Könyv

Vas István

  • bánza
  • 2018. március 1.

Könyv

Sokasodnak a monográfiák a közelmúlt jeles magyar íróiról; a napokban jött ki Schein Gábor Füst Milán-könyve, Arany Zsuzsanna Kosztolányi-életrajza, és most az asztalunkon hever az MMA új sorozatának (Közelképek írókról) friss kötete. Hogy mi lehet az oka ennek a szerfölött üdvös monográfia-áradásnak, azt majd egy nagyobb esszének kell(ene) megválaszolnia.

Sturm László – remek fényképekkel illusztrált – kötete legkivált talán a kézikönyv műfajába sorolható. Első fejezetében rövid életrajzot ad; áttekintően tárgyalja a Vas-életmű egyes állomásait, műfajait: külön szakasz illeti az „értekező”, a „műfordító”, az önéletrajzot író, a drámaíró Vas produkcióját; míg az egyes verseskötetek egymást követő fejezetekben sorakoznak, kezdve az 1932-es Őszi rombolástól az 1983-as Ráérünk című könyvig.

Kézenfekvő e módszer összes előnye: az egyetemi vizsgára készülő diák, valamely cikkhez gyorsan adatot kereső kulturális újságíró megfelelő kiszolgálásban részesül ekként. Persze a hátrány is világos: a kissé merev metódussal nehéz feltárni az életmű összefüggéseit, netán ívét – Sturm részben lemond a maga víziójáról. De mégis elégedettek lehetünk, hiszen Vasról utoljára 1982-ben jelent meg monográfia, még a Kádár-szisztémában, és ez nem tett jót az ábrázolásnak, különösen úgy, hogy maga Vas ellenőrizte a kéziratot. Most meg némileg az ellenkező irányba leng az inga, hiszen Sturm külön fejezetet szentel Vas 1956-élményének: „A legnagyobb dolog életemben”. És az ún. demokratikus ellenzék is kap pár (egyébként igen enyhe) fricskát. De hát igaza volt Vasnak: „ráérünk”.

Magyar Művészeti Akadémia, 2017, 375 oldal, 3400 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”