A szerző jeles atomfizikus, az MTA érdemdús tagja, egykori intézményi vezető, kiváló tudományszervező, s nem mellesleg a (természet)tudomány elhivatott népszerűsítője. Sokat és sok helyütt publikál - s amint a fenti felsorolás is sugallja, megannyi témában: a Typotex Kiadó mostani válogatása ezekből az írásokból szemezget, jórészt olyan dolgozatokból, melyek a nagyközönség számára készültek, olyan nyelven, amelyet akár a laikus, természettudományokban nem túl jártas (de azért legalább kicsinyég érdeklődő) olvasó is bízvást megérthet. Habár a könyv bevezetője néha s némely vonatkozásban zavarba ejtő távolságra kalandozik el a szerző amúgy nagy becsben tartott, központi témáitól (például a tudomány érvényességének határairól és kulturális jelentőségéről szóló disputától), a kötet világos, logikus tagoltsága s több érdekes tanulmány bőségesen kárpótol ezért.
Kevesen tudják ekkora szeretettel (s egyben az intellektuális izgalmat is átsugározva) tolmácsolni az utóbbi bő évszázad fizikájának eredményeit. Különösen izgalmassá válik a dolog, amikor a szerző saját kutatásaira terelődik a szó - elvégre Berényi professzor hosszú időn át dolgozott az MTA debreceni Atomkutató Intézetének alkalmazásában, végül egy jó ideig főigazgatóként. Meglehet, kevesen élhették még át, milyen érzés, amikor kilencvenegyszeresen pozitív töltésű uránionokat küldünk egymásnak relativisztikus sebességgel. Az efféle szubatomi biliárdpartik során fellépő "elektron pingpong" effektus kísérleti igazolásában és leírásában jeleskedő fizikus néha mégis alaposan meglepi olvasóját. Például kifejezetten gondolatébresztő a részecskék kvantummechanikailag értelmezett korrelációjáról olvasni: tudták önök, hogy ha két vagy több részecske egymással kölcsönhatásban volt, akkor - távolodjanak bármilyen messze is egymástól - kapcsolatuk megmarad, s történjen bármi is egyikükkel, az hatással lesz a többire is? Romantikus és mámorító, nemde? Vagy tudták, hogy egy héliumatom negatív töltésű antiprotonnal való bombázása nyomán sajátos képződmény, úgynevezett atomkula keletkezik, amely nevét természetesen nem a South Park-univerzumból, hanem az atom és molekula szavak összevonásából nyerte? A szerző természetesen nem vonhatja ki magát a tágabban értelmezett szakmáját érintő társadalmi vitákból se: alig meglepő módon határozottan az atomenergia hasznosításának pártján áll, és hosszan érvel annak alacsony kockázata mellett. Nem az ő hibája, hogy a néhány évtizede sikeresen "csernobilizált" közép-európai közvélemény valahogy (kényszer ide vagy oda) már sohasem fog lelkesedni a maghasadásért.
Typotex, 2009, 321 oldal, 3800 Ft
