Noha a posztapokaliptikus sci-fi barbár romantikája a nyolcvanas évek óta egy pillanatra sem szűnt meg menőnek lenni, a Mad Max sorozat idei újraélesztése még vonzóbbá tette a műfajt. Budai Dénes és Szűcs Gyula mégsem vádolható azzal, hogy meglovagolták volna a trendeket, képregényük első verziója ugyanis már öt éve elkészült.
A sztori alapötlete parádés. Hogy festene ma a világ, és benne Magyarország, ha a csernobili katasztrófát követően a két nagyhatalom kirobbantja az atomháborút? A válasz ismerős lehet a Mad Max filmekből, csak az ausztrál sivatag szerepét itt a magyar ugar játssza, Max Rockatansky bőrébe pedig egy bizonyos Kovács „Johnny” János bújik, aki éppoly kíméletlenséggel aprítja az országúti bandákat és a szektavezéreket, mint Mel Gibson egy óceánnal arrébb.
A Café Postnuclear több rajongói fanzine-nél, de túl öntudatos ahhoz, hogy magában is működjön. A sztori, de még a karikatúra-főhős is csak ürügyként szolgál egy kétségkívül látványos szerelmi vallomáshoz, amelynek címzettje egyfelől a disztópikus sci-fi 80-as évekbeli mutációja, másfelől a késő szocializmus – a szerzők gyerekkora – mára kultikussá vált tárgyai. Nincs is talán olyan panel, amelyre ne jutna legalább egy popkulturális kikacsintás, ami a rajongói szív megmelegítéséhez pont elég, de egy koherens világ felépítéséhez kevés. Ideális esetben lenne esélyük és idejük a szerzőknek arra, hogy belőjék a megfelelő arányt, az utolsó oldalon ugyanis folytatást ígérnek. A hazai képregénypiacot ismerve azonban erre sajnos semmi garancia nincs.
Totalcar.hu, 2015, 72 oldal, 3480 Ft
