KÖNYVMELLÉKLET

A valóságfüggő beteg

Tódor János: Menekültek, csicskák, közmunkások – Nemzeti konzultáció hét tételben

Könyv

A szerző elmegy az ápolási otthonban tisztázatlan körülmények között meghalt férfi temetésére. Kiderül, a gyászhuszárokon kívül ő az egyetlen búcsúzó.

Közel hajol a halotthoz, és naturalista leírást ad róla. Nagy részletességgel megírja a pénzbehajtó feljegyzéseit. Sorra veszi a putrifelszámolások abszurditásait és eredménytelenségét, megmutatva, milyen belső ellentétek és ellentmondások sokaságát szüli egy jó szándékú, de végig nem gondolt intézkedés. Bepillantást ad a felszabadítatlan rabszolgák, a „csicskák” életébe; leírja, hogy a rendőrség és a jog az esetek többségében miért kevés az ügyek kibogozásához. Bemutatja a közmunkások több mint kiszolgáltatott világát is, azt a közeget, ahol a munkavezető szájából elhangozhat ez a mondat: „Szappant kéne főzni belőletek, de még annak sem volnátok jók!” Körbejárja az „érpataki modellt”, a hírhedt Szálasi-hívő polgármester ámokfutását és kései bukását. Elemző aprólékossággal ír az elmúlt évek közbeszédében gyakran szereplő menekültkérdésről.

Tódor János, lapunk egykori szerzőjének új könyve az elmúlt tíz év témáiból merít. Az írások többsége, ha rövidített formában is, de megjelent már például az ÉS-ben, a Kritikában, az Átlátszó.hu-n. Az újságíró tizedik kötete is provokatív, hiszen a valóságról szól, hét tételben mesélvén el, hogy van egy másik, olykor alig látható Magyarország. Ez a lesüllyedt, szegénységgel, kiszolgáltatottsággal, bűnökkel, mocsokkal és segélykiáltással telt Magyarország azért sem látszik, mert sok esetben behunyjuk a szemünket; nem akarunk komfortzónánkból kilépni és meglátni, hogyan tengődnek egész vidékek és emberek ebben a hazában.

A kötet legfőbb erénye éppen ez a sötét tónusú valóságábrázolás. Tódor valóságfüggő, oda- és lehajol, megnéz, megvizsgál, megkérdez, meghallgat, leír, elemez mindent és mindenkit, aki/ami neki érdekes, fontos. A könyv szerzője és szerkesztői, ha jelképesen is, kesztyűt dobtak a hivatalos Magyarországnak: erről a hét témáról kellene Nemzeti Konzultá­ciót tartani.

A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a mögöttünk hagyott önkormányzati választáson az „érpataki modell” bukott atyját, Orosz Mihály Zoltánt Nagykállóban a szavazók nagy többséggel beszavazták a helyi testületbe. Így válik még kétségbeejtőbbé a Tódor János bemutatta világ.

Dodeskaden Kiadó, 2019, 282 oldal, 2650 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.