Komoly segédlettel bogarászunk, mert Ferencz Győző Radnóti-monográfiája után napvilágot láttak Gyarmati Fanni naplói is – Esterházy mondta e két vaskos, 1935-től 1946-ig ívelő kötetről, hogy olyan, mint egy valóságshow. Egy kor (a fasizálódó Magyarországtól a költőt elpusztító holokausztig) és benne egy saját kihívásaival is küzdő párkapcsolat valóságshow-ja. Ehhez a valóságshow-hoz most megkaptuk extraként, Mik & Fifi életének extrájaként, a fényképeket is. Egykötetnyi fényképet Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni szűkebb és tágabb köreiből, közeli rokonokkal és barátokkal benépesítve.
| ||
Az irodalmi bestsellerré vált naplók egy-egy Gyarmati Fanniról készült fotóval a borítójukon jelentek meg: két, idillt sugárzó strandfotó, melyhez most befutott a tágabb strandkörnyezet is. Egy 1933-as dalmáciai kiruccanás fotói közt találjuk a szemét leszegő, nyugágyban napozó, még-már jegyben járó Fifit, a napló első kötetének reklámarcát. A második kötet borítóján immár feleségként napozó Fanni egy 37-es népszigeti baráti fürdőzést megörökítő fotósorozatban bukkan fel, ahogy ábrándosan a távolba néz a parti homokban kiterített pokrócon. Ugyanezen a pokrócon pihen Radnóti is, fejét a szeretett hitvesen pihentetve. Noha szerepelnek a kötetben kevésbé ártatlan napozások (egy svábhegyi napfürdő alkalmával „a másik nő”, Beck Judit is a napozók közt van), a Duna-parti fotó idilljét a naplóban leírtak sem cáfolják meg: „Szép, harmonikus, hibátlan, veszekedés nélküli nap volt ez” – jegyezte le Gyarmati Fanni.
Nagy költőink strandolási szokásait épp az efféle fotógyűjteményekből ismerhetjük. Az irodalomtörténet viszonylag kevés információt őriz ezekről az intim, pancsolási helyzetekről, de épp egy hasonló kötetnek hála Kosztolányi Dezső és Dezsőné is megőrződött fürdődresszben az utókornak. Miként ők is, Radnóti is süttette magát a velencei Lidón – ezt is egy fénykép bizonyítja. Strandhangulat, sítúra, kutyás kép, baráti kirándulás, evezés, jégpálya, fent a várban, lent a kertben, piknik a szabadban – az efféle képek legfőbb gyűjtőhelye ma már a Facebook. A könyvet lapozgatva mintha csak két ismerős, Mik és Fifi FB-oldalát böngésznénk. Azok a bizonyos „régi szelid esték”, a szürkebarátot fogyasztó fürge barátok itt sorakoznak szép egymásutánban. Képekben mérve alig valami választja el egymástól a mosolygó költőt a munkaszolgálatosként meggyilkolt áldozattól. Ha csak a fényképek alapján tájékozódnánk Radnóti rövidre szabott életének folyásáról, megdöbbentően hatna, hogy csak néhány oldal választja el a költőről készült vidám kirándulós képeket vagy Gyarmati Fanni mosolygós, fürdőruhás fotóját az abdai tömegsírból előkerült, megrongálódott fotóktól.
Míg Kosztolányiról készült kép a halállal való viaskodás közben (az ismert fotón a halálos beteg író a kórház teraszán néz a kamerába feleségétől és orvosától körülfogva), addig Radnótiról csak életteli képek maradtak, a mártírsors azonban – „Mert ami volt, annak más távlatot ad a halál már” – ott lappang a strandon, a kirándulásokon, mindenhol.
| ||
De nem csak az egymás mellé rendezett fotók, Radnóti saját kezű dedikációi is hasonló távlatot kapnak. Az év végi Radnóti-hajrában, a fényképválogatással párhuzamosan, ám ettől teljesen függetlenül napvilágot látott egy dedikációgyűjtemény is: Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész Radnóti 614 dedikációját mutatja be, és ezzel nem csak a költő életrajzának sok apró, a laikusok számára alighanem ismeretlen momentuma tárul fel, de egy szép tudomány és szenvedély, a dedikációkutatás létezésére is fény derül. Mostantól kevesebben fogjuk összekeverni az ajándékozási bejegyzést a dedikációval, és az is hitelt érdemlően kiderül, hogy bár Radnóti nem ismerhette a smiley-t, de gusztusos szíveket („♥-béli szeretettel”) rajzolt, ha úgy hozta a kedve és a dedikációs hangulat.
Hiába azonban a költői szívek, az életrajzi bogarászás nehezített fázisába léptünk: ha eddig Fifi mosolyából és Mik tekintetéből kellett kiolvasnunk a rejtett jelentéseket, ezután olyan bejegyzések egymásutánjából kell tájékozódnunk, mint a „Sándornak hálás szeretettel” vagy a „Bercinek baráti kézszorítással”. Szerencsénkre a szerző minden mankót megad, hogy a nem dedikációgyűjtők se vesszenek el Sándor és Berci között félúton, nagy segítség például a dedikációk címzettjeinek majd 100 oldalt kitevő ismertetése.
Míg egy fotó többet mond el ezer szónál, ugyanez egy néhány szavas bejegyzésről csak nehezen állítható, ám története így is minden dedikációnak akad, így annak is, melyet Radnóti egy emberséges hadnagynak írt az Ikrek hava egyik példányába. Egy hadnagynak, akit a költő a második munkaszolgálata alatt ismert meg. A munkaszolgálatos Radnótinak nem minden honfitársával volt ekkora szerencséje. Azt a bizonyos távlatot, mely a legártatlanabb fotót és kézjegyet is tragikusan más megvilágításba helyezi, azoknak a magyar katonáknak köszönhetjük, akik 1944-ben Abda község határában Radnóti Miklóst meggyilkolták.
Jaffa Kiadó, 2016, 380 oldal, 7990 Ft; Szépmíves Könyvek, 2016, 384 oldal 3990 Ft
