Best of cseh vol. 2

Mariusz Szczygiel: Teremts magadnak édenkertet!

  • - köves -
  • 2013.01.13 13:12

Könyv

Hogy mit tesz az ember, ha lengyel létére felbuzog benne a csehimádat?

Ha az embert történetesen Mariusz Szczygielnek hívják, és gyakorló újságíró, akkor gyorsan ír egy sikerkönyvet, abban pedig úgy vall színt a csehekhez fűződő olthatatlan vonzalmáról, hogy közben teljesen lehetetlen oldalukról is megmutatja a huszadik század során nem mindig jó lapot húzó és nem mindig példásan viselkedő szeretteit. Gottland című könyve révén Szczygiel - alanyi jogon is, de úgy is, mint a lengyel riporteriskola büszkesége - az európai tényirodalom meglehetősen magas polcára került; oda, ahol a szívből jövő csehszeretet és a laza csuklóval, de a tények tiszteletben tartásával és kellő alapossággal elkövetett újságírás már-már irodalomba csap át. Eme átcsapásból kisebbfajta szenzáció kerekedett, nem is érdemtelenül: hála a szerző tényszerű rajongásának, a nekünk, magyaroknak is oly ismerős és oly imponáló csehség valóban a szokásostól kicsit eltérő fénytörésben mutatta meg magát. A Gazeta Wyborczában már korábban megjelent írásokat (illetve azok kibővített változatát) tartalmazó Teremts magadnak édenkertet! bizonyítja, hogy a szerző továbbra sem engedte el a csehek kezét, s ezúttal is a tőle megszokott szeretetteljes kíméletlenséggel vizsgálódik választott nemzete háza táján. Már ha van mit vizsgálnia, mert olykor úgy tűnik, a legjobb történeteit már a Gottlandban előtte, és a történelem, amilyen mamlasz jószág, az azóta eltelt néhány évben nem termelte újra a Karel Gotthoz vagy az óriás prágai Sztálin-szoborhoz fogható történeteket. Mit van mit tenni ilyenkor? A legjobb Istenhez fordulni, és Szczygiel is épp ezt teszi; egy oknyomozó újságíró alaposságával járja körül például azt, hogy miért olyan alacsony a Jóisten és a katolikus egyház támogatottsága a csehek körében. A nyomok egészen Husz Jánosig vezetnek, de nem spoilereznénk el a dolgot. Szczygiel viszont terepen akciózik, a nép soraiból figyeli a 2009-es csehországi pápalátogatást, minden árulkodó neszt feljegyez, mely magyarázatául szolgálhat a csehek ateizmusba vetett hitének, és amikor lehámozott minden héjat, megkérdezett minden rendű és rangú illetékest, egyszer csak szembetalálkozik a néplélekkel - igen unalmas találkozás ez, miközben az újságírói teljesítmény elvitathatatlan. Ennél sokkalta izgalmasabb, amikor a szerző Lech Kaczynski repülőgép-szerencsétlenségének fényében például a lengyel kultúrára vet egy-két keresetlen pillantást. Itt nem a kedélyes csehkedvelő, hanem a saját lengyelségét kommentáló publicista kér és kap szót, és micsoda különbség, amikor szót kap. Mert amikor nem a rég megértett cseheket igyekszik újból megérteni, Szczygiel igen szép és keserű megállapításokra ragadtatja magát - igaz, nem a csehek, hanem egy másik hozzá közel álló nép, a lengyelek tekintetében.

Fordította Mihályi Zsuzsa. Európa, 2012, 316 oldal, 2900 Ft

Neked ajánljuk