Majdnem tökéletes kudarc - Esterházy beszélgetőkönyve

  • Greff András
  • 2015. június 20.

Könyv

Esterházy Pétert a nagy tudású Marianna D. Birnbaum faggatja új könyvükben. Az eredmény kész katasztrófa.

Ahogy az évek és a próza, úgy egy beszélgetés is iszkolhat, ha meg nem akadályozza benne valaki. Leginkább a kérdező, aki élőszóban elég sok eszközt segítségül hívhat, hogy partnerét megingassa kissé, felébressze, sarokba szorítsa, vagy éppen ellenkezőleg, lovat adjon alá, amikor vágtázni akar. Nem véletlen, hogy írásos verzióban, ahol legföljebb a mondatokra lehet figyelni, a szavakon túli jelek seregére sohasem, az interjúk vagy interjúszerű helyzetek csak a legritkább esetben formálódnak valódi párbeszéddé. Birnbaum professzor asszony részben írásban lebonyolított beszélgetése Esterházy Péterrel nem a kivételek soványka halmazát hizlalja: Az évek iszkolása kisebb hibáktól eltekintve tökéletes kudarc.

false

A könyv nagyjából két részre bomlik, és az elején, ahol a családi viszonyok, a gyermekkor kerül szóba, a visszakérdezés nélkül hagyott ziccerekkel együtt is összeáll egy életrajz vázlataként olvasható, izgalmas megfigyelésekkel telített, felszínességét leplezni azonban egy percig sem óhajtó szöveg. A második rész viszont, ahol már az írás, az irodalom a fő tárgy, nemcsak hiány­érzetet, hanem jelentékeny zavart is kelt.

Szinte semmi sincs kibontva itt, a kérdések és válaszok között alig van lényegi kapcsolat. Amikor szóba kerül Ottlik, akkor nem az irodalmi apák masíroznak elő, hanem – éles váltással – a Termelési-regény bukkan fel, aztán szinte azonnal Hahn-Hahn grófnő és a Duna, végül az irodalmi díjak – mindez öt rövidke oldalon, a szerkesztettség látszatát gondosan kerülve.

A magára hagyott író pedig hol szellemesebben, hol unottabban válaszolgat – leg­inkább saját magának. Pláne, ha olyasmiről kérdezik, amiről már oly sokszor korábban. Például találkozásáról Bohumil Hraballal, amelyet 25 évvel ezelőtt Birnbaumnak is elmesélt már egyszer (az Esterházy-kalauzban) – a mostaninál úgy ötször lelkesebben.

Magvető, 2015, 148 oldal, 2690 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.

Utat tört magának

Tasó Lászlót 2022-ben még szavazati rekorddal választották országgyűlési képviselővé, jövőre már csak listán indítja a Fidesz–KDNP. Nyíradonyban, ahol harminc éve lett polgármester, és ahová dőlt az uniós pénz, az új vezetés kifizetetlen közvilágítási számlával, büntetőeljárásokkal szembesült, továbbá azzal, mi minden függ a képviselőtől.