KÖNYVMELLÉKLET

A valóságfüggő beteg

Tódor János: Menekültek, csicskák, közmunkások – Nemzeti konzultáció hét tételben

Könyv

A szerző elmegy az ápolási otthonban tisztázatlan körülmények között meghalt férfi temetésére. Kiderül, a gyászhuszárokon kívül ő az egyetlen búcsúzó.

Közel hajol a halotthoz, és naturalista leírást ad róla. Nagy részletességgel megírja a pénzbehajtó feljegyzéseit. Sorra veszi a putrifelszámolások abszurditásait és eredménytelenségét, megmutatva, milyen belső ellentétek és ellentmondások sokaságát szüli egy jó szándékú, de végig nem gondolt intézkedés. Bepillantást ad a felszabadítatlan rabszolgák, a „csicskák” életébe; leírja, hogy a rendőrség és a jog az esetek többségében miért kevés az ügyek kibogozásához. Bemutatja a közmunkások több mint kiszolgáltatott világát is, azt a közeget, ahol a munkavezető szájából elhangozhat ez a mondat: „Szappant kéne főzni belőletek, de még annak sem volnátok jók!” Körbejárja az „érpataki modellt”, a hírhedt Szálasi-hívő polgármester ámokfutását és kései bukását. Elemző aprólékossággal ír az elmúlt évek közbeszédében gyakran szereplő menekültkérdésről.

Tódor János, lapunk egykori szerzőjének új könyve az elmúlt tíz év témáiból merít. Az írások többsége, ha rövidített formában is, de megjelent már például az ÉS-ben, a Kritikában, az Átlátszó.hu-n. Az újságíró tizedik kötete is provokatív, hiszen a valóságról szól, hét tételben mesélvén el, hogy van egy másik, olykor alig látható Magyarország. Ez a lesüllyedt, szegénységgel, kiszolgáltatottsággal, bűnökkel, mocsokkal és segélykiáltással telt Magyarország azért sem látszik, mert sok esetben behunyjuk a szemünket; nem akarunk komfortzónánkból kilépni és meglátni, hogyan tengődnek egész vidékek és emberek ebben a hazában.

A kötet legfőbb erénye éppen ez a sötét tónusú valóságábrázolás. Tódor valóságfüggő, oda- és lehajol, megnéz, megvizsgál, megkérdez, meghallgat, leír, elemez mindent és mindenkit, aki/ami neki érdekes, fontos. A könyv szerzője és szerkesztői, ha jelképesen is, kesztyűt dobtak a hivatalos Magyarországnak: erről a hét témáról kellene Nemzeti Konzultá­ciót tartani.

A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a mögöttünk hagyott önkormányzati választáson az „érpataki modell” bukott atyját, Orosz Mihály Zoltánt Nagykállóban a szavazók nagy többséggel beszavazták a helyi testületbe. Így válik még kétségbeejtőbbé a Tódor János bemutatta világ.

Dodeskaden Kiadó, 2019, 282 oldal, 2650 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.