Kézenfekvônek tűnik, bár a világ fesztiváljain szokatlan dolog: az eddigi díjnyertes filmek emlékezetes képsoraiból komponált etűd pereg. Elôször a Neonfényes mesék otthontalan bolgár koldushada - egy papa álmában törökül énekel -, majd A varsói gettó tragikus sorsú örökre költözködôi vonulnak, nagyon-nagyon hosszú sorokban, aztán a felejthetetlen Belov család, végtelen sztyeppék idôbôl kiszakadt lakói, majd rutén apóka a máramarosi havasokból három húrú hegedűjén húzza. Bolgár, orosz, lengyel, cseh filmek - hol vannak hát a többiek, a nem régióbeli díjnyertesek? Persze ismerjük a választ, a Mediawave egyik legfontosabb szándéka, hogy e térség értékeinek felmutatója és közvetítôje legyen. De ne elégedjünk meg ennyivel, hiszen tudjuk, a képek néha többrôl beszélnek, mint amit alkotójuk mondani akar, sôt, néha az is megeshet, hogy a képek ravaszabbak még a fesztivál igazgatójánál is, akinek másik, filmkészítô énje pontosan tudja ezt. Ezért valószínűleg nem véletlen, hogy az említett gyöngyszem annak a mítoszteremtô szándéknak az emblematikus sűrítménye, mely a Mediawave, meglehet, nem deklarált, de talán legfontosabb célja. Mert igaz, hogy a gazdasági és politikai integrációt az asszimiláció fogja megteremteni, ám a kulturális helyezkedésben ennek éppen az ellenkezôjére lesz szükség: igen markáns, nagyon karakteres saját képekre. Ma a Mediawave az egyik legfontosabb helyszín, ahol ez a felismerés régiószinten tudatosodhat, s ahol persze maga a kép is alakul.
Milyen legyen
Kelet-Európa új arculata
és kulturális különbözôségének mítosza? Hogyan lehet alternatív értékrenddé átformálni az évszázados különállást? Nos, nézzük a Mediawave kínálta receptet! Legfontosabb hozzávalók: a tradicionális életforma, természetes, veleszületett alternativitásában és pôrén, a folkloristák közvetítô gesztusa nélkül, aztán csipetnyi vadság, tájaké és embereké, de távol Szibériától, világtól való elzártság, de a kutató tekintet nem másokhoz viszonyít, hanem a még létezô lokális univerzumokat fürkészi, aztán kellenek igazi drámai hôsök, kiszolgáltatottak és elnyomottak, akik mégis büszkék és szabadok, s persze a fazék tetején szorító fedôként a gôzt magas nyomáson tartó történelem. Lényeges, hogy mindez nem egy meglévô rendszeren belül elképzelt alternatíva, és nem valamihez képest fogalmazza meg magát, hanem minden esetben önálló és teljes univerzum, kompakt életdarab, melyben a szereplôk szabadságát látjuk, persze megtörve és bekeretezve a körülmények által.
´89 után,
részben a váratlan találkozásnak köszönhetôen, a régiónak megadatott az a szerencsés pillanat, hogy átgondolja, mit jelent számára a szabadság, mielôtt felkapaszkodik a nyugati gyorsra. Más kérdés, ki hogyan élt - élt-e egyáltalán - ezzel a lehetôséggel. Néhány évvel ezelôtt, a fesztivál díjkiosztóján Tolnai Ottó arról beszélt, hogy a szabadságot ne ideológiai klisék szerint képzeljük el, és próbáljuk folyamatosan keresni mindenekelôtt önmagunkban s persze körülöttünk mindenhol a világban. S ezt azért mondta éppen akkor és éppen ott, mert ezt a felemelô szándékot látta a kitüntetett filmekben. A Mediawave ugyanezt mutatja azóta is, idén legszebben a két fôdíjas filmben. Érdekes és fontos tény, hogy e művek nem a régióból valók: a Baka belga filmesek tudósítása a délkelet-kameruni esôerdôkben élô bennszülöttek világából, a Dao anyó pedig holland alkotó műve, század eleji felvételek újravágása Indonéziáról és a holland gyarmatokról. Érdekes, mert mutatja annak a dolognak a mozgásterét, melyet Gyôr hatodik éve építget, és fontos, mert jelzi a kapcsolódási pontot, melyen a regionális üzenet felkerül a világhálóra. Az üzenet végsô, tömörített formája ez a közjátéknak álcázott néhány percnyi képfalat. És hogy semmi nem véletlen, azt meggyôzôen bizonyítja az a tény, hogy a Dao anyó képsorai jó elôre, még a fesztivál elôtt fölkerültek a gyôzteseket hordozó szalagra. Háromévesforma indonéz fiúk szívják komoly élettapasztalattal a füvet, emlékeztetve, hogy nem csak a kelet-európai leszakadtság képes alternatív életformaérzést gerjeszteni és hihetô szabadságmodellt kínálni e megfáradt világban.
Kövesdy Gábor
