Könyvsorozat

Robert Van Gulik: A kínai detektív

  • Koller Gitta
  • 2013. szeptember 29.

Könyv

A tizenhat darabból álló, nálunk az ötödik kötetnél tartó krimisorozat hőse, Di bíró a negyvenes években nyomozott először. Magyarországon két kiadónál jelentek meg történetei, például a haranggyilkosság esete az Albatrosz sorozatban, 1987-ben.

A holland orientalista író a 18. századi Di bíró-történeteket fordította angolra, és ezután írta meg saját, a 7. században - a Tang-dinasztia korában - játszódó verzióit. Di (vagy Ti, kínaiasan Di Dzsen Csie) bíró egyébként létező személy volt, igazságügyi miniszter, bölcs és sikeres nyomozó. Valódi munkássága viszont mára háttérbe szorult, s a vonatkozó filmsorozat sem róla szól már, hanem a később kreált modern nyomozóról.

Európai kollégáival ellentétben Di bíró nemhogy nem magányos, de három feleséggel bír. Nemcsak éles eszére és intuícióira támaszkodik, hanem hatalmára és befolyására is. Az események pörögnek, s akár egy éjszaka leforgása alatt pont kerülhet a szövevényes, izgalmas, hátborzongató esetek végére. Di bíró segédje a bűnös múltú, jó útra tért, minden furmányt ismerő, ügyes kezű Tao Gan; vele és még néhány, a törvényt képviselő hivatalnokkal siet fel s alá (hogyne, hiszen se telefon, se autó). Szinte látom magam előtt a koreai sorozatok hangulatában, ahogy Di hosszú köpenyében átsiet az éjjeli udvaron, mögötte kardot viselő emberek loholnak, fény szüremlik ki a rizspapír ablakokon, lakkozott oszlopokra vetül a Hold fénye, és persze erjedő szójabab illata terjeng.

Részletes, hangulatos és nem mellesleg pontos leírását kapjuk a kor Kínájának. Minden egyes eset kultúrtörténeti betekintés és izgalmas krimi egyben. Kivitelében kifejezetten megnyerő a színeiben és tervezését tekintve is visszafogott borító, mi több, a történeteket a szerző saját kezű rajzai egészítik ki.

Fordította: Upor László. Sorozatkönyvek.hu

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.