Könyv

Huszonöt év hallgatás után megszólalt a rendszerváltás miniszterelnöke, Németh Miklós. Itt volt az ideje. A könyvet Oplatka András újságíró jegyzi, Németh neki mondta tollba az életét, s a szövegfolyamban helyenként Oplatka saját kommentárokkal is jelentkezik.

Nem tudom, hány eset alapján szabad egy életjelenséget modellértékűnek tekinteni, de abban bizonyos vagyok, hogy ennek a negyvennyolc vajdasági magyar katonának a története nemhogy elegendő, de sok is ahhoz, hogy általános képünk legyen mindarról, ami az évtized elején Szlavóniában, Boszniában és az évtized végén Koszovóban történt.

Ritka eset, hogy az eredeti szöveg, a cenzúrázatlan változat, a rendezői vágás számottevően javítson egy mű megítélésén; ennél még az is gyakoribb, hogy a befogadó igazolva látja a kiadói, produceri beavatkozást (ha az egészen durva, baltás csonkolásoktól ezúttal eltekintünk). A tapasztalatok alapján nem vártam hű de nagy revelációt a Dorian Gray első, szerzői változatától sem.

Újabb alkalom, hogy lamentáljunk a gyerek- és felnőttirodalom mibenlétéről, a két halmaz metszetéről, átjárhatóságáról. Gyerekversek a kétkönyves költőtől, így harangozzák mindenütt, pedig nem az.

A krimi, a pornó és a sci-fi elemeit a magasirodalom szolgálatába állító francia író legutóbbi regényében saját magát is brutális gyilkosság áldozatává tette. Az idei díszvendég a könyvfesztivál nyitónapján veszi át a Budapest Nagydíjat Tarlós Istvántól.

Egyike a Nobel-díjat odaítélő Svéd Akadémia tagjainak, tíz éven át titkári minőségben a testület első embere volt. Kijelenté­seivel hol az amerikaiakra hozza a frászt, hol az írókurzusokról szedi le a keresztvizet. A szókimondó természetű irodalomtörténész-kritikussal Stockholm óvárosában, a Nobel Múzeum oldalában meghúzódó akadémián találkoztunk, hogy Tolsztojtól Harry Potteren át Kertész Imréig és a frissen díjazott Patrick Modianóig sorra vegyük az irodalmi élet sürgető kérdéseit.

Legújabb könyve, a Napra jutni jó apropó ahhoz, hogy mindenféléről kérdezzük: miért nem lehet traumák nélkül felnőni, hisz-e a jó kapitalizmusban, és miért nem politizál.

Lehet, hogy az élőhalottak a szörnyvilág zsellérei, ám ez nem akadályozza meg a zombikat abban, hogy napjaink egyik legnépszerűbb sorozata, a The Walking Dead címszereplői legyenek.

Lassított olvasás javasolt, akkor bejön, s Tóth Krisztina szép kék könyve az utóbbi idők legizgalmasabb olvasmánya lesz. Huszonöt novellát tartalmaz, a szerző válogatta ki őket az utóbbi nyolc év bőséges terméséből. Egyszer sem tévedett. A Pillanatragasztóból lehetetlen kiemelni a legjobbat, a kötet koherens és egyenletes színvonalú.

A tematikus irodalmi antoló­giákban is utazó Noran Libro ki­adónál jelent meg idén a trianoni irodalmi összeállítás második, bővített kiadása, tizenkét évvel az első után.

A szerző egyike a legkiválóbb társadalomtörténészeknek, munkássága annyira gazdag, a tör­ténettudomány oly széles körét öleli át, hogy ezzel rendszeresen zavarba hozza akár a szűkebb szakmából kikerült ítészeket is.

Valamikor réges-rég, egy messzi-messzi galaxisban még mindig 1913-at írnak: ezt a réges-régi, talán igaz se volt évet veszi szemügyre és kivonatolja a művészettörténész szemével, de az intim részletekre – a neuraszténiás panaszokra, a budoárok jövés-menésére, az állami és ágyastársi fegyverkezésekre – sem érzéketlenül az újságíróként és műkereskedőként is aktív szerző.

Pártos író volt, nagy idők bőbeszédű és hamis tanúja. Ha az életműve nem is, de a figurája ma is érdemelhet némi figyelmet. Ő volt a magyar irodalom szovjet őrnagya, s neki köszönhettük Guszevet.