A magyar kultúra külföldön: Ünnep- és hétköznapok

  • Szőnyei Tamás
  • 2003.11.13 00:00

Könyv

Magyar Narancs: 350 millió forintot szánnak a hollandiai magyar évadra, s ennek kb. 30 százalékát reklámra, propagandára. Mi garantálja, hogy ezt hatékonyan költsék el?

Most kezdődik Nagy-Britanniában a Magyar Magic - Hungary in Focus című rendezvénysorozat, amely egy éven át, jövő novemberig tesz kísérletet arra, hogy kultúránkat "láthatóbbá tegye", s "a brit professzionális kulturális piac szövetébe" integrálva kapcsolatokat építsen: "Az év a dialógusról szól, egymás kulturális ízlésének megismeréséről, találkozási pontokról, a közös alkotás és együttműködés inspiráló hatásáról" - fogalmazott Bogyay Katalin, a programot szervező londoni Magyar Kulturális Központ igazgatója. A brit magyar évad (első hónapjairól bővebben hírrovatunkban, a 8. oldalon) az olyan nagyszabású események sorába illeszkedik, mint amilyen a 2001-es, franciaországi MAGYart és a tavalyi, olaszországi Ungheria in primo piano volt, illetve a vár-hatóan Hongaarse Gloed (Magyar izzás) cím alatt futó, jövő évi hollandiai és 2005-ös oroszországi jelenlétünk lesz. Egy szempontból azonban (ami persze a közönséget jottányit sem érdekli) kakukktojás: szervezését a kinti magyar kulturális központ végzi, míg a többié a Hungarofest Nemzeti Rendezvényszervező Kht.-re hárul(t).

Stratégián innen

A Hungarofest - mely az események százait magában foglaló magyar évadok mellett kisebb fesztiválok, kiállítások, konferenciák, hangversenyek szervezésével is foglalkozik itthon és külföldön (mint például Magyarország díszvendégrészvétele a november 11-14-i, zágrábi Interliber Könyvvásáron) - új korszak előtt áll. A nemrég kinevezett ügyvezető igazgató, Bence Ottó szerint a mindennapi ügyek vitele mellett a legalapvetőbb feladat most a cég filozófiájának megfogalmazása. Ez hozzájárulhat annak a kultúrpolitikai stratégiának a kidolgozásához is, amely keretet adhat a Magyarországról külföldön kialakítandó képhez (amit érdemes lenne összhangba hozni a Magyar Turizmus Rt. távlati elképzeléseivel is). Tervezi egy művészeti-szellemi tanács létrehozását, mely a magyar kultúra külföldi megjelenítése koncepciójának kidolgozásában segítené.

Bence Ottó - aki folyóirat- és rádióalapítástól (Törökfürdő, Tilos) szépirodalomig (Mesebeszéd), televíziós műsorvezetéstől (Publikum) fesztiválszervezésig (Kis utazás) és a kultúra médiareprezentációjának tanulmányozásáig sok mindent csinált az utóbbi évtizedben - élete legnagyobb menedzseri próbatétele előtt áll. Ama tapasztalati tény ismeretében kell intézményes hátteret nyújtania a magyar kultúrának, hogy - mint mondja - a magaskultúra "feloldódóban van az életmódkódok között, egy lett a sok választható terület közül". Ebben az általa cseppet sem tragikusan felfogott helyzetben alapvetőnek tartja, hogy a berögződött, merev, ünnepélyes, sőt dogmatikus felfogást elvetve tudjunk beszélni a kultúráról. És nagyon gyakorlatiasan, aktuális szociológiai és piaci információkra alapozva felépíteni a hónapokon át tartó magyar kulturális kampányokat, a meghatározott célcsoportokat lehető legjobban elérő programok megválasztásával.

