Holnap megjelenő nyomtatott kiadásunk közli Urfi Péter hosszú interjúját a 20. és 21. század első számú magyar dandyjével, Ungvári Tamással. Íme egy kis ízelítő a 85 éves író remek anekdotáiból, s szertelen történeteinek drámai fordulataiból.
| ||
MN: Engem főleg az érdekel, hova lehetett elvinni egy külföldi sztárt a hatvanas évek Budapestjén.
UT: A Nobel-díjas John Steinbecket például a Pipacs mulatóba vittem, ott volt Karinthy Cini, Örkény István, és olyan eszelősen jól éreztük magunkat, hogy az akkor már bottal járó Steinbeck és a felesége táncra perdültek.
MN: Milyen hely volt az a Pipacs?
UT: Micsoda kérdés! Ha nem ismeri a Pipacsot, akkor nem tudom, mit keres az újságírói pályán. Az egy legendás hely volt az Aranykéz utcában, amely éjjel-nappal nyitva volt, és ahol teljesen legális, belügyi bárcával vártak a legszebb lányok. Nekik kettős megbízatásuk volt: egyfelől mindenkiről jelenteniük kellett mindent, másfelől a jó káderekről mélyen hallgatniuk kellett. A ledér lányok vezetője Müller őrnagy volt, egy alacsony cigány hölgy hatalmas mellekkel.
MN: Nehezemre esik elképzelni Müller őrnagy és John Steinbeck találkozását a kártyaasztalon.
UT: Mondok ennél jobb találkozást! Azon az estén ott volt a börtönből frissen szabadult Zelk Zoltán, és erről szól Karinthy Ferenc tőlem lopott sztoriból, de remekül megírt novellája, a Steinbeck és Zelk. A szegény költő, az érmihályfalvi kántor fia nem értette meg, hogy az író nem feltétlenül éhezik, és hogy egyesek két konyakot is kirendelhetnek egymás után…
Folytatás holnap, az újságárusoknál.
