Könyv

Borisz Akunyin: Kémregény

  • bánza
  • 2016. december 24.

Könyv

Az eredetileg a Csartasvili névre hallgató, grúz szerző oroszul írt regényeivel lett világhírű; a Fandorin-sorozat nekem is az egyik kedvencem volt a történelmi bűnregény műfajában, bár a végére (A fekete város) kissé ellankadt. Lekonyult.

Műfajok – hát éppen ez az összefoglaló címe Akunyin 2005-ben elkezdett sorozatának, melyben parodisztikus rajzát adja a különféle zsánereknek: ifjúsági regény, családregény és persze kémregény. Akunyin nagyon ráérzett korunk egyik fő esztétikai jelenségére, amelyet most zsánerizmusnak, zsánerizálódásnak fogok nevezni. Ma már a teljes tömegkultúrát uralja a zsáner – voltaképpen a filmgyártásból származó – kategóriája, és úgy tűnik, az irodalomban (és egyáltalán a művészetben) már csak az esik kívül a kultúripar határán, amely egyetlen zsánerbe sem sorolható be akkurátusan. Akunyin természetesen kiröhögi ezt az egészet, de legkivált éppen azzal, hogy beteljesíti, sőt bizonyos fokig túlteljesíti a befogadó elvárásait. Szédítően szellemes formálás a végeredmény.

A sorozat első tagja, a Kémregény a 20. századi világtörténelem egyik fordulópontján kezdődik, 1941 tavaszán, és a kérdés egyszerű, de megválaszolása bonyolult: mikor indítja meg Hitler a Szovjet­unió elleni háborút, és elindítja-e egyáltalán? A kémszolgálatok területe ez; dupla, sőt tripla csavaros dezinformációs játék kezdődik, a cselekményvezetés virtuóz és szellemdús, a figurák nem csupán beszélnek, de lélegeznek is, a műfaj tökéletesen működik, és pluszként még nagyszerű paródiáját kapjuk a szovjet világháborús regényeknek. Briliáns játszma.

Fordította: Iván Ildikó. Európa, 2016, 444 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.