Ennek egyik praktikus módja, hogy a kínálatot kirakatba téve (ezt nevezik showcase-nek) mutatják be a külföldi szervezőknek, válasszanak benyomásaik alapján, közönségük ismeretében ők maguk. A 2004-es, hollandiai magyar évad előkészülete során már így is történt: október elején, három napon át vagy ötven magyar pop-, dzsessz- és folkzenekar futott rövid kűrt a Fonóba meghívott holland (valamint angol, francia, svájci, osztrák, német, dán és norvég) programszervezők előtt, s a Budapesti `szi Fesztivál keretében rendezett Soros Stúdiószínházi Napok előadásain is ott ültek a holland impresszáriók. (A hollandiai magyar és az itteni holland évadról lásd keretes írásainkat - a szerk.) Semmi nem indokolja, hogy ne próbálják ehhez hasonló módon megismertetni más művészeti ágak (irodalom, képzőművészet, film, építészet, design) kínálatát is azokkal, akik odakint műsorra tűzhetik, terjeszthetik őket. S ha ez így működik, akkor nagyjából (leszámítva az előszelekció során óhatatlanul megjelenő szubjektív szempontokat) értelmetlenné válik a haverok protezsálásának vádja, mert az elfogulatlan külső szem úgyis a produkció minősége és a művész személyisége alapján ítél. Bence Ottó tapasztalata szerint a nyugati kulturális közeg megváltozásának egyik jellegzetessége, hogy ma már sok esetben a produktumnál is hangsúlyosabban van jelen a személyiség - éppen ezért úgy véli, a Hungarofest feladata lehet a jövőben az is, hogy afféle kulturális marketingcentrumként "művészeket hozzon fel olyan szintre, hogy jól >>eladható<< legyen a személyiségük".

Eliten túl

Bence Ottó célja, hogy a bejáratott kapcsolatrendszerrel rendelkező Hungarofest a ma még gyakran esetileg működő rendezvényszervezőből egy-másfél év alatt professzionális projektmenedzsmentcéggé alakuljon. Külön projektirodát képzel el az uniós, összeurópai ügyeknek, impresszáriós irodát a fiatal művészek felfuttatására, protokollirodát a minisztérium által rájuk bízott rendezvények lebonyolítására. Mindezt úgy, hogy önálló programjaik tervezésénél átgondolják, miből lehetne médiaeseményt csinálni, az úgynevezett elitkultúra nem elhanyagolandó szintjén túl felpiszkálni a befogadók tágabb körének érdeklődését a magyar kultúra iránt, külön figyelve a fiatalabb korosztályokra, s olyan kulturális vállalkozásokat kezdeményezni, amelyekből profit is remélhető, hogy azt, rendes kht.-hez illően visszaforgathassák tevékenységükbe:

"Miközben az évenként sorra kerülő magyar évadokon ügyesen, okosan, látványosan, de mélyen, tartalmilag és formailag megújítva kell képviselnünk a nemzeti kultúrát, nagyon erősen kell koncentrálnunk az összeurópai projektekre. Arra, hogy más uniós vagy oda igyekvő országok intézményeivel összefogva olyan projekteket szervezzünk meg, amelyekre Európa vevő lehet. Biztos vagyok abban, hogy jövőre a csatlakozó országok nagy része alapvetően a saját, többségi nemzeti kultúráját kísérli meg bedobni a közösbe. Nekünk emellett mást is meg kellene próbálnunk. Olyan, nemzetközi együttműködést feltételező projektekre gondolok, mint például a csatlakozó országokban élő nemzetiségek, etnikumok közös bemutatása a magyar romáktól a lengyel tatárokig egy komplett vándorkiállítás keretében. De el tudok képzelni egy vándorkiállítást az Európa délkeleti részét hajdan elfoglaló oszmán birodalomról is. A Törökország uniós csatlakozása által fölvetett kérdések központi témái lesznek a következő évek nyugat-európai diskurzusainak. Miért ne szállhatnánk be mi is ebbe, kezdeményező módon?"

