Bill Browder nagyapja a két világháború közt többször megfordult a Szovjetunióban, sőt feleségül is orosz lányt vett, két elnökválasztáson indult az Amerikai Kommunista Párt jelöltjeként, és úgy tűnik, mégis elég nagy hatással volt rá ahhoz, hogy a Stanfordon szerzett üzleti mesterdiplomával a zsebében Kelet-Európában próbáljon szerencsét. Jó döntés volt: pár év alatt a kapitalizálódó térség legsikeresebb nyugati befektető bankára lett, sikerei csúcsán milliárdos pénzügyi guruk egyenesen „a modern pénzügyi világ csodagyerekeként” emlegették. De szemben találta magát az orosz oligarchákkal, sőt – Browder szerint – magával Putyin elnökkel, minek következtében 2005-ben mint „nemzetbiztonsági fenyegetést” jelentő embert kitiltották az országból, majd Oroszország kérésére az Interpol két ízben is vörös jelzést, azaz nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene. Állítása szerint az USA-ban tavaly megjelent, magyarul Wertheimer Gábor kitűnő fordításában olvasható, önéletrajznak induló, hamar politikai krimibe, érzékenyebb idegrendszerű olvasók szemében egyenesen thrillerbe forduló, de műfaji besorolástól függetlenül mindvégig érdekfeszítő könyvét is önvédelemből adta közre, így remélve csökkenteni az esélyét, hogy Putyin elnök megölesse.
Browder huszonöt éves kezdőként a Boston Consulting Group nemzetközi befektető cég londoni irodájának kelet-európai részlegében kapott állást. Jókor volt jó helyen: pár hónappal később leomlott a berlini fal, s 1990 őszén őt küldték szerkezetátalakítási tanácsadóként egy lengyelországi buszgyár megmentésére. Ugyan érte némi kulturális sokk, de csak a lengyel konyhát találta gyomorforgatónak (a „különös sós zselé, benne apró disznóhúsdarabok” és egyéb zsíros ételek miatt két hónap alatt kilenc kilót fogyott), a posztszovjet régió általa „katasztrofálisnak” minősített privatizációs programjaiban rögtön meglátta a nagy lehetőséget. Miközben a nyugati befektetőknek sejtelmük sem volt, hogy mihez lehetne kezdeni a kelet-európai országokban, melyek gazdaságáról a vasfüggöny leomlása után semmit nem tudtak, a kiváló helyzetfelismerő képességű, kockáztatni kész Browder belefogott a potom pénzért, értékük töredékéért árult vállalatok részvényeinek vásárlásába. Lengyelországi sikerein felbuzdulva, egy milliárdos bankár kölcsöntőkéjével 1996-ban önálló befektetési céget alapított Hermitage Capital Management néven. Moszkvába költözött, és a lakosságnak ingyen osztott kuponok felvásárlásával (melyek révén azok saját vállalatuk résztulajdonosaivá válhattak volna) cége nem egészen két év alatt 100 millió dollár haszonra tett szert. Kiutasítását egyrészt minden bizonnyal annak köszönhette, hogy a nyugati sajtóra támaszkodva nekiment a cégét törvénytelenül megrövidítő oligarcháknak, melynek során felhívta a nemzetközi pénzvilág figyelmét a legnagyobb orosz vállalatnál, a földgáz kitermelésével és kereskedelmével foglalkozó Gazpromnál folyó nepotizmusra és korrupcióra. Másrészt egyik moszkvai ügyvédje, Szergej Magnyitszkij segítségével feltárta az orosz történelem legnagyobb (230 millió dolláros) adó-visszatérítési csalását, amit korrupt rendőrök és kormányzati tisztviselők feltehetően a politikai hatalom felső köreinek támogatásával éppen a Hermitage kárára követtek el. Browder tudta nélkül három cégét újra bejegyezték egy gyilkosságért elítélt férfi nevére, az így ellopott cégek hamis követeléseket kreáltak, az adóhatóság nagy pénzekkel megvesztegetett alkalmazottai pedig visszautalták a bűnözőknek a Browderék által a törvényi előírások szerint befizetett adót.
Amikor Magnyitszkijt jogtalanul letartóztatták, megkínozták és zárkájában megölték (nem ő volt az ügy egyetlen meggyilkolt áldozata), a befektetési bankár emberjogi aktivistának állt. Azért az üzletről sem mondott le, Oroszországból kiszorítva megalapította a Hermitage Globalt, ami más feltörekvő piacokon, például Brazíliában és Törökországban kutatja fel az alulértékelt befektetéseket. Az üzletember lobbizásának komoly szerepe volt abban, hogy az orosz–amerikai kapcsolatok helyreállításán fáradozó Obama-adminisztráció kezdeti hezitálása ellenére a kongresszus megszavazta a Magnyitszkij-törvényt, mely szerint az USA területére nem léphetnek be az ügyvéd haláláért felelős korrupt személyek, akiknek Amerikában tartott vagyonát is befagyasztották. (Ez a 2012-ben életbe lépett korrupció elleni törvény tette lehetővé, hogy két évvel később Vida Ildikót és öt magas rangú magyar kormánytisztviselőt/
kormányközeli üzletembert is kitiltsanak az Egyesült Államokból.)
Bár vagyonát ott alapozta meg, Bill Browdernek lesújtó a véleménye Oroszországról: „Abban az országban nem törvények uralkodnak, hanem emberek. Olyan emberek, akik aljas csalók.” A nyugati befektetőkre váró Magyarországon elgondolkodtató az a kijelentése is, hogy „ha elölről kezdhetnék mindent, biztosan nem mennék el Oroszországba”.
Fordította: Wertheimer Gábor. Lábnyom Könyvkiadó, 2016, 340 oldal, 3995 Ft
