Fantasymelléklet

Koránérők

Mats Strandberg-Sara B. Elfgren: a Kör

  • - ts -
  • 2013. január 13.

Könyv

A fantasyval bajban van az ember; mi a manó is az?

Van azért két viszonylag közismert meghatározás, valamelyik mindig segít eligazodni. Elő-ször is, ha könyv, legyen minimum kismillió oldal, s rendeződjék legalább trilógiába, s ez csak a belépő (a moziban sem fest máshogy, gondoljunk a Csillagok háborújára). Másodszor pedig - s ezt szokás komolyabban venni, ki tudja, miért - teremtsen egy önálló, saját világot, lehetőleg saját nyelvvel, saját térképpel s természetesen sajátságos populációval.

A svéd szerzőpáros e sok nyelvre lefordított műve az első kritériumnak csak kis rásegítéssel felel meg, trilógiának trilógia ugyan (jön mindjárt a Tűz és a Kulcs), de nyamvadt 550 oldal csak az első kötet, szerencsére a könyvészet kihúzza a pácból: levegős sorok, olvasóbarát betűnagyság, kilencszáznak simán látszik. Első blikkre a második követelménynek még ennyire sem felelünk meg; a beszélő neve ellenére is nagyon valóságos dallarnai kisvárosban, Engelforsban járunk, leginkább annak is nagyon valóságos középiskolájában, szerfelett valóságos kölkök között, akik közül vagy féltucatnyian speciel - azon túl, hogy szerencsétlen bakfisok - boszorkányok. Mégsem csupán e boszorkányság meg a terjedelem teszi fantasyvá a Kört, megteremti az fenemód a maga saját univerzumát, csak éppen befelé. A világ összes nyűgét vállukon hurcoló tinédzserek bellemében - nincs is a világegyetemben annál alternatívabb valóság.

Miután megbizonyosodtunk afelől, hogy tényleg fantasy az Engelfors-trilógia, már csak az vár eldöntésre, hogy miért jó könyv. Nos, azért, mert e műfaji címkék, mint fantasy, western, bármi, akkor érnek valamit, ha letéphetők. Ha ebből például kivesszük a fantasyt, a boszorkányságot, akkor is az marad, ami: izgalmas történet, gyilkossággal, jól megrajzolt jellemekkel, hangulatos miliőben - úgymond északi fantasy.

Amit még akkor is élvezetes olvasni, amikor a fogalmazás kényszeres jelenidejűsége - fordítói elsősegély hiányában - épp az idegeinkre megy.

Fordította: Péteri Vanda. Geopen, 2012, 549 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.