A holland és orosz évad után Bence Ottó szerint fontos lenne célba venni a németeket, majd a spanyolokat, finneket és kínaiakat - ez persze csak javaslat, a döntés a kultúrpolitika és -diplomácia kezében van. De bármerre vesszük is az irányt, a Hungarofest vezetője fontosnak tartja, hogy az alteritás - önmagunknak a másik kultúráján keresztül történő megismerése - szellemében gondolkodjunk: "Ne pusztán a magyar kultúrát népszerűsítsük odakint, hanem próbáljunk meg lélektanilag is oda-vissza ható kapcsolatba lépni egy másik kultúrával, hogy egy alapvetően monológ kultúrájú országból dialóg kultúrájúvá váljunk. Ez hosszú folyamat, de azt várom, hogy a holland és az orosz évad során elkezdődjék, és ha így lesz, az nagyon komoly imázshozadékot jelent majd az egész országnak."

Szőnyei Tamás

"Hátha kedvet kapnak"

Török András, a 2004-es hollandiai magyar évad főkurátora

Török András: Ez a kultúrán keresztül történő országimázs-változtató akció akkor tud nagyot szólni, ha a terepet ismerő szakemberek segítenek a propaganda megszervezésében. Hollandiában létrehoztak egy SICA nevű kis alapítványt, ami a holland kulturális külkapcsolatokat szolgálja információval. Tőlük kapunk majd tanácsot minden gyakorlati kérdésben, például a legmegfelelőbb kinti reklámszakemberek kiválasztásában is.

MN: Hogyan fest az a kép, amit meg szeretnének változtatni, és milyen lenne az új?

TA: Nem volt pénzünk ennek a témának a kutatására, és sajnos a Magyar Turizmus Rt.-nek sincs ilyen anyaga. Úgy gondolom, hogy Magyarországot kellemes nyaralási célpontként és nagy hagyományokkal rendelkező, nem különösebben modern országként ismerik, nem túl mélyen, de inkább pozitív felhangokkal. Szerencsére nem kell negatívról pozitívra fordítani a képet - ez ennyi idő alatt és ennyi pénzből képtelenség is volna -, de valamelyest modernizálni lehetséges. Szerintem ez a mi dolgunk. Egy modern és innovatív ország pozitív képét szeretnénk kialakítani. A hangsúlyt a kortárs művészetekre helyezzük: erőforrásaink kétharmadát ilyen projektekre akarjuk fordítani, ezen belül is erőteljesen a fiatal, pályakezdő művészekre. Hollandiában nagy erre a fogadókészség. Ezért is szeretnénk az évad zárását december 31-ről január végére tolni, hogy a filmeseink ott lehessenek a fiatalokra specializálódó Rotterdami Filmfesztiválon. De a kortárs művészeten túl szükség van látványos és populáris projektekre is. Ilyen lehetne például az a koncertsorozat, amelynek keretében hétről hétre különböző holland települések templomaiban végigjátszaná Liszt összes orgonaművét a helyi orgonista és egy magyar vendégművész.

MN: A Magyar Fesztiválszövetség konferenciáján említette, hogy tartózkodni fognak a "zöldmezős beruházásoktól". Mit ért ezen?

TA: Azt, hogy nem az a fontos, hogy nekünk mi fontos. Nem azt kell mindenáron bemutatnunk, amiről azt gondoljuk, hogy nekik látniuk kell. Egy gazdag étlapot kell felmutatnunk, amiből holland szervezők választhatják ki, hogy ők mit tudnak beépíteni saját intézményük programjába, így minden szempontból jobban járunk, beleértve a szervezés költségeit és a várható közönség méretét is. Arra törekszünk, hogy összehozzunk magyar és holland kulturális intézményeket, s tűzijáték jellegű bemutatkozás helyett inkább tartós kapcsolatokat építsünk ki. Ha mondjuk a tervezett magyar drámafordítások csak az évad befejeződése után jelennek meg, nem leszünk bánatosak, mert az a lényeg, hogy elkezdődjön egy folyamat. A nyelvhez nem kötött műfajoknak természetesen jobbak az esélyeik a programba kerülésre, de most, hogy Kertész Imre Nobel-díja és Márai posztumusz divatja miatt megnőtt a magyar irodalom ázsiója, szeretnénk ráerősíteni a várható könyvmegjelenésekre. Segítjük a fordítástámogató alap pályázatát is, amelyre hollandiai magyar fordítókat hívnak meg, hogy írjanak lektori jelentést egy számukra kedves, de még le nem fordított magyar műről, s ezt eljuttatjuk ottani kiadóknak, hátha kedvet kapnak hozzá.

