Van egy épület az Állatkert meg a Vidám Park között, amit tényleg csak annak lehet használni, aminek építették: cirkusznak. A Fővárosi Nagycirkusz (FNC) az ország egyetlen "kőcirkusza", több mint ezer nézőnek készült, és már évek óta annyira veszteséges, hogy az csak na.

Van egy épület az Állatkert meg a Vidám Park között, amit tényleg csak annak lehet használni, aminek építették: cirkusznak. A Fővárosi Nagycirkusz (FNC) az ország egyetlen "kőcirkusza", több mint ezer nézőnek készült, és már évek óta annyira veszteséges, hogy az csak na.

Isten tudja, hogy tudják működtetni, de tény, hogy az intézmény vezetősége időnként újabb és újabb műsorokat tud tető alá hozni, ami - látva a helyzetet - valóban tiszteletre méltó igyekezet bizonyítéka.

Jelenleg éppen a Cirkusz szárazon és vízen című nemzetközi (tulajdonképpen orosz-magyar) műsor látható, amiről az egykori, Világ Ifjúsága című lap posztermagazinjára emlékeztető FNC-kiadványban a következőket olvashatjuk: "A nemzetközi műsor rendkívül érdekes, izgalmas lesz, és mint a címéből is kitűnik, nem éppen szokványos, mivel a második részben olyan cirkuszi világba kalauzoljuk Önöket, ami a vízben játszódik. Fantasztikus élményt nyújt a közönségnek a vízzel megtöltött manézs, és az itt lezajló produkciók, mesterséges tavat varázsolunk a közönség elé. A porondon

fiatal, tehetséges artistákkal, csillogó fénnyel, sziporkázó muzsikával mutatjuk be a vizek világát."

A felsorolt sziporkához persze az első részen keresztül vezetett az út; ez egy rendkívül korrekt "szárazföldi" produkcióhalmazt jelentett. Irina kantáros nadrágba öltöztetett kismajmokat dresszírozott, a Tirano csoport két tagja rudat vett vállára, azon mutatott be szaltó mortálét a harmadik, Petr Prostetsovi sem vallott szégyent majdnem százegy uszkárral, a Trió Maslov lélegzetelállító volt, a BMX-lovagok pedig természetesen béemikszeztek. Volt néhány látványos baki, például a Donnert lovascsoport egyik tagja zsonglőrködés közben kidobta az egyik karikát a közönség közé, de ettől csak emberibbé vált az egész.

A második rész, azaz a "vizesblokk" azonban teljesen megmagyarázhatatlan volt. Egy csapként funkcionáló hatalmas sárkányfej segítségével valóban telitöltötték a manézst vízzel, közepére beállítottak egy kis szigetet, és azon folytatódott a műsor, kispályássá átalakítva a porondot. Gomolygott a működ, villogtak a fények,

hogy "hú, de jó"

A későbbiekben láthattuk Andreát, a kígyólányt, a Yin és Yang még véletlenül sem kínai művészházaspárt, akik metallistának öltözve zsonglőrködtek különböző lángoló tárgyakkal, a Kazacsenkó csoport görkorcsolya-bemutatóját, valamint a Trio Goldent, három aranyra festett nőcit, akik egymásra másztak, szóval olyan dolgok történtek, amelyekhez

sőt talán még porondra sem, mivel ezek a mutatványok inkább az esztrád kategóriát képviselték. Valójában csak egy elázós jófejeskedés ("önként jelentkezőknek" kellett gatyára vetkőzniük és mosóteknőkben evezősversenyt játszaniuk - vízbe pottyantak mindahányan), valamint a fő közönségcsalogató, Adele és Stefano fókaidomítása indokolta a háromszázezer liter víz jelenlétét, ami a műsorból körülbelül tíz percet vett igénybe.

Aztán az egésznek nagyon hamar vége lett, a fináléra előkerült az összes fellépő, ott integettek a mesterséges medence szélén, kínosan ügyelve arra, hogy bele ne essenek. Hogy a parádé teljes legyen, három fellépő hölgy villánykörtékkel feldíszített deszkákon siklott a habok közt, amit Fővárosi Nagycirkusz feliratú overallba öltözött fiatalemberek toltak, térdig gázolva a vízben.

- legát -