Egy ismeretlen szerző rossz címmel és hatásvadász fülszöveggel megjelenő krimije nem feltétlenül sarkallja vásárlásra a reménybeli olvasót. Az Elfojtott sikoly elején ráadásul csak egy magányos kertvárosi hullánk van, és a stilisztikai bakik jó ideig inkább izgatják az olvasót, mint a gyilkos kiléte. Aztán persze beindul a buli, hullanak a fejek, de lassan egyre nagyobb hangsúlyt kap a múlt a jelennél – és ez így is van jól, az ott megbúvó titkok ugyanis sokkal kegyetlenebbek, mint egy elvágott torok, vagy egy konyhakés az önimádó képviselő hátában. A rendőrség szó szerint a mélyére ás a dolgoknak, a félig leégett gyermekotthon udvara pedig több választ tartogat számukra, mint azt gondolnák. A feszültség oldalról oldalra nő, a gyilkos közbevetett, naplóbejegyzés-szerű gondolatai mindenkit gyanússá tesznek, a megoldás mégis rejtve marad egészen az utolsó mondatokig.
A saját démonaival is keményen küzdő Kim Stone nyomozó szarkasztikus, munkamániás, a szociális interakciókkal hadilábon álló, néhol pedig csak szimplán tuskó figuráját nem lehet nem szeretni. Karaktere már az első megnyilvánulások után A híd című svéd–dán koprodukcióban remekelő Saga Norén nyomozót idézi, Stone azonban emberibb, érzelmesebb. Legalábbis többet tudunk meg borzalmas gyerekkoráról, ami magyarázattal szolgál a gyermekotthon volt lakói iránt érzett felelősségére és túlfejlett igazságérzetére éppúgy, mint arra, miért szakít valakivel, aki reggel nála hagyja a fogkeféjét. A szerző ígérete szerint ez még csak a kezdet, hamarosan újra találkozhatunk a frusztrált Kim Stone-nal. Könnyen lehet, hogy nem csak nyomtatásban.
Fordította: Szieberth Ádám. General Press, 2015, 360 oldal, 2990 Ft