Kortársakra koncentrálva

Klaus de Rijk, a budapesti holland nagykövetség kulturális attaséja

"2004 július 1. és december 31. között, Hollandia EU-elnöksége idejére holland kulturális évadokat szervezünk mind a tíz új tagállamban, így Magyarországon is, amely speciális abból a szempontból, hogy ugyanebben az időszakban rendeznek magyar kulturális évadot Hollandiában. Szoros kapcsolatban állunk a magyar intézményekkel, kétoldalú megállapodás értelmében mindkét ország támogathatja a másikból érkező produkciókat, bár szervezési szempontból lényeges különbség, hogy itt erősen centralizált a pénzek elosztása, Hollandiában pedig inkább decentralizált.

Sok mindent tervezünk Magyarországon, a legkülönbözőbb területeken, zene, vizuális művészetek, színház, tánc, film stb. Fellép a Holland Táncszínház, Corneille tárlatának folytatásaként a Szépművészeti Múzeumban kiállítása lesz a COBRA-csoportnak, az Ernst Múzeumba tervezzük a De Stijl egyik sokoldalú alkotója, Gerrit Thomas Rietveld kiállítását. Koncertet adnak a hágai szimfonikusok, lesz egy nagyszabású dzsessztalálkozó a Fonóban már három éve zajló holland-magyar dzsesszfesztivál folytatásaként. Megpróbálunk Budapestre hozni egy új multimédiás operát és négy-öt táncszínházi produkciót a Trafóba, de szóba jöhet a Merlin, a Mu és a Szkéné is. A Millenárison vegyes műfajú hétvégéket tervezünk, és több holland zenekar és színielőadás jön majd a Szigetre is. Megpróbáljuk összekötni a kapolcsi fesztivált egy hasonló hollandiai fesztivállal, amelyet egy tengeri szigeten rendeznek, közös holland-magyar projektekben gondolkozunk, például Christina De Chatel vagy a Mozgó Ház részvételével. Nemzetközi kultúrpolitikánk mindig a kortársakra koncentrál: a régi művészetnek alig van szüksége támogatásra, Rembrandt vagy Vermeer elboldogul már nélkülünk is.

Örülök, hogy a magyarok is a kortárs művészetre helyezik majd a hangsúlyt Hollandiában, mert itt élve az az érzésem, hogy sokszor maguk a magyarok sincsenek tisztában vele, milyen erős és eleven a saját kortárs művészetük. Ezt érdemes megmutatniuk külföldön is, hogy pozitív irányba változzon a Magyarországról élő hagyományos kép. A Gloed érdekes elnevezése lehet a hollandiai magyar évadnak, bár a magyaroknak nagyon nehéz lesz kiejteniük (kb. khlut). Lehet, hogy ez jól működne Hollandiában, mert szinte mindenki, akit érdekel a kultúra, ismeri Márai Sándor könyvét (ezen az izzást, parázslást jelentő címen adták ki A gyertyák csonkig égnek című regényt - a szerk.), ami több mint százezer példányban fogyott el. Ügyes ötlet erre utalni, tőkét kovácsolni ebből a népszerűségből, de azért nem ártana még gondolkodni rajta egy kicsit, mert önmagában erről a szóról senkinek sem jut eszébe Magyarország, szükség lenne még valami alcímféleségre is."

Neked ajánljuk

"Orbán rendszere radikálisan ellenségelvű és megosztó"

  • Farkas Zsolt

"Az orbánizmus lényege az orbánizmus: vagy Orbán Viktor és jogállampárti magánhadserege, a Fidesz katonája vagy, zsoldosa, önkéntese, fanatikusa, szolgálója, kliense, rajongója (mintegy 2,5 millió szavazó Mo.-n), vagy ellensége, ellenzője, kritikusa, utálója, megvetője, vádlója vagy (legalább dupla annyi szavazóképes ember Mo.-n)."