Folyóirat

Bruthalia fanzine

  • Pallag Zoltán
  • 2013. május 25.

Könyv

"Pedig istenemre, milyen / kedves fiú voltam" - írja Málik Roland Alvajáró című versében, amelyet most a Bruthalia fanzine tizenhatodik számának nyitóverseként olvashatunk újra. A 35 évesen a Csendes-óceánba fulladt költő valóban kedves fiú volt, bár kevéssé ismertem, de amennyire mégis, úgy egészen biztos.

Málik Roland nagy költő volt, a Tizenkét pohár szerzője. Verseiben és prózáiban régóta felismerhető hangon szólt, mondatainak nem is annyira alanya és állítmánya van, mint inkább lejtése. Az 1990-ben Miskolcon alapított zine "én már nem vagyok Málik Roland" című számában egy prózarészletet is találni, amelyben ez a mondat olvasható: "Maurice szájba verte ököllel, én fejbe ütöttem megint, pedig milyen kedves fiú voltam még úgy három-négy éve." A szöveg részlet az író Hullás című, kiadatlan regényéből. Mondom, kedves fiú volt.

Sötét füzet a - fanzine-hez méltó módon - rendszertelenül megjelenő Bruthalia legújabb száma, alig huszonöt számozatlan oldal, jellemzően Málik egykori barátainak szövegeivel (például: Csobánka Zsuzsa, Turányi Tamás, Tétényi Csaba stb.). Málik írásai és kézírása mellett felesége, Mester Zsuzsa róla készült fotóit és egy versét (Próbaüzem) találjuk, amelynek három mondata üti szíven a recenzenst: "Figyelem, ahogy lassan mállik le rólam / minden, mit ismerhettél. / A napszemüvegem eltörött - / vége van a nyárnak. / Lassan megújul ruhatáram - / a farmerem imádnád."

Nyilas Attila, a lapszám egyik szerkesztője - Horváth Előd Benjámin és Kabai Lóránt mellett - a Roham bárban ezzel a mondattal zárta a bemutatót: "A gyászév letelt." Egyetértek, a gyászév letelt, el lehet kezdeni olvasni a szerzőt, elhelyezni az irodalomtörténetben, hiszen a Műút folyóirat mindent megtesz azért, hogy olvasható legyen az életmű. Hamarosan megjelennek egybegyűjtött prózái A fehér út címen.

Bruthalia, No 16., 25 oldal, ár nélkül

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.