A birodalom visszavág - John le Carré: Csapda

Könyv

Nyugaton a helyzet majdhogynem változatlan, amióta (a Hajsza utolsó oldalain) magára hagytuk George Smileyt. Áll még a Körönd, a brit hírszerzés düledező fellegvára, és áll a Moszkvai Központ, ahol Karla, a rettegett kémfőnök fejti ki hidegháborús tevékenységét. A nem létező brit birodalom sokadszorra hanyatlik, a Köröndöt sokadszorra szervezik át, az új uraknak sokadszorra büdösek a régi hírszerző módszerek. Az Enyhülés és az Integráció szellemei járják be a Körönd folyosóit, de Smiley, a brit hírszerzés nem először nyugalmazott főnöke egészen más folyosókon jár már; távol a hírszerzés zajától, könyvtári magányában bújja a német barokk költészetet.

Sokáig elnéznénk még a Körönd kisnyugdíjas szupermenjét, ahogy régi magányát újra cserélve egy korabeli dalnok után kutat, mert semmi kétség, ezt is ugyanazzal az ügybuzgalommal végezné, mint hivatali teendőit. Ám a német barokk irodalomnak betesznek a bolsevikok. Smileynak hamarosan másféle dalnokokkal akad dolga, nagyon is élőkkel, akik Karla gyenge pontjairól danolásznak. A sötétben bujkáló Karla megperzselhető közelségbe kerül - a zsarolhatóságot mondják így a köröndiek, e nagyszerű nyelvújítók, a körmönfont társalgás mesterei. Mint megannyi kémköntösbe bújt Henry Higgins, Smileyval az élen, akivel utolsó bevetésén valami egészen megrendítő történik. George Smiley, a kíméletlen udvariasság és a pedantéria bajnoka egyszer csak felüvölt! Kicsi jelenet ez a nagy egészben, elvész szinte a Karla-fogó akció sűrűjében, de Smiley privát történetében drámai csúcspont, minden más csak izgalmas elő- vagy utójáték. Egy olyan ember esik ki a szerepéből, aki legnagyobb dühe pillanatában is csak ennyit mormol: Olivier, azon töprengtem, talán megmondhatná végre, mit keresek itt... Az az ember üvölt, akiből a legnagyobb feszültségek közepette sem látszik más, mint a védelmet biztosító jóllakottság és a szódásüveg vastagságú szemüveglencse mögött álmatagon lecsukódó szemhéjak. Akinek arcizma sem rezdül, amikor nem is az ellenség, hanem a sajátjai érdeklődnek kedves felesége, a fűvel-fával összefekvő Ann hogyléte felől - akit a Moszkvai Központ utasítására Smiley legfőbb bizalmasa fektetett le a trilógia első kötetében. Fapofai csúcsteljesítmény, ahogy a "hogy van Ann?"-re Smiley rutinszerűen rávágja: köszönöm, remekül. Ehhez képest gyerekjáték megtéveszteni a Szovjetuniót.

De Karla becserkészésének történetében végül is ez a legizgalmasabb: Smiley meccse Smileyval. Smiley, a közszolga és Smiley, az ember párharca. S míg ők ketten tusakodnak, egymást érik a jobbnál jobb akciójelenetek: Smiley egy öregasszony kusza gondolatai között üldöz egy fontos információmorzsát, máskor meg aktákat lapozgat egykori munkahelyén. A kellő akrobatika is megvan az akcióhoz: Smiley a kémszolgálat régi, meghitt rendszerébe kapaszkodik, miközben már oda a meghittség és oda a rendszer is.

Fordította: Falvay Dóra. Agave, 2011, 307 oldal, 2980 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.