Majdnem tökéletes kudarc - Esterházy beszélgetőkönyve

  • Greff András
  • 2015. június 20.

Könyv

Esterházy Pétert a nagy tudású Marianna D. Birnbaum faggatja új könyvükben. Az eredmény kész katasztrófa.

Ahogy az évek és a próza, úgy egy beszélgetés is iszkolhat, ha meg nem akadályozza benne valaki. Leginkább a kérdező, aki élőszóban elég sok eszközt segítségül hívhat, hogy partnerét megingassa kissé, felébressze, sarokba szorítsa, vagy éppen ellenkezőleg, lovat adjon alá, amikor vágtázni akar. Nem véletlen, hogy írásos verzióban, ahol legföljebb a mondatokra lehet figyelni, a szavakon túli jelek seregére sohasem, az interjúk vagy interjúszerű helyzetek csak a legritkább esetben formálódnak valódi párbeszéddé. Birnbaum professzor asszony részben írásban lebonyolított beszélgetése Esterházy Péterrel nem a kivételek soványka halmazát hizlalja: Az évek iszkolása kisebb hibáktól eltekintve tökéletes kudarc.

false

A könyv nagyjából két részre bomlik, és az elején, ahol a családi viszonyok, a gyermekkor kerül szóba, a visszakérdezés nélkül hagyott ziccerekkel együtt is összeáll egy életrajz vázlataként olvasható, izgalmas megfigyelésekkel telített, felszínességét leplezni azonban egy percig sem óhajtó szöveg. A második rész viszont, ahol már az írás, az irodalom a fő tárgy, nemcsak hiány­érzetet, hanem jelentékeny zavart is kelt.

Szinte semmi sincs kibontva itt, a kérdések és válaszok között alig van lényegi kapcsolat. Amikor szóba kerül Ottlik, akkor nem az irodalmi apák masíroznak elő, hanem – éles váltással – a Termelési-regény bukkan fel, aztán szinte azonnal Hahn-Hahn grófnő és a Duna, végül az irodalmi díjak – mindez öt rövidke oldalon, a szerkesztettség látszatát gondosan kerülve.

A magára hagyott író pedig hol szellemesebben, hol unottabban válaszolgat – leg­inkább saját magának. Pláne, ha olyasmiről kérdezik, amiről már oly sokszor korábban. Például találkozásáról Bohumil Hraballal, amelyet 25 évvel ezelőtt Birnbaumnak is elmesélt már egyszer (az Esterházy-kalauzban) – a mostaninál úgy ötször lelkesebben.

Magvető, 2015, 148 oldal, 2690 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.