Az eredetileg a Csartasvili névre hallgató, grúz szerző oroszul írt regényeivel lett világhírű; a Fandorin-sorozat nekem is az egyik kedvencem volt a történelmi bűnregény műfajában, bár a végére (A fekete város) kissé ellankadt. Lekonyult.
Műfajok – hát éppen ez az összefoglaló címe Akunyin 2005-ben elkezdett sorozatának, melyben parodisztikus rajzát adja a különféle zsánereknek: ifjúsági regény, családregény és persze kémregény. Akunyin nagyon ráérzett korunk egyik fő esztétikai jelenségére, amelyet most zsánerizmusnak, zsánerizálódásnak fogok nevezni. Ma már a teljes tömegkultúrát uralja a zsáner – voltaképpen a filmgyártásból származó – kategóriája, és úgy tűnik, az irodalomban (és egyáltalán a művészetben) már csak az esik kívül a kultúripar határán, amely egyetlen zsánerbe sem sorolható be akkurátusan. Akunyin természetesen kiröhögi ezt az egészet, de legkivált éppen azzal, hogy beteljesíti, sőt bizonyos fokig túlteljesíti a befogadó elvárásait. Szédítően szellemes formálás a végeredmény.
A sorozat első tagja, a Kémregény a 20. századi világtörténelem egyik fordulópontján kezdődik, 1941 tavaszán, és a kérdés egyszerű, de megválaszolása bonyolult: mikor indítja meg Hitler a Szovjetunió elleni háborút, és elindítja-e egyáltalán? A kémszolgálatok területe ez; dupla, sőt tripla csavaros dezinformációs játék kezdődik, a cselekményvezetés virtuóz és szellemdús, a figurák nem csupán beszélnek, de lélegeznek is, a műfaj tökéletesen működik, és pluszként még nagyszerű paródiáját kapjuk a szovjet világháborús regényeknek. Briliáns játszma.
Fordította: Iván Ildikó. Európa, 2016, 444 oldal, 3490 Ft
