Pontos, mint egy brooklyni zsebóra. Pontban öt órakor (p. m.) feltűnik a sarkon, egy pillanatra megáll a padon ülő koldusnál, zsebéből aprót halász elő (az összeg ismeretlen), majd folytatja útját megbeszélt találkahelyünkig.
| ||
Cukrászdában időzni jó dolog. Cukrászdában Paul Austerrel időzni még jobb dolog – alighanem ez is az élet nagy igazságainak egyike. A Sweet Melissa nem sokban különbözik Brooklyn (egész pontosan Park Slope) ezernyi más vendéglátó-ipari üzemegységétől: minden itt a legjobb, s mi ezt készséggel elfogadjuk. A Sweet Melissa annyiban azonban biztosan veri az utca többi cukrászdáját, hogy kis hátsó udvarral büszkélkedhet – a híres író ide, a hátsó traktusba terel be minket, mert mint mondja, itt fogadja a sajtó képviselőit.
Magunk vagyunk. Csupán a brooklyni legyek zümmögését és a légkondicionálók irdatlan dübörgését hallani. Auster a ház borát rendeli, sauvignon blanc-t, talán az ifjonti párizsi évek emlékére, talán csak, mert szomjas. Sosem tudjuk meg. Több mint húsz kérdést írtunk fel magunknak, de egyik sem boros természetű. S ekkor, mint derült égből a brooklyni villámcsapás, beüt a dráma. Bor nincs – jelenti a pincérlány. Akkor hozzon pezsgőt – így a világhírű író. Ha ezt Melissa, a cukrászdaalapító tudná!
| ||
A helyzetet enyhítendő átadjuk Austernek a varsói reptéren vásárolt kubai szivarkákat (az író hírhedt láncszivarkás), s alig várjuk, hogy feltehessük jól irányzott, első kérdésünket. Ám előbb ő kérdez: hogy s mint vagyunk mi magyarok Magyarországon? Mert ő csupa rosszat hallott. Biztosítjuk afelől, hogy jól hallotta. Hát, éppenséggel nálunk sem minden fenékig tejfel, mondja, épp most állt le a kormány, mint biztos hallottuk (hallottuk).
Mire véget ér a másfél órás beszélgetés, a Sweet Melissa hátsó fertályára leszáll az est. Néhány könyvbe dedikáció kerül, a Holdpalota magyar kiadása pedig Auster tulajdonába. Interjúalanyunk kicsit szabadkozik, hogy Siri (Hustvedt – író, Auster felesége) épp most ért haza Norvégiából, mennie kéne, nézzük el neki. Elnézzük. S elnézzük, ahogy a híres író elhagy minket, de csak azután, hogy ajánlott egy jó brooklyni olasz éttermet. Ott a legjobb a tagliatelle al ragu, de vigyázzunk, asztalt foglalni nem lehet.
Az interjú novemberben, Auster új könyve hazai megjelenésekor olvasható a Narancsban. Addig is egy korábbi – telefonon folytatott – beszélgetésünket ajánljuk.
