T´DOR: Ide nekem a la Bardot...!

  • 1997. április 24.

Könyv

Az Eurocity kísérőfüzetéből mindent megtudtam soha nem leendő úticéljaimról (s az árakról), aztán a szellemibb és érzékibb és informatívabb örömökre ott volt a News magazin (történetesen, s ugyanígy: "akkor ez Ausztria).
Hát ez nem mozizás volt.

Ki hitte volna. (Ráadásul.)

Az Eurocity kísérőfüzetéből mindent megtudtam soha nem leendő úticéljaimról (s az árakról), aztán a szellemibb és érzékibb és informatívabb örömökre ott volt a News magazin (történetesen, s ugyanígy: "akkor ez Ausztria).

A belpolitikához nem szólok hozzá, bár azt hiszem, átlátom. Mit ér az átlátható, ha áthatolhatatlan.

Marad a művészet. (Érzékek kérdéseiről ember szintén lehetőleg csak művészetileg.) Volt egy reklámcikk. Megjelent (újra) egy B. B.-könyv. (Vallomások, életírás, mittomén.)

De egy csomó érdekes dolog volt (az ismertetésben). Amin a legjobban mulattam (B. B. idézi): Napóleon (állítólagos? vagy nem állítólagos) mondása: "A szerelemben csak egy győzelem lehetséges: a megfutamodás." Vagy: "A győzelemre a szerelemben egy mód van csak: a megfutamodás" stb.

Milyen igaz! De milyen. Persze Rilke meg azt mondta, nem kell győzni, csak túlállni, pardon, élni. †berstehen. A német nyelv itt ilyen.

Az ember még az ún. szerelemmel is belekeveredik valamibe. Jó a vágy, jó az emlék, jó, ha iszonyú élénk a képzeleted (az a legjobb), akkor semmi-senki nem zavar. Csak magadat kell kibírnod. Bár önmagadat is elárulod, aztán, nem kell ahhoz Másik Ember.

Aztán: "Beléptünk az állatok rendjébe" (az emberekéből ti.), B. B. és a 4. férje. El a gaz emberiségtől, éljenek a (megmenthetetlen) tiszta lények. Az állatok.

Aztán: állatok közt volt ez is. Mondja B. B., hogy ő nemcsak a filmek szerelmi szálát szőtte tovább (egy szép hálóban ott hever ő mellesleg egy fotón a magazinban, na ja, istenke), hanem a depressziót is, mit az a cudar Chabrol beléplántált. Nem ér az élet semmit, nirvána, jaj-meg-kéne-halni, azaz főleg nem kéne lenni. Nem meghalni, de nem lenni.

Egy birkaistállóban a B. B. végigvágta magát a földön (enyhe kifejezés), és végül felvágta az ereit, aszongya, nem fájt, csöppet sem, csak a vér, az csöpögött, ám a Mercedes nevű barátnéja megmentette (pont a szülinapján, ahonnét a B. B. kicsit hiányozni kezdett stb.), mentek keresésére, épphogy élt.

Ez is megvolt.

B. B. szerintem jól öregedett. (Sean Connery is, ő ráadásul szintén magazintéma: "Megengedhetjük-e magunknak az öregedést?" - és ott a Connery, fele arca fiatal, fele ősz bajszos öreg, fele hollóhajú fenn a fejnek, fele kopasz. Öregen jobb a hapsi, a kopaszság is jól áll neki.)

Nekem aztán mindegyek ők, csak ezeket a dolgokat olvastam, és elmeséltem. Bécsben még más dolgok is voltak, szerencsére a konflislovak szemétől nem kell megfutamodni - csak rém nehéz úgy leélni az életet, hogy az emberfiának csak konflisló-szemekkel legyen dolga.

Nem vicc ez, hát adódott rá egy viccem is, hogy ti. vicc is legyen.

ãAvval: viszontagságos. NŽlkŸl viszont: aggságos."

A kettő közt egyensúlyozunk.

Hogy a Mick Jagger hogyan van vele, pontosan értem. A Jerry Hall pozícióját szeretném egyszer úgy (isten ziccse!) átvilágítva látni.

Társaim, az olyat mi sose fogjuk.

