"Felkel reggel az újorosz, odamegy a tükörhöz: táskás szemek, borostás arc, petyhüdt bőr, kopaszodó fej, sörhas. Visszanéz az ágyra, ahol fiatal, hosszú combú, bombázó barátnője alszik. Újra ránéz a tükörképére, és csodálkozva csak ennyit mond: Hogy ennyire lehessen szeretni a pénzt..."
Mire eljutunk eddig a poénig Kiss Ilona Oroszországot bemutató, nagyalakú képeskönyvében (fotók: Vaszilij Popov), már elég mélyen járunk az orosz néplélek belsőbb rétegeiben. Hogy csak a belsőbb rétegekben és nem legbelül, az nem a szerző hibája, ő - Tyutcsev szavaival élve - jó előre figyelmeztetett: Oroszországot ésszel felfogni lehetetlen. Megpróbálni viszont érdemes. És mire eljutunk a putyini idők tüskehajú újoroszáig, akit egy hájfejű jet-skiző porcelánfigurája illusztrál találóan, kellő segítséget kaptunk ahhoz, hogy innentől akár a saját szakállunkra is próbálkozzunk. A történet persze nem ér véget Vászjával, az üzleti nézeteltérésbe belehalt, 39 éves újorosszal, aki holtában is jól szemlélteti, sőt, így szemlélteti csak igazán jól a rendszerváltás utáni kor egyik hőstípusát. Kishal ő csak a következő fejezetben taglalt oligarchákhoz képest, de vele lesz teljes a történelmi időktől egészen máig nyúló orosz kishalhatározó, és ettől a kicsiben is teljességre törekvéstől működik valóban szellemi kalauzként ez a könyv.
Matrjoskaszerűen épül fel benne a mai orosz képe, Vászja és mindenki más (kisember vagy nagy, kisebbség vagy többség, milliárdos vagy bérből-fizetésből élő) megértéséhez olyan szócikkeken át vezet az út, mint az orosz nőt és az orosz férfit, a Moszkvát és Pétervárt, az orosz politikai elitet és az orosz telet vagy a nacionalizmust és az egyházi ünnepeket bemutató fejezetek. Kalandregény ez az album: oroszok hihetetlen kalandja Oroszországban.
Jószöveg Műhely, 2011, 176 oldal, 6990 Ft
