Tisztelt olvasó! Mindenekelőtt be kell avatnom az újságírás rejtelmeibe, azaz meg kell magyaráznom néhány újságírói kifejezést, magyarán: szakmánk terminológiáját. Ha "kimegyünk riportra", az nálunk "anyagfelvétel". Tehát különböző nyelvi formáiban: felveszem az anyagot, kimentem felvenni az anyagot, kiküldik felvenni az anyagot satöbbi. Ugyanez a kifejezés fordított formájában: leadom az anyagot, leadta az anyagot, satöbbi. Ez tehát azt jelenti, hogy kész riportunkat a szerkesztő kezébe adjuk. A közbenső folyamatot a következő kifejezésekkel jelölhetjük: megírom az anyagot, gondolkodom az anyagon, satöbbi. Természetesen megesik, hogy előbb gondolkodom az anyagon, aztán írom meg.
Most, hogy közös nyelven értünk már, engedjék meg, hogy beszéljek.
A napokban kimentem felvenni egy anyagot. Beszéltem többek közt egyik városunk papír- és írószerboltjának vezetőjével is. A vezető asszony igen előzékeny volt, s minden kérdésemre szabatos, pontos választ adott, ami nagyon megkönnyítette számomra az anyagfelvételt. Gondoltam is, most felveszek egy jó kis anyagot, hiszen simán és gördülékenyen ment minden. Egészen addig... igen, addig, míg kényes témára nem terelődött a szó.
- Melyek a hiányzó cikkek? - kérdeztem.
- Van minden, csak 8-as ecset hiányzik - felelte a vezető asszony.
- És miért hiányzik a 8-as ecset?
- Nem szállította a PIÉRT - felelte halkan, szinte szégyenkezve a vezető asszony.
Lecsaptam.
- És más nem hiányzik?
- Nem! - sikított fel. - Nem hiányzik semmi! A mi szeretve tisztelt PIÉRT-ünk mindent leszállított! De nem csupán leszállította az árukat, hanem ráadásul még időben is szállította. Például tessék elhinni, voltak olyan gondosak, hogy a szeptemberben szükséges füzeteket nem júniusban szállították. Csak arra kérem az újságíró elvtársat, hogy azt meg ne írja, hogy a 8-as ecset hiánycikk.
- De megírom! - mondtam dacosan.
- Könyörögve kérem, mindenre, ami szent magának, hogy ne írja meg - suttogta a vezető asszony és bekönnyesedett a szeme.
- Miért ne írjam meg? - kérdeztem.
- Ó, kedves újságíró elvtárs, engem akkor leszúrnak, kirúgnak, leütnek, becsuknak, ha megírja. Hiszen semmiségről van szó, nem kívánhatja, hogy ilyen semmiség miatt veszítse életét egy becsületes asszony. Négy kiskorú gyermekem van...
Szavamra mondom, megsajnáltam, s mert becsületesnek neveltek, s nem ígérhettem meg neki, hogy nem fogom dörgedelmes cikkben megtámadni a PIÉRT-et, 8-as ecset ügyben, más, kevésbé kényes témákra tereltem a beszélgetést. Ekkor odalépett a pulthoz egy kisfiú.
- Néni, egy 8-as ecsetet tessen anni nekem - mondta és letette a pultra a pénzt.
A vezető asszony megdöbbenve nézett rám, mint egy provokátorra, mint egy mágusra szokás. Csak nincs olyan hatalma egy újságírónak, hogy 8-as ecsetet kéregető gyerekeket varázsoljon? Aztán derűs mosoly terült a vezető asszony kedves arcára.
- Semmiség az, kisfiam. Veszel szépen egy 2-es ecsetet, meg egy 7-es ecsetet. Mert 8-as az nincs. A 2-es ecset szőrét két részre osztod, és egy részt belegyömöszölsz a 7-es ecset szárába. Ügyes fiúnak nézlek...
- De néni, nekem 8-as ecset kell!
A vezető asszony elpirult.
- Ó, te kis tehetetlen - mondta a fiúnak és huzigálni kezdte a szőröket a 2-es ecsetből.
Egy ideig néztem a bonyolult műveletet, és annyira megsajnáltam a vezető asszonyt, hogy elhatároztam, nem írom meg: "A 8-as ecset hiánycikk, de miért és hogyan, és ki a felelős?" című kritikai riportomat.
Hazajöttem, megírtam az anyagot, leadtam az anyagot, gondolkodtam az anyagon. Sajnos, előbb írtam és adtam le, mint gondolkodtam. Ez állandóan visszatérő hibám. Tudom. De én is ember vagyok, ezért történik meg gyakran. S könyörögve kérem a PIÉRT-et, ne szúrják le azt a szerencsétlen, négygyermekes asszonyt, hiszen én vagyok a bűnös.