S ezzel a tudásanyaggal (meg arról értesülve, hogy pl. az osztrák államelnök fizetése a Clinton elnökének a háromszorosa, hoppá!) haza is érkeztem stílszerűen-nyílszerűen a Keletibe.

Régen ez a vonat a Délibe jött. De tán Babits mondása révén irgalmazott a menetrend, ne legyen szörnyű megjönni Délre... vagy télre... vagy hogy is van ez?

Kószálok a belvárosi utcákon este, tök idegenség, ridegség, nekem - a kedves Bécs után.

Jó, hát itthon legalább megvan, mihelyt az utcára kilépek, a magány.

Semlegesen arra gondolok, vajon egy másik Stones, a Ronny Wood mászkál-e épp írföldi lópályák mentén, zsebre-kéz, magányosan?

Hanem hát mi közöm hozzá? Mi közöm bárkihez? Sajnos, akkor azért még mindig itt maradok én: magam és - jóra, rosszabbra - nem is oly magam.

"Ide nekem...?" A vénülés sem fog segíteni. Min kéne neki? Jönnek, jönnek majd a változatok.

És ez sem változtat semmin.

Gondolatban ott megyek egy Ó-Bécs-Café előtt, már másnap. De jó volt. De jó, amit megúszunk. Jaj, hogy végül mégse?

Ezért élni?!

Ezért halni?

Igen, az alapképlet: Ezért élni? Ezért halni? (Az életért?)

Hát nagyon az van, hogy ezért; és hogy itt, ezŽrt. Csak azt változtatgathatjuk, hogy hol van "itt".

A nirvána az volna, ha ez tényleg sehol lenne. Vannak ennek azok a jó, kibírhatatlan, magányos pillanatai. Amikor "már ismernek". Teszik eléd, amit inni szoktál ott és stb.

De mihelyt már kinyílsz, benyúlsz, értesülsz, (in)formálódsz: vége.

Nem vagy ábránd. Nem vagy egy álom.

Csao. És gyere, szép csa—d‡s. Szik.

Mikor pedig már tényleg bírok nem érezni, és idegenben a legjobb (és megy is), hogy senki nincs, nevek, irodalom, szeretteim, utcák, tervek... NINCS. "A nincs van." És akkor egyre azt kell játszanom itt, hogy mintha nekem mindez VOLNA, és ettől csak a halál vált meg, és az ronda lesz. A szép helyetti randánál még túlság is rútabb.

Hát ne dőlne bele az ember az alabárdba?

Ó, bár ölhetném tényleg testileg lelken magam, indultam el sportszatyraimmal, ki a nagy keleti csarnokból.

Brigitte Bardot

Initiales B. B.

Alain Delon

Alain Delonnal a H´res szerelmek című filmben játszottam egy rövid jelenetet.

Rettenetesen idegesítő volt.

Abban az időben nehezen lehetett elviselni, mivel mindig csak a szívdöglesztő tekintetén, a jóképű ábrázatán járt az esze, de a partnerére nem gondolt soha... A szerelmi jelenetekben sohasem nézett a szemembe, mindig a reflektorfénybe bámult, hogy még kékebb legyen a szeme... A lámpának vallott szerelmet, és még csodálkozott rajta, hogy együttműködésünk kudarcot vallott!

Kár, mert ma Alain Delon az egyik legférfiasabb, leghitelesebb férfiszínész, és legalkalmasabb arra, hogy Gabin örökébe lépjen. Tehetsége már nem vonható kétségbe, és külsőleg ugyanúgy fejlődött, mint belsőleg: megkeményedett, megszépült. Ha a mai hősszerelmesekre gondolok, hálát adok az égnek, amiért idejében hagytam abba a mozizást...

Alainre, persze, jó ránézni. De a nappaliban álló XVI. Lajos stílusú komódra is jó ránézni. Ezen az arcon, ebben a szempárban nincs semmi, nincs benne semmi megható, semmi vonzó, semmi, ami érző emberre, ami érzelemre vallana. Alain jéghideg ember, és rettenetesen egocentrikus, nem csoda, hogy csak a szőrmebundák reklámozásában talált némi emberi melegségre. Össze lehetne kötni Sophia Lorennel!

Grasset, 1996

Részlet a 1996/12-es Filmvilágból

fordította: Ádám Péter

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.