Nádas 70

Az én emberem

Nádas Péter cikkei a Pest Megyei Hírlapban

  • Nádas Péter
  • 2012. november 11.

Könyv

Z.-né vár az állomáson, csak attól tartok, elkerüljük egymást. Öt éve nem láttam s nem nagyon emlékszem az arcára. Csak arra, hogy csúnya volt. Ez pedig kevés ahhoz, hogy felismerjem.. Hagyom, hogy kifelé sodorjon a tömeg. Z.-né messziről integet, kezében cekker, benne kilós fehér kenyér, azt lengeti felém. Egyszerre ismerős az arc.

- Már nagyon vártalak - mondja. - És úgy izgultam, hogy megismerlek-e egyáltalán.

- Egyszóval férjhezmentél?...

- Nem is rosszul - mondja.

- És Ferkó? - kérdezem.

- Ferkó... - érti a kérdést, s most már olyannak tűnik a szaggatott beszélgetés, mintha mély ismeretség szálai fűznének össze bennünket. - Szereti őt is a férjem, mintha csak a sajátja lenne.

- Hogy tanul?

- Biztosan többre viszi, mint én...

- Ugyan.

- Nem érdekes. Most már beletörődtem. Csak ő boldoguljon.

Megérkezik a távolsági busz. A járdára veri a zsíros sarat. A tömeg megrohanja, mi is felkászálódunk. Z.-né Ferkóról beszél, én szórakozottan nézem az ismeretlen tájat.

- Csak a magatartásával van baj...

- A magatartásával?

- Igen. Négyest kapott.

Z.-né cinkosan rámkacsint.

- Nem értem. Azt mondtad, hogy csendes gyerek.

- Én sem értettem. Bementem a tanítónőhöz. Kérdem, hogy mi a kifogás Ferkó ellen... Azt mondja, a magatartása is lehetne ötös, csak ne barátkozna a cigányokkal. Mindig a cigányokkal barátkozik. És megveri a magyarokat. Ha kicsúfolják. Csendes. De mindig megveri a magyarokat. A saját fajtáját.

Nevet. Cinkosan visszakacsintok én is.

- Az én emberem ez a Ferkó - mondom.

- Nem szóltam neki... - mondja később elgondolkozva Z.-né.

- Igazad van.

- Sokat verték őt is. Amíg nem volt apja. Azért húz hozzájuk.

Felvillanyozva nézem a buszban zötykölődők arcát. Kosarak, batyuk. Már írom is a riportot az én emberemről, Ferkóról. Tiszta képlet. Ferkó, ha nem is tudja, tiszta kis emberségével megérezte, mit jelent a társadalom kivetettjének lenni. Jól indul ez az utazás.

- Szép ez a környék - mondom, bár a táj meglehetősen kopár.

- Szép?

- Olyan nyugodt.

- Néha, mint a temető.

Elnevetem magam, mosolyog. Foltos a bőre, arca szikár, csak a szeme csillog. Lapos mellein szürke pulóver feszül. Hirtelen elszégyellem magam. Mennyi mindent akart ez a lány. Z.-né. - Lassan gurulunk a falu felé, csak néhány szót váltunk. A kapuban egy nyolcéves forma kisfiú áll és egy gondosan fésült szőke kis tündér bekecsben. Mint egy baba. A kisfiút figyelem, zavart, nem mosolyog, felnőttesen igyekszik mozogni. A kislány rám sem hederít, elveszi az ajándékcsokoládét, és elvágtat vele. Órák múlva, amikor előkerül, ruhája csatakos - angyalszerepét eljátszotta.

Z.-né főz. A konyhában ülünk és beszélgetünk. Ferkó egy szót sem szól, de nem tágít. Készségesen dolgozik anyja keze alá.

Hajnalban utaztam, elálmosodok. A házban van egy parányi szoba, odamegyek. Kopott szekrény és egy sezlon áll benne. Ennyi maradt a szülői örökségből. A többit kidobták, eladták. Ledőlök a sezlonra, tenyérnyi ablakok nyílnak a vályogfalban a csendes falusi utcára. Kezembe veszem Miller regényét, a "Gyújtópont"-ot.

- Ha kész az ebéd, felébresztelek - kiált be a konyháról Z.-né.

Nem sokat olvasok. Az utcán elpöfög egy traktor, aztán ismét csend van. Amikor kinyitom a szemem, Ferkó ott áll az ajtóban. Nem mozdul, néz. Barátságos érzelmekkel nézem az én emberemet.

- Szoktál olvasni könyveket? - kérdezem.

- Szoktam - mondja gyorsan.

- Olvasásból hányasod van?

- Ötös.

Úgy felelget, ahogy felnőttnek kell. Nyújtom felé a könyvet. Tekintetem két nagybetűkkel szedett sorra téved.

- Innen olvasd - mutatom.

Lassan olvasni kezd, piszkos kis ujjával követi a száján formálódó szótagokat.

- "A ZSI-DÓK O-KOZ-TÁK A HÁ-BO-RÚT. Alatta meg: ÜSD A ZSI-DÓT!"

Felnéz.

- Jól olvasol - mondom. - Tudod, kik azok a zsidók?

Felcsillan a szeme, gyorsan válaszol:

- Megölik az embereket, kiszívják a vérüket.

- Micsoda? Ezt honnan hallottad?

Tisztán, ártatlanul néz rám.

- Apukától - mondja komolyan.

Csend van. Csend. Kiveszem kezéből a könyvet, és becsukom. Később beszól Z.-né, hogy elkészült az ebéd.

- Na menjünk - mondom, és feltápászkodom.

Az asszony a konyhában arcom fürkészi.

- Nem ízlik? Miért lettél olyan szomorú?

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.