Nyugaton a helyzet majdhogynem változatlan, amióta (a Hajsza utolsó oldalain) magára hagytuk George Smileyt. Áll még a Körönd, a brit hírszerzés düledező fellegvára, és áll a Moszkvai Központ, ahol Karla, a rettegett kémfőnök fejti ki hidegháborús tevékenységét. A nem létező brit birodalom sokadszorra hanyatlik, a Köröndöt sokadszorra szervezik át, az új uraknak sokadszorra büdösek a régi hírszerző módszerek. Az Enyhülés és az Integráció szellemei járják be a Körönd folyosóit, de Smiley, a brit hírszerzés nem először nyugalmazott főnöke egészen más folyosókon jár már; távol a hírszerzés zajától, könyvtári magányában bújja a német barokk költészetet.
Sokáig elnéznénk még a Körönd kisnyugdíjas szupermenjét, ahogy régi magányát újra cserélve egy korabeli dalnok után kutat, mert semmi kétség, ezt is ugyanazzal az ügybuzgalommal végezné, mint hivatali teendőit. Ám a német barokk irodalomnak betesznek a bolsevikok. Smileynak hamarosan másféle dalnokokkal akad dolga, nagyon is élőkkel, akik Karla gyenge pontjairól danolásznak. A sötétben bujkáló Karla megperzselhető közelségbe kerül - a zsarolhatóságot mondják így a köröndiek, e nagyszerű nyelvújítók, a körmönfont társalgás mesterei. Mint megannyi kémköntösbe bújt Henry Higgins, Smileyval az élen, akivel utolsó bevetésén valami egészen megrendítő történik. George Smiley, a kíméletlen udvariasság és a pedantéria bajnoka egyszer csak felüvölt! Kicsi jelenet ez a nagy egészben, elvész szinte a Karla-fogó akció sűrűjében, de Smiley privát történetében drámai csúcspont, minden más csak izgalmas elő- vagy utójáték. Egy olyan ember esik ki a szerepéből, aki legnagyobb dühe pillanatában is csak ennyit mormol: Olivier, azon töprengtem, talán megmondhatná végre, mit keresek itt... Az az ember üvölt, akiből a legnagyobb feszültségek közepette sem látszik más, mint a védelmet biztosító jóllakottság és a szódásüveg vastagságú szemüveglencse mögött álmatagon lecsukódó szemhéjak. Akinek arcizma sem rezdül, amikor nem is az ellenség, hanem a sajátjai érdeklődnek kedves felesége, a fűvel-fával összefekvő Ann hogyléte felől - akit a Moszkvai Központ utasítására Smiley legfőbb bizalmasa fektetett le a trilógia első kötetében. Fapofai csúcsteljesítmény, ahogy a "hogy van Ann?"-re Smiley rutinszerűen rávágja: köszönöm, remekül. Ehhez képest gyerekjáték megtéveszteni a Szovjetuniót.
De Karla becserkészésének történetében végül is ez a legizgalmasabb: Smiley meccse Smileyval. Smiley, a közszolga és Smiley, az ember párharca. S míg ők ketten tusakodnak, egymást érik a jobbnál jobb akciójelenetek: Smiley egy öregasszony kusza gondolatai között üldöz egy fontos információmorzsát, máskor meg aktákat lapozgat egykori munkahelyén. A kellő akrobatika is megvan az akcióhoz: Smiley a kémszolgálat régi, meghitt rendszerébe kapaszkodik, miközben már oda a meghittség és oda a rendszer is.
Fordította: Falvay Dóra. Agave, 2011, 307 oldal, 2980 Ft
