Könyv

„Aljas csalók”

Bill Browder: Vörös jelzés. Hogyan lettem Putyin első számú ellensége

  • Kádár Judit
  • 2016. július 23.

Könyv

Felmenőit akarta bosszantani a generációkon át rendíthetetlenül kommunista családba született chicagói tinédzser, amikor úgy döntött: kapitalista lesz.

Bill Browder nagyapja a két világháború közt többször megfordult a Szovjetunióban, sőt feleségül is orosz lányt vett, két elnökválasztáson indult az Amerikai Kommunista Párt jelöltjeként, és úgy tűnik, mégis elég nagy hatással volt rá ahhoz, hogy a Stanfordon szerzett üzleti mesterdiplomával a zsebében Kelet-Európában próbáljon szerencsét. Jó döntés volt: pár év alatt a kapitalizálódó térség legsikeresebb nyugati befektető bankára lett, sikerei csúcsán milliárdos pénzügyi guruk egyenesen „a modern pénzügyi világ csodagyerekeként” emlegették. De szemben találta magát az orosz oligarchákkal, sőt – Browder szerint – magával Putyin elnökkel, minek következtében 2005-ben mint „nemzetbiztonsági fenyegetést” jelentő embert kitiltották az országból, majd Oroszország kérésére az Interpol két ízben is vörös jelzést, azaz nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene. Állítása szerint az USA-ban tavaly megjelent, magyarul Wertheimer Gábor kitűnő fordításában olvasható, önéletrajznak induló, hamar politikai krimibe, érzékenyebb idegrendszerű olvasók szemében egyenesen thrillerbe forduló, de műfaji besorolástól függetlenül mindvégig érdekfeszítő könyvét is önvédelemből adta közre, így remélve csökkenteni az esélyét, hogy Putyin elnök megölesse.

Browder huszonöt éves kezdőként a Boston Consulting Group nemzetközi befektető cég londoni irodájának kelet-európai részlegében kapott állást. Jókor volt jó helyen: pár hónappal később leomlott a berlini fal, s 1990 őszén őt küldték szerkezetátalakítási tanácsadóként egy lengyelországi buszgyár megmentésére. Ugyan érte némi kulturális sokk, de csak a lengyel konyhát találta gyomorforgatónak (a „különös sós zselé, benne apró disznóhúsdarabok” és egyéb zsíros ételek miatt két hónap alatt kilenc kilót fogyott), a posztszovjet régió általa „katasztrofálisnak” minősített privatizációs programjaiban rögtön meglátta a nagy lehetőséget. Miközben a nyugati befektetőknek sejtelmük sem volt, hogy mihez lehetne kezdeni a kelet-európai országokban, melyek gazdaságáról a vasfüggöny leomlása után semmit nem tudtak, a kiváló helyzetfelismerő képességű, kockáztatni kész Browder belefogott a potom pénzért, értékük töredékéért árult vállalatok részvényeinek vásárlásába. Lengyelországi sikerein felbuzdulva, egy milliárdos bankár kölcsöntőkéjével 1996-ban önálló befektetési céget alapított Hermitage Capital Management néven. Moszkvába költözött, és a lakosságnak ingyen osztott kuponok felvásárlásával (melyek révén azok saját vállalatuk résztulajdonosaivá válhattak volna) cége nem egészen két év alatt 100 millió dollár haszonra tett szert. Kiutasítását egyrészt minden bizonnyal annak köszönhette, hogy a nyugati sajtóra támaszkodva nekiment a cégét törvénytelenül megrövidítő oligarcháknak, melynek során felhívta a nemzetközi pénzvilág figyelmét a legnagyobb orosz vállalatnál, a földgáz kitermelésével és kereskedelmével foglalkozó Gazpromnál folyó nepotizmusra és korrupcióra. Más­részt egyik moszkvai ügyvédje, Szergej Magnyitszkij segítségével feltárta az orosz történelem legnagyobb (230 millió dolláros) adó-visszatérítési csalását, amit korrupt rendőrök és kormányzati tisztviselők feltehetően a politikai hatalom felső köreinek támogatásával éppen a Hermitage kárára követtek el. Browder tudta nélkül három cégét újra bejegyezték egy gyilkosságért elítélt férfi nevére, az így ellopott cégek hamis követeléseket kreáltak, az adóhatóság nagy pénzekkel megvesztegetett alkalmazottai pedig visszautalták a bűnözőknek a Browderék által a törvényi előírások szerint befizetett adót.

Amikor Magnyitszkijt jogtalanul letartóztatták, megkínozták és zárkájában megölték (nem ő volt az ügy egyetlen meggyilkolt áldozata), a befektetési bankár emberjogi aktivistának állt. Azért az üzletről sem mondott le, Oroszországból kiszorítva megalapította a Hermitage Globalt, ami más feltörekvő piacokon, például Brazíliában és Törökországban kutatja fel az alulértékelt befektetéseket. Az üzletember lobbizásának komoly szerepe volt abban, hogy az orosz–amerikai kapcsolatok helyreállításán fáradozó Obama-adminisztráció kezdeti hezitálása ellenére a kongresszus megszavazta a Magnyitszkij-törvényt, mely szerint az USA területére nem léphetnek be az ügyvéd haláláért felelős korrupt személyek, akiknek Amerikában tartott vagyonát is befagyasztották. (Ez a 2012-ben életbe lépett korrupció elleni törvény tette lehetővé, hogy két évvel később Vida Ildikót és öt magas rangú magyar kormánytisztviselőt/
kormányközeli üzletembert is kitiltsanak az Egyesült Államokból.)

Bár vagyonát ott alapozta meg, Bill Browdernek lesújtó a véleménye Oroszországról: „Abban az országban nem törvények uralkodnak, hanem emberek. Olyan emberek, akik aljas csalók.” A nyugati befektetőkre váró Magyarországon elgondolkodtató az a kijelentése is, hogy „ha elölről kezdhetnék mindent, biztosan nem mennék el Oroszországba”.

Fordította: Wertheimer Gábor. Lábnyom Könyvkiadó, 2016, 340 oldal, 3995 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.