Könyv

Colum McCann: TransAtlantic

  • Sipos Balázs
  • 2015. május 3.

Könyv

A Dublinból 1986-ban, 21 évesen New Yorkba költöző szerző második magyarul megjelent regényének sokszínű vezérmotívuma a „transzatlanti viszony”. McCann hét jelképes, harminc–ötven oldalas epi­zódba sűríti Új- és Óhaza összetalálkozásainak utóbbi százötven évéről való tudását. Az első rész főszereplői: pilóta és navigátor az első transzatlanti repülőn (1919), Észak-Írországban támogatókat gyűjtő afroamerikai abolicionista és az északír politikai helyzetet konszolidálni igyekvő amerikai szenátor (1998). Alcock, Brown, Douglass és Mitchell történelmi alakok.

A második rész főszereplői – a Douglass-szal találkozó, Amerikába kivándorolt jégtörő (!), Lily Duggan és leszármazottai: lánya, a pilótákról riportot író Emily, unokája, a RAF-mozgalmárral házasodó, Mitchellel is találkozó Lottie, és dédunokája, az epilógusban narrátorrá váló Hannah – a történelemkönyvekből hiányzó nők. Ám a „történelmi férfiak” élete nem mutatkozik az övéknél jelentékenyebbnek. Ugyanis McCann Virginia Woolfra emlékeztető tudatfolyam-technikája mindegyikük történetét impresszionisztikusan, a megélés pillanataira fókuszálva rögzíti, aminek következtében a szereplők életének sorsfordító, olykor „történelmi” eseményei nem állnak össze nagyszabású drámává, hanem megmaradnak a történelemkönyvek margójára írott ­képek illanó egymásutániságának.
A megélés pillanatában a „történelmi léptékű” is köznapi: a történelemkönyvek utólagos epikája meghamisítja a megélés pillanatainak semleges líráját.

Ha az amerikai szenátor – aki, miközben „csinálja a történelmet”, felesége és kisfia hiányával küzd – és az agyonlőtt fiára emlékező ír öregasszony esendő méltóságában egy, akkor talán éppen ebben állhat az (akár transzatlanti) közösség. Ami, hiába a kissé monotonná váló, lágyan szentimentális előadásmód, a néhol nehezen követhető mondatfűzés, mégiscsak felemelő állítás.

Fordította: Mesