A levegőt is sajnálja - Helmut Schoeck: Az irigység - a társadalom elmélete

Könyv

Viszonylag kevéssé ismert szerzőnek számít mifelénk, pedig még a közelmúltban is (gondolhatunk itt elsősorban a hatvanas-hetvenes évekre) ő volt az egyik legdivatosabb társadalomelméleti szerző, akinek írásait a szakmán kívüli publikum is előszeretettel olvasta (és nem csupán azért, mivel húsz éven át volt a Welt am Sonntag kolumnistája). Pályafutása tipikusnak mondható, s jól modellezi a világháború utáni nyugati (s ezen belül sajátosan a német) értelmiség útkeresését.

Helmut Schoeck: Az irigység - a társadalom elmélete

Viszonylag kevéssé ismert szerzőnek számít mifelénk, pedig még a közelmúltban is (gondolhatunk itt elsősorban a hatvanas-hetvenes évekre) ő volt az egyik legdivatosabb társadalomelméleti szerző, akinek írásait a szakmán kívüli publikum is előszeretettel olvasta (és nem csupán azért, mivel húsz éven át volt a Welt am Sonntag kolumnistája). Pályafutása tipikusnak mondható, s jól modellezi a világháború utáni nyugati (s ezen belül sajátosan a német) értelmiség útkeresését.

Az 1922-es születésű Helmut Schoeck még a hitleráj alatt szocializálódik és kezdi meg egyetemi pályafutását, de utóbb már Mannheimről írja a disszertációját (amit, ugye, pár évvel korábban még nem tehetett volna meg), 1950-től pedig másfél évtizeden át különböző amerikai egyetemeken tanít filozófiát és szociológiát. Hazatérése után a Mainzi Egyetem professzora, 1966-ban megjelenik az opus magnum (Az irigység), mely nemzetközileg is ismertté teszi nevét. Schoeck eme, szinte már könnyed stílusban, s minden szakmai zsargontól mentesen megírt könyvében egy csöppet sem rejti véka alá saját álláspontját: a liberálkonzervatív szerző vehemensen támadja korának (melynek méltó örököse a ma) baloldali vélekedéseit, melyek meggondolatlan, felelőtlen és sokszor kontraproduktív cselekedetekhez vezetnek, a szociális és nemzeti irigység legitimálását, sőt magasztalását, mellyel sikerül azt politikai erővé transzformálni. Schoeck az irigységet nem holmi alkalmi morális defektusként kezeli: szerinte ez a sokszor alábecsült, máskor meg szinte szégyenlősen emlegetett érzés nehezen túlbecsülhető hatással van a társadalmak életének alakulására. Értékelésében az irigység olyan elemi érzelem, melyet az előnytelen összehasonlítás a tehetetlenséggel párosulva szinte minden esetben előidéz. Ráadásul az irigység univerzális: nincs olyan kultúra, amelyben ne ismernék s ne próbálnák valahogy kezelni, káros hatásait kiküszöbölni, habár az érvek és módszerek házról házra mások és mások. Schoeck imponáló gazdagságban hordja elénk a példákat, egyformán elemzi mai és régmúlt civilizációk hagyományát, hiedelmeit, mitológiáját, segítségül hívja a vallás- és társadalomtörténet eredményeit, figyelmét nem kerülik el sem a jelentős szépírók, sem a filozófusok és társadalomtudósok témába vágó művei és megállapításai. Fenomenológiai jellegű értelmezésében az irigység alapvető antropológiai jegy, amely óhatatlanul megjelenik, amint két ember képes összehasonlítani magát. Az irigységet mindazonáltal szinte minden erkölcsi értékrend elítéli, éppen ezért csak nehezen és vonakodva vagyunk hajlandók beismerni magunknak: erre vagy arra az embertársunkra irigykedünk (ha pedig felismertük, annál rosszabb lesz neki). Az irigység ráadásul (s ez a kulturális antropológia régi leleménye) a kezdetektől fogva védekező reakciókra készteti az irigyelt személyt, elvégre az irigység nyomában számos szankció sújthat le a szerencsétlen szerencsésre - ezek spektruma a szemmel veréstől a teljes vagyonelkobzásig terjedhet. Schoeck szellemesen és széles látókörrel elemzi az irigység legjobb szak- és szépirodalmi, filozófiai, közgazdaságtani leírásait, származzanak bár azok a regényíró Melville-től, Kanttól (aki a hálátlanság kontextusában értelmezi az irigységet), Nietzschétől (akinek a ressentiment találó fogalmát s ennek finom analízisét köszönheti az olvasóközönség) vagy az ő elképzeléseit továbbgondoló Max Schelertől. Schoeck számára azonban legalább ily fontos láttatni, milyen pusztító hatást gyakorol a közéletre az irigység, pláne, ha programmá emelik. A szerző számára az irigység két látszólag ellentétes, valójában nagyon is összekapcsolódó társadalmi folyamatban játszik szerepet: a társadalmi méretű irigység igyekszik minden újítást elgáncsolni vagy legalábbis gúny tárgyává tenni, másrészt ott munkál a Schoeck által destruktívnak tételezett társadalmi forradalmakban, melyek az addigi intézmények lerombolása és újak alapítása mellett gyakorta együtt járnak az irigyelt társadalmi, faji, nemzeti csoportok, közösségek deklasszálásával, szélsőséges, de nem ritka esetben likvidálásával. Sűrűn hozza példáit korának (hatvanas évek közepe) irigység motiválta, harmadik világbeli atrocitásaiból: Haiti, Algéria, Vietnam, Kongó, Indonézia, Nigéria, ahol rendre tíz- és százezreknek kellett meghalniuk, mert valamely irigyelt és ezért gyűlölt közösséghez tartoztak. Értékelése szerint a bleeding-heart nyugati kormányok képtelenek felismerni, hogy a szánalomból fakadó jótékonyság soha nem fogja megszüntetni, sőt általában még fokozza is a megsegítettek irigységből fakadó Nyugat-ellenes gyűlöletét. Paradox módon könyve végén kénytelen számot vetni a jelenség sokszor áttételes hasznaival is: például számos innováció és ötlet elterjedése köszönhető annak, hogy hordozóik irigyeik elől menekülve idegen vidékek embereit is megismertethették velük. A haszon más esetben sokkal közvetlenebb - például az irigység a személyi hatalom kontrolljának és korlátozásának egyik leghatékonyabb eszköze, másrészt, mint azt számos tapasztalat is alátámasztja, az irigység a legjobb adószedő.

A kötet a Bertalan László Társadalomtudományi Könyvtár sorozatban jelent meg, ezzel is adózva a néhai kiváló, számos területen úttörő szerepet vállaló társadalomtudós és kiváló egyetemi oktató emlékének - Bertalan volt alighanem az első Magyarországon, aki Schoeck munkájának jelentőségét felismerte, s akitől kollégái és tanítványai (többek között e sorok írója) először hallhatták a szerző nevét.

Fordította Olay Csaba. Helikon - Bertalan László Társadalomtudományi Könyvtár 2007, 598 oldal, 3990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.