Könyv

„Aljas csalók”

Bill Browder: Vörös jelzés. Hogyan lettem Putyin első számú ellensége

  • Kádár Judit
  • 2016. július 23.

Könyv

Felmenőit akarta bosszantani a generációkon át rendíthetetlenül kommunista családba született chicagói tinédzser, amikor úgy döntött: kapitalista lesz.

Bill Browder nagyapja a két világháború közt többször megfordult a Szovjetunióban, sőt feleségül is orosz lányt vett, két elnökválasztáson indult az Amerikai Kommunista Párt jelöltjeként, és úgy tűnik, mégis elég nagy hatással volt rá ahhoz, hogy a Stanfordon szerzett üzleti mesterdiplomával a zsebében Kelet-Európában próbáljon szerencsét. Jó döntés volt: pár év alatt a kapitalizálódó térség legsikeresebb nyugati befektető bankára lett, sikerei csúcsán milliárdos pénzügyi guruk egyenesen „a modern pénzügyi világ csodagyerekeként” emlegették. De szemben találta magát az orosz oligarchákkal, sőt – Browder szerint – magával Putyin elnökkel, minek következtében 2005-ben mint „nemzetbiztonsági fenyegetést” jelentő embert kitiltották az országból, majd Oroszország kérésére az Interpol két ízben is vörös jelzést, azaz nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene. Állítása szerint az USA-ban tavaly megjelent, magyarul Wertheimer Gábor kitűnő fordításában olvasható, önéletrajznak induló, hamar politikai krimibe, érzékenyebb idegrendszerű olvasók szemében egyenesen thrillerbe forduló, de műfaji besorolástól függetlenül mindvégig érdekfeszítő könyvét is önvédelemből adta közre, így remélve csökkenteni az esélyét, hogy Putyin elnök megölesse.

Browder huszonöt éves kezdőként a Boston Consulting Group nemzetközi befektető cég londoni irodájának kelet-európai részlegében kapott állást. Jókor volt jó helyen: pár hónappal később leomlott a berlini fal, s 1990 őszén őt küldték szerkezetátalakítási tanácsadóként egy lengyelországi buszgyár megmentésére. Ugyan érte némi kulturális sokk, de csak a lengyel konyhát találta gyomorforgatónak (a „különös sós zselé, benne apró disznóhúsdarabok” és egyéb zsíros ételek miatt két hónap alatt kilenc kilót fogyott), a posztszovjet régió általa „katasztrofálisnak” minősített privatizációs programjaiban rögtön meglátta a nagy lehetőséget. Miközben a nyugati befektetőknek sejtelmük sem volt, hogy mihez lehetne kezdeni a kelet-európai országokban, melyek gazdaságáról a vasfüggöny leomlása után semmit nem tudtak, a kiváló helyzetfelismerő képességű, kockáztatni kész Browder belefogott a potom pénzért, értékük töredékéért árult vállalatok részvényeinek vásárlásába. Lengyelországi sikerein felbuzdulva, egy milliárdos bankár kölcsöntőkéjével 1996-ban önálló befektetési céget alapított Hermitage Capital Management néven. Moszkvába költözött, és a lakosságnak ingyen osztott kuponok felvásárlásával (melyek révén azok saját vállalatuk résztulajdonosaivá válhattak volna) cége nem egészen két év alatt 100 millió dollár haszonra tett szert. Kiutasítását egyrészt minden bizonnyal annak köszönhette, hogy a nyugati sajtóra támaszkodva nekiment a cégét törvénytelenül megrövidítő oligarcháknak, melynek során felhívta a nemzetközi pénzvilág figyelmét a legnagyobb orosz vállalatnál, a földgáz kitermelésével és kereskedelmével foglalkozó Gazpromnál folyó nepotizmusra és korrupcióra. Más­részt egyik moszkvai ügyvédje, Szergej Magnyitszkij segítségével feltárta az orosz történelem legnagyobb (230 millió dolláros) adó-visszatérítési csalását, amit korrupt rendőrök és kormányzati tisztviselők feltehetően a politikai hatalom felső köreinek támogatásával éppen a Hermitage kárára követtek el. Browder tudta nélkül három cégét újra bejegyezték egy gyilkosságért elítélt férfi nevére, az így ellopott cégek hamis követeléseket kreáltak, az adóhatóság nagy pénzekkel megvesztegetett alkalmazottai pedig visszautalták a bűnözőknek a Browderék által a törvényi előírások szerint befizetett adót.

Amikor Magnyitszkijt jogtalanul letartóztatták, megkínozták és zárkájában megölték (nem ő volt az ügy egyetlen meggyilkolt áldozata), a befektetési bankár emberjogi aktivistának állt. Azért az üzletről sem mondott le, Oroszországból kiszorítva megalapította a Hermitage Globalt, ami más feltörekvő piacokon, például Brazíliában és Törökországban kutatja fel az alulértékelt befektetéseket. Az üzletember lobbizásának komoly szerepe volt abban, hogy az orosz–amerikai kapcsolatok helyreállításán fáradozó Obama-adminisztráció kezdeti hezitálása ellenére a kongresszus megszavazta a Magnyitszkij-törvényt, mely szerint az USA területére nem léphetnek be az ügyvéd haláláért felelős korrupt személyek, akiknek Amerikában tartott vagyonát is befagyasztották. (Ez a 2012-ben életbe lépett korrupció elleni törvény tette lehetővé, hogy két évvel később Vida Ildikót és öt magas rangú magyar kormánytisztviselőt/
kormányközeli üzletembert is kitiltsanak az Egyesült Államokból.)

Bár vagyonát ott alapozta meg, Bill Browdernek lesújtó a véleménye Oroszországról: „Abban az országban nem törvények uralkodnak, hanem emberek. Olyan emberek, akik aljas csalók.” A nyugati befektetőkre váró Magyarországon elgondolkodtató az a kijelentése is, hogy „ha elölről kezdhetnék mindent, biztosan nem mennék el Oroszországba”.

Fordította: Wertheimer Gábor. Lábnyom Könyvkiadó, 2016, 340 oldal, 3995 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.