Könyv

Steven Saylor: A fúriák haragja

  • - urfi -
  • 2016. január 17.

Könyv

Tiszta Star Wars! Miután a lelkes olvasók 12 köteten át követték a Gordianus nevű „nyomozót” szerte a Római Birodalomban i. e. 80-tól 46-ig, hirtelen visszaugrunk a történetszövés szempontjából kellemetlenül megöregedett hős fiatalkorába, hogy megismerjük az előtörténetet. A hét csoda és A nílusi rablók ezzel az új könyvvel együtt külön trilógiává vált a sorozaton belül, amivel új olvasók is becsatlakozhatnak a Roma Sub Rosa cím alatt futó végeláthatatlan regényfolyamba.

Amikor a sorozat közepén – és először Budapesten – itt járt, Saylort nemcsak meginterjúvoltuk, hanem kritikánkban meg is dicsértük (lásd: Gordianus csomók, Magyar Narancs, 2006. július 27.), mint olyan szerzőt, aki nem történelmi tényeket szúr bele a regénybe, hanem fordítva, a bősz levéltárazás során megismert történeteket éppen csak kicsit bolondítja meg némi fikcióval. Márpedig a történelmi krimik olvasói – mint azt Saylor sikere is mutatja – pont arra vágynak, hogy a valós politikai események mellett a hétköznapi élet aprólékos és autentikus leírásából is okulhassanak. Mindez igaz az új részre is, amely jórészt Asia provinciában játszódik i. e. 88-ban, amelyet ekkor hódított meg a pontoszi Mithridatész, és ezzel szoros összefüggésben Epheszoszban több tízezer rómait öltek halomra. Az ifjú Gordianusnak és elragadó rabszolganő­jének pedig természetesen pont most kell odamennie.

A könyv nyelvi és gondolati árnyaltságáról képet kaphatunk egyik kedvenc mondatomból: „De fiatal voltam, és messze járatlanabb a világ dolgaiban, mint életem későbbi szakaszaiban.” Jó, de ki keres itt árnyaltságot?

Fordította: Heinisch Mónika. Agave, 2015, 336 oldal, 3580 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.