Az úgy kezdődött, hogy a szeméttárolók, akik feleslegesnek érezték magukat, hiszen már alig keletkezett hulladék a háztartásokban, felkerekedtek, hogy teljesítsenek egy egész jónak tűnő kis küldetést. Mán-Várhegyi Réka meséje csak egy az antológia kedves, jövőbe tekintő, burkoltan didaktikus, környezettudatosságra nevelő rövid történetei közül. Huszonnégy szerző és 12 illusztrátor munkája ez a klassz szerkesztésű és kitűnő tervezésű könyv, amelyben üdítően sokféle nézőpontból olvashatunk az állatok iránti felelősségvállalásról, az életszemlélet szükséges változásáról vagy épp a környezet megóvása érdekében elengedhetetlen cselekedetekről.
A történetek a klasszikus dramaturgia mentén szólnak egy élhetőbb világról, ahol a szereplők és/
vagy hősök tettre készek, igazságérzetük és/vagy a jó szívük mindig a helyes cselekedetekre sarkallja őket. Kiss Judit Ágnes meséjében veszélybe kerül az állatok élőhelye, s még a fogság veszélye is fenyegeti őket: fűrész hangja hasít az erdő csendjébe. Ám egy különös jelenség miatt az emberek megutálják a kávé ízét, eldobják a csokoládét és nem használnak többé pálmaolajat. Egy másik mesében Morten Nordensson, az artista rozmár haza akar menni, és Krusovszky Dénes Beton Gyuszija segít neki. Fehér Renátó súlyemelője a fregattmadár táncával, Kiribati eltűnésével hívja fel a figyelmet a tengerszint emelkedésére.
A pandémia egy időre áthangolta a közbeszédet. De ettől még az ökotudatosság maradt az egyik legfontosabb magatartásforma, amit nemcsak divatos gyakorolni, de muszáj át is adni a gyerekeknek.
Móra, 2020, 128 oldal, 3999 Ft
