Könyv

Vas István

  • bánza
  • 2018. március 1.

Könyv

Sokasodnak a monográfiák a közelmúlt jeles magyar íróiról; a napokban jött ki Schein Gábor Füst Milán-könyve, Arany Zsuzsanna Kosztolányi-életrajza, és most az asztalunkon hever az MMA új sorozatának (Közelképek írókról) friss kötete. Hogy mi lehet az oka ennek a szerfölött üdvös monográfia-áradásnak, azt majd egy nagyobb esszének kell(ene) megválaszolnia.

Sturm László – remek fényképekkel illusztrált – kötete legkivált talán a kézikönyv műfajába sorolható. Első fejezetében rövid életrajzot ad; áttekintően tárgyalja a Vas-életmű egyes állomásait, műfajait: külön szakasz illeti az „értekező”, a „műfordító”, az önéletrajzot író, a drámaíró Vas produkcióját; míg az egyes verseskötetek egymást követő fejezetekben sorakoznak, kezdve az 1932-es Őszi rombolástól az 1983-as Ráérünk című könyvig.

Kézenfekvő e módszer összes előnye: az egyetemi vizsgára készülő diák, valamely cikkhez gyorsan adatot kereső kulturális újságíró megfelelő kiszolgálásban részesül ekként. Persze a hátrány is világos: a kissé merev metódussal nehéz feltárni az életmű összefüggéseit, netán ívét – Sturm részben lemond a maga víziójáról. De mégis elégedettek lehetünk, hiszen Vasról utoljára 1982-ben jelent meg monográfia, még a Kádár-szisztémában, és ez nem tett jót az ábrázolásnak, különösen úgy, hogy maga Vas ellenőrizte a kéziratot. Most meg némileg az ellenkező irányba leng az inga, hiszen Sturm külön fejezetet szentel Vas 1956-élményének: „A legnagyobb dolog életemben”. És az ún. demokratikus ellenzék is kap pár (egyébként igen enyhe) fricskát. De hát igaza volt Vasnak: „ráérünk”.

Magyar Művészeti Akadémia, 2017, 375 oldal, 3400 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.