A napóleoni kor csatáinak véres zűrzavarát több jeles író is megidézte már, gondoljunk csak a Háború és békére vagy a waterlooi csatatéren tébláboló Fabrizio del Dongóra. Így tett 1983-as, világsikerű regényében a német Sten Nadolny is, ám ő a tengeri hadszínterekre, közelebbről a Koppenhága melletti meg a trafalgari ütközetbe viszi el hősét, hiszen a tengerész és fölfedező, John Franklin valóban megfordult e hullámzó mészárszékeken. Ahol is a gyors felfogás adottságával nem rendelkező fiatalember két jelentőségteljes felismerést tesz: a háború értelmetlen és rossz dolog, illetve a gyorsaság nem minden, amennyiben az emberfia képes „felülemelkedni az időn”. Minek is tagadnánk, éppenséggel egyik meglátás sem forradalmi újdonság, még a 19. századba visszadatálva sem, azonban Nadolny szerencsénkre erős tehetségű és elfogulatlan elbeszélőnek bizonyul, miközben elkalauzolja (vagyis inkább révkalauzolja) az olvasót Franklin „élet- és hajóvezetési rendszerében”. A regény főalakja lassúdad visszafogottságában is érdekes figura, akit könnyű megkedvelni, aminthogy a történeti John Franklin is köztiszteletben álló világutazó volt a maga korában: a Royal Navy posztumusz ellentengernagya 1847-ben az északnyugati átjáró keresése közben halt meg, a teljes expedíciós legénységével egyetemben. A szimpátiánkból mindazonáltal a szerzőnek is bátran juttathatunk, mivel ő munkájával szépen illusztrálja, hogy egy történeti regény igényes megalkotása jószerint enciklopédikus jellegű kor- és tárgyismeretet követel az írótól. A fordító Lengyel Gábor derekasan állja a versenyt, és ugyancsak lelkiismeretesen megdolgozik azért, hogy a tengerészet terén amúgy teljességgel avatatlan olvasó olyan alapvető és mégis egzotikus kifejezéseket sajátítson el a regény lapjait forgatván, mint amilyen a szapuly, az előtereb vagy a bócman.
Figyelmébe ajánljuk
Érett, nem öreg
Jarvis Cocker lusta embernek tartja magát, pedig elég sok mindent csinált a Pulp 2002-es feloszlása óta.
Még egy puzzledarab
Háromnegyed órás dokumentumfilmet sugárzott 1965-ben a kanadai televízió egy fiatal költőről.
Mi nem akartuk!
A szerző első regénye a II. világháború frontélményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.
Koldus és királyfi
A közkeletű bölcsesség szerint a popdalok 90 százaléka a szerelemről szól, a maradék pedig semmiről.
Mit csinálsz? Vendéglátózom
Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.
Ahol az életmód is politika
Hogyan formálódott története során és milyen ma a lengyel karikatúra, hogyan reflektál a múltra és a jelenre, mit vár a jövőtől, milyennek mutatja a nemzeti és a globális jelenségeket?
Popmenedzsment egykor és ma: Erdős Péter vs Deutsch Tamás
Mitől "Európa legnagyobbja" a tűzijáték? Attól, hogy nálunk költi rá a legtöbbet a kormány
Baljós fellegek
A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.
A bűvös hármas
Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.