyv szerzői egyszerűen nem engedték, hogy e nagy formátumú életmű, a hozzákapcsolódó valamennyi kutatással és tanulmánnyal önmagában demonstrálja a minőséget.

A monstre művészeti album két terjedelmes szövegben elképesztően sok információt halmoz fel. Külön-külön szót ejt Jankovics animációs munkáiról, azok hátteréről, az alkotó teoretikus módszeréről. Ám mindezt úgy, hogy szimplán sorra veszi Jankovics megjelent írásait. Az is furán veszi ki magát, hogy egy magát tudományosként definiáló kötetben az életrajzot maga a címszemély írja. A részletes információk közreadását követően pedig az animációs filmekkel foglalkozó tanulmány, ugyancsak mérsékelt eleganciára vallón megismétli az életút fontos eseményeiről szóló információkat. Mindeközben alapvető adatokat nem bont ki, nem kontextualizál, vagyis nem különösebben teljesíti legfőbb vállalását, a széles körű tájékoztatást.

Hoppál Mihály kísérőszövege felveti azt a kérdést is, hogy vajon egy magára valamit is adó szakmai kiadvány hogyan értekezhet Jankovics kultúrtörténeti tanulmányairól és könyveiről megfelelő bevezető nélkül. Ráadásul Hoppál a „saját” érvelését minduntalan a címszereplő sommás gondolataival igazolja, mely praxis egyenesen nevetséges.

Varga Zoltán szerint Jankovics Marcell animációs filmjeiről szólva nehéz elkerülni a szuperlatívuszokat. Azért, legalább a látszat kedvéért, tartózkodhatott volna valamelyest a hódoló jelzők halmozásától. Már csak azért is, hogy meggyőzze olvasóját arról, hogy mindaz, amit Jankovics Marcellről leír, értő és szakmai összegzés, nem pedig a személyes rajongás nyilvános és nem utolsósorban méregdrága lenyomata.

S ha a szövegelés nem elég, jegyezzük meg, hogy egy olyan könyv, amely vizuális eszközei­vel közölni kíván valamit, aligha engedheti meg magának, hogy olyan bénán legyenek tördelve a lábjegyzetei, mint ennek. És sajnos a bőségesen illusztrált könyv képanyaga is okoz némi zavart. Míg a szövegek között a filmkockák képei jól teljesítik láttató funkciójukat, addig a könyvnek az a része, amely valódi művészeti albumként, egész oldalon mutat be egy-egy jelenetet az animációkból, elég furán funkcionál. Nem biztos, hogy ez a forma a legmegfelelőbb az audiovizuális műfaj analóg ábrázolására.

A 21. században bármire rá lehet keresni a neten, pár kattintással elővarázsolható egy mesefilm videórészlete, ám ettől még bőven ráfért volna a kötetre egy CD- vagy DVD-melléklet. Ezek hiányában a könyv pusztán grafikai munkaként kezeli az animációt. Mert mit ér közel 300 oldalnyi okoskodás és kép, ha nem látjuk, hogyan küzd az alkotó intenciója szerint Sisyphus, miért különösen érdekes a Fehérlófia látványvilága vagy hogyan is néznek ki az olyan animációs alapművek, mint a János vitéz vagy a Magyar népmesék sora.

MMA, 2019, 303 oldal, 6800 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.