A közismert szürrealista polihisztor, Alejandro Jodorowsky a hetvenes évek közepén imponálóan vakmerő filmtervvel állt elő. Frank Herbert sci-fi klasszikusát, A Dűnét akarta adaptálni, olyan jeles közreműködőkkel, mint Orson Welles, Mick Jagger, Alain Delon, Salvador Dalí, H. R. Giger vagy a Pink Floyd. A projekt végül füstbe ment, a chilei mester pedig, jobb híján, a filmhez készült több ezer oldalas storyboard alkotójával, Mœbiusszal közösen felhúzott egy komplett képregényes univerzumot a romokból.
Az 1980-ban megjelent Incal sem a mértékletesség mementója, világa pont olyan szerteágazó és kaotikus, mintha egy tarotszakértő vallásfilozófus költő írta volna (és valóban). A noir, a sci-fi és az űropera elemeiből építkező történet a messzi jövőben játszódik, az emberiség nagy része a bolygókba fúrt kútvárosokban él szigorú hierarchia szerint elkülönülve, odalent a plebsz tengeti mindennapjait, fent az arisztokrácia tesped, élükön az önmagát klónoztató androgün sziámi ikerpár elnökkel, és akkor a techno tudomány felkent papjairól, a Púposokról, a Metabáróról vagy az idegen berg fajról még nem is ejtettünk szót. Utóbbiak mind a Fényes Incalt, az univerzum leghatalmasabb MacGuffinját akarják megszerezni, ami történetesen a főhős, John Difool R osztályú magánnyomozó birtokában van. Menekülése ennek megfelelően ki is tölti a hatkötetes történet első felvonását.
Az Incal vizuális ötletei és dramaturgiai nóvumai mára annyira beépültek a popkultúrába, hogy egyes megoldásai mai szemmel szinte közhelyszámba mennek. Műfajtörténeti jelentőségének megértéséhez bőven elég megtekinteni Az ötödik elemet.
A magyar kiadás a képregény nemzetközi kultstátusza ellenére is váratlan, de annál üdvösebb fejlemény, hiánypótlás és kultúrmisszió egyben.
Fordította: Nagy Krisztián. Pesti Könyv, 2017, 48 oldal, 4999 Ft
