Ha az olvasó emlékszik Matkovich Ilona remek portréjára az Izland zenei életét, közigazgatását és lakóinak utazási szokásait is átalakító Utassy Ferenc karnagyról (lásd: Északi összekötő, Magyar Narancs, 2013. március 28.), aki most utazásszervezőként – és Izland tiszteletbeli főkonzuljaként – dolgozik itthon, akkor az első oldalakon remekül elfoglalhatja magát a rácsodálkozással, hogy nahát, ez az ember még fordítani is tud. Utána azért akad egyéb látnivaló, hiszen rögtön a fenségesen kopár izlandi fennsíkon és egy hatásvadász thriller közepén találjuk magunkat, ahol a terepjáró is lerobban, de minden fejezet végén menetrendszerűen emelkedik a vérnyomás. A fülszöveg az izlandi irodalom megújítójának nevezi a szerzőt, de a 16 nyelvre lefordított sikerkönyv nem akar több lenni jól megcsinált műfaji könyvnél. A skandináv krimik még mindig kitartó hívei örömmel köszönthetik régi ismerőseiket, a hátborzongató északi táj leírását és a társadalomkritikát – utóbbi fő célpontja most a pénzügyi válságot előidéző politikai elit. De a Felföld tényleg thriller, nem krimi, itt nincs nyomozás, csak nyomasztás. Az izlandi mitológia kísértetei és a puszta közepén álló ház nem engedi el a négy elveszett turistát, de mi szabadon járkálhatunk a múltjukban. Kár, hogy az izlandi társadalom árnyoldalait és a középkorú középosztálybeliek nehézségeit illusztráló sztorik megmaradnak díszítőelemnek, az alaptörténethez nem kapcsolódnak.
A végére a szánkba rágják, hogy a szörny nem a pusztában, hanem bennünk lakik. De ezt már tudtuk.
Fordította: Utassy Ferenc. Animus, 2015, 298 oldal, 3290 Ft
