Könyv

A látszat kedvéért

Hoppál Mihály, Varga Zoltán: Jankovics Marcell

Könyv

Vitathatatlan, hogy Jankovics Marcell ki­emelkedő és meghatározó alakja a hazai animációsfilm-készítésnek. Mindez természetesen tiszteletre méltó, de jelen esetben kevesebb áhítat több lett volna: e gazdag életművet bemutató, albumszerű kötet himnikus hangneme tökéletesen műfajidegen és távolról sem elegáns. A könyv szerzői egyszerűen nem engedték, hogy e nagy formátumú életmű, a hozzákapcsolódó valamennyi kutatással és tanulmánnyal önmagában demonstrálja a minőséget.

A monstre művészeti album két terjedelmes szövegben elképesztően sok információt halmoz fel. Külön-külön szót ejt Jankovics animációs munkáiról, azok hátteréről, az alkotó teoretikus módszeréről. Ám mindezt úgy, hogy szimplán sorra veszi Jankovics megjelent írásait. Az is furán veszi ki magát, hogy egy magát tudományosként definiáló kötetben az életrajzot maga a címszemély írja. A részletes információk közreadását követően pedig az animációs filmekkel foglalkozó tanulmány, ugyancsak mérsékelt eleganciára vallón megismétli az életút fontos eseményeiről szóló információkat. Mindeközben alapvető adatokat nem bont ki, nem kontextualizál, vagyis nem különösebben teljesíti legfőbb vállalását, a széles körű tájékoztatást.

Hoppál Mihály kísérőszövege felveti azt a kérdést is, hogy vajon egy magára valamit is adó szakmai kiadvány hogyan értekezhet Jankovics kultúrtörténeti tanulmányairól és könyveiről megfelelő bevezető nélkül. Ráadásul Hoppál a „saját” érvelését minduntalan a címszereplő sommás gondolataival igazolja, mely praxis egyenesen nevetséges.

Varga Zoltán szerint Jankovics Marcell animációs filmjeiről szólva nehéz elkerülni a szuperlatívuszokat. Azért, legalább a látszat kedvéért, tartózkodhatott volna valamelyest a hódoló jelzők halmozásától. Már csak azért is, hogy meggyőzze olvasóját arról, hogy mindaz, amit Jankovics Marcellről leír, értő és szakmai összegzés, nem pedig a személyes rajongás nyilvános és nem utolsósorban méregdrága lenyomata.

S ha a szövegelés nem elég, jegyezzük meg, hogy egy olyan könyv, amely vizuális eszközei­vel közölni kíván valamit, aligha engedheti meg magának, hogy olyan bénán legyenek tördelve a lábjegyzetei, mint ennek. És sajnos a bőségesen illusztrált könyv képanyaga is okoz némi zavart. Míg a szövegek között a filmkockák képei jól teljesítik láttató funkciójukat, addig a könyvnek az a része, amely valódi művészeti albumként, egész oldalon mutat be egy-egy jelenetet az animációkból, elég furán funkcionál. Nem biztos, hogy ez a forma a legmegfelelőbb az audiovizuális műfaj analóg ábrázolására.

A 21. században bármire rá lehet keresni a neten, pár kattintással elővarázsolható egy mesefilm videórészlete, ám ettől még bőven ráfért volna a kötetre egy CD- vagy DVD-melléklet. Ezek hiányában a könyv pusztán grafikai munkaként kezeli az animációt. Mert mit ér közel 300 oldalnyi okoskodás és kép, ha nem látjuk, hogyan küzd az alkotó intenciója szerint Sisyphus, miért különösen érdekes a Fehérlófia látványvilága vagy hogyan is néznek ki az olyan animációs alapművek, mint a János vitéz vagy a Magyar népmesék sora.

MMA, 2019, 303 oldal, 6800 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.

Közlemény

  • Narancs

Kedves Olvasóink,

lapunk idei utolsó száma a jövő héten jelenik meg, és csütörtök helyett már szerdán megvásárolható lesz a megszokott árushelyeken. 

Megint lebukott egy pap

Történetesen megint egy úgynevezett NER-pap (ez valami olyasmi kifejezés, mint a komcsi alatt a békepap volt, tulajdonképpen most is nyugodtan hívhatnánk őket békepapoknak, ugyan, mi változott).

99 éven át

Zielinski Szilárdot (1860–1924) a hazai vasbeton-építészet atyjaként őrzi az emlékezet, ám mielőtt ebbéli tevékenysége kibontakozhatott volna, nagyívű közlekedési koncepciót dolgozott ki.

Félúton

Érdekes interjút adott hétfő este az ATV Egyenes beszéd című műsorának Lázár János közlekedési és építésügyi miniszter.

Lukács György második halála

  • Kardos András

Fiatalkorában Georg Simmel, Emil Lask, Ernst Bloch, Max Weber és még sok más nagy filozófus mondotta, írta, gondolta, hogy Lukács György filozófiai zseni. Lukács hosszú életében bármely fordulata, üldözése, emigrációja határozta meg éppen a filozófus helyzetét, egy dolog biztos volt: marxizmus előtti fiatalkorában, éppen úgy, mint marxista fordulata után, a legnagyobb filozófusok közé tartozott.

Prés alatt

  • Fleck Zoltán

Az év elején kezdte meg működését az új összetételű Országos Bírói Tanács (OBT), amely a 2018 és 2024 közötti, Magyarországon szokatlanul karakán és a függetlenségért harcokat vállaló testületet váltotta fel.

Az embert látni

Kultúrát közvetíteni – ez volt a népművelő feladata. Miközben a kultúraközvetítés kifejezés és a népművelő szó egyaránt kérdéseket vet fel, egy olyan szakma tűnt el, illetve alakult át, amelynek hetvenes évekbeli virágkora máig hatással van az életünkre.

Tesztidőszak

Újabb hecckampányában a Mi Hazánk a kormányoldaltól már ismerős stílusban mossa össze a homoszexualitást a pedofíliával, az utóbbival vádolva az LMBTQ-közösség ismert szereplőit. Az ügyek kirobbantói furcsa módon a kormánymédiából ugrottak ki a leleplezések hitelesebbé tétele érdekében.