Málik Roland nagy költő volt, a Tizenkét pohár szerzője. Verseiben és prózáiban régóta felismerhető hangon szólt, mondatainak nem is annyira alanya és állítmánya van, mint inkább lejtése. Az 1990-ben Miskolcon alapított zine "én már nem vagyok Málik Roland" című számában egy prózarészletet is találni, amelyben ez a mondat olvasható: "Maurice szájba verte ököllel, én fejbe ütöttem megint, pedig milyen kedves fiú voltam még úgy három-négy éve." A szöveg részlet az író Hullás című, kiadatlan regényéből. Mondom, kedves fiú volt.
Sötét füzet a - fanzine-hez méltó módon - rendszertelenül megjelenő Bruthalia legújabb száma, alig huszonöt számozatlan oldal, jellemzően Málik egykori barátainak szövegeivel (például: Csobánka Zsuzsa, Turányi Tamás, Tétényi Csaba stb.). Málik írásai és kézírása mellett felesége, Mester Zsuzsa róla készült fotóit és egy versét (Próbaüzem) találjuk, amelynek három mondata üti szíven a recenzenst: "Figyelem, ahogy lassan mállik le rólam / minden, mit ismerhettél. / A napszemüvegem eltörött - / vége van a nyárnak. / Lassan megújul ruhatáram - / a farmerem imádnád."
Nyilas Attila, a lapszám egyik szerkesztője - Horváth Előd Benjámin és Kabai Lóránt mellett - a Roham bárban ezzel a mondattal zárta a bemutatót: "A gyászév letelt." Egyetértek, a gyászév letelt, el lehet kezdeni olvasni a szerzőt, elhelyezni az irodalomtörténetben, hiszen a Műút folyóirat mindent megtesz azért, hogy olvasható legyen az életmű. Hamarosan megjelennek egybegyűjtött prózái A fehér út címen.
Bruthalia, No 16., 25 oldal, ár nélkül
