Majdnem tökéletes kudarc - Esterházy beszélgetőkönyve

  • Greff András
  • 2015. június 20.

Könyv

Esterházy Pétert a nagy tudású Marianna D. Birnbaum faggatja új könyvükben. Az eredmény kész katasztrófa.

Ahogy az évek és a próza, úgy egy beszélgetés is iszkolhat, ha meg nem akadályozza benne valaki. Leginkább a kérdező, aki élőszóban elég sok eszközt segítségül hívhat, hogy partnerét megingassa kissé, felébressze, sarokba szorítsa, vagy éppen ellenkezőleg, lovat adjon alá, amikor vágtázni akar. Nem véletlen, hogy írásos verzióban, ahol legföljebb a mondatokra lehet figyelni, a szavakon túli jelek seregére sohasem, az interjúk vagy interjúszerű helyzetek csak a legritkább esetben formálódnak valódi párbeszéddé. Birnbaum professzor asszony részben írásban lebonyolított beszélgetése Esterházy Péterrel nem a kivételek soványka halmazát hizlalja: Az évek iszkolása kisebb hibáktól eltekintve tökéletes kudarc.

false

A könyv nagyjából két részre bomlik, és az elején, ahol a családi viszonyok, a gyermekkor kerül szóba, a visszakérdezés nélkül hagyott ziccerekkel együtt is összeáll egy életrajz vázlataként olvasható, izgalmas megfigyelésekkel telített, felszínességét leplezni azonban egy percig sem óhajtó szöveg. A második rész viszont, ahol már az írás, az irodalom a fő tárgy, nemcsak hiány­érzetet, hanem jelentékeny zavart is kelt.

Szinte semmi sincs kibontva itt, a kérdések és válaszok között alig van lényegi kapcsolat. Amikor szóba kerül Ottlik, akkor nem az irodalmi apák masíroznak elő, hanem – éles váltással – a Termelési-regény bukkan fel, aztán szinte azonnal Hahn-Hahn grófnő és a Duna, végül az irodalmi díjak – mindez öt rövidke oldalon, a szerkesztettség látszatát gondosan kerülve.

A magára hagyott író pedig hol szellemesebben, hol unottabban válaszolgat – leg­inkább saját magának. Pláne, ha olyasmiről kérdezik, amiről már oly sokszor korábban. Például találkozásáról Bohumil Hraballal, amelyet 25 évvel ezelőtt Birnbaumnak is elmesélt már egyszer (az Esterházy-kalauzban) – a mostaninál úgy ötször lelkesebben.

Magvető, 2015, 148 oldal, 2690 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.