Könyv

Paul Auster (mint Paul Benjamin): Trükkös játék

  • - kg -
  • 2020.03.20 10:02

Könyv

Ha kérdezik, Auster készséggel beismeri, fiatal volt, kellett a pénz, ezért ütötte össze néhány hét alatt ezt a detektívregényt, amely meg is jelent a keresztneveiből alkotott álnéven. A mű szárnypróbálgatás: a versírás már, a próza még nem ment, ilyenkor szokták kérdezni az irodalmi munkaközvetítőkben, hogy krimivel tetszett-e már próbálkozni. Auster a pénzen kívül mást is szeretett volna látni. Például, hogy megy-e neki a regénnyi terjedelem, és a hosszra tényleg nem lehet panaszunk. Max Klein, a New York-i zsidó magándetektív közel 300 oldalon át hekuskodik a klasszikusok modorában, vagy­is akkor sem fogy ki a szellemeskedő zsarudumából, ha épp az arcát, a kocsiját vagy a lemezgyűjteményét amortizálják mindenféle martalócok.

Paul Benjamin túl művelt fiú vagy túl első könyves ahhoz, hogy kibírja irodalmi névsorolvasás nélkül, így a Chandlertől elcsent szlenget hol Stendhal, hol Henry James neve színesíti, mint amikor Steinmannt, a jó tanulót hívják ki felelni. A magánzsarus stílgyak így is élvezhető, másnak a sokadik könyv­re jön össze az a kellemes nyelvi minőség, ami a fiatal Paulnak már elsőre megvolt. Kezdőként abban is a nagyokat követi, hogy a nyomozás nem túlságosan izgatja, és a nőket is összecsapja, de a mondatok jól csúsznak. Azért nem olyan jól, mint egy gyengébb Chandlerben, de akkor álljon itt, mert nem csak Paul szeret klasszikusokkal példálózni, mit művelt Tandori Az emeleti ablak mondatai­val. Ezt például: „Mondja meg az asszonyának, hogy ugorjon a tóba, a bányatóba vagy a banyatóba, ha oda fér be a legjobban.”

Fordította: Illés Róbert. Cartaphilus, 2019, 288 oldal, 3290 Ft

Neked ajánljuk