Folyóirat

Bruthalia fanzine

  • Pallag Zoltán
  • 2013. május 25.

Könyv

"Pedig istenemre, milyen / kedves fiú voltam" - írja Málik Roland Alvajáró című versében, amelyet most a Bruthalia fanzine tizenhatodik számának nyitóverseként olvashatunk újra. A 35 évesen a Csendes-óceánba fulladt költő valóban kedves fiú volt, bár kevéssé ismertem, de amennyire mégis, úgy egészen biztos.

Málik Roland nagy költő volt, a Tizenkét pohár szerzője. Verseiben és prózáiban régóta felismerhető hangon szólt, mondatainak nem is annyira alanya és állítmánya van, mint inkább lejtése. Az 1990-ben Miskolcon alapított zine "én már nem vagyok Málik Roland" című számában egy prózarészletet is találni, amelyben ez a mondat olvasható: "Maurice szájba verte ököllel, én fejbe ütöttem megint, pedig milyen kedves fiú voltam még úgy három-négy éve." A szöveg részlet az író Hullás című, kiadatlan regényéből. Mondom, kedves fiú volt.

Sötét füzet a - fanzine-hez méltó módon - rendszertelenül megjelenő Bruthalia legújabb száma, alig huszonöt számozatlan oldal, jellemzően Málik egykori barátainak szövegeivel (például: Csobánka Zsuzsa, Turányi Tamás, Tétényi Csaba stb.). Málik írásai és kézírása mellett felesége, Mester Zsuzsa róla készült fotóit és egy versét (Próbaüzem) találjuk, amelynek három mondata üti szíven a recenzenst: "Figyelem, ahogy lassan mállik le rólam / minden, mit ismerhettél. / A napszemüvegem eltörött - / vége van a nyárnak. / Lassan megújul ruhatáram - / a farmerem imádnád."

Nyilas Attila, a lapszám egyik szerkesztője - Horváth Előd Benjámin és Kabai Lóránt mellett - a Roham bárban ezzel a mondattal zárta a bemutatót: "A gyászév letelt." Egyetértek, a gyászév letelt, el lehet kezdeni olvasni a szerzőt, elhelyezni az irodalomtörténetben, hiszen a Műút folyóirat mindent megtesz azért, hogy olvasható legyen az életmű. Hamarosan megjelennek egybegyűjtött prózái A fehér út címen.

Bruthalia, No 16., 25 oldal, ár nélkül

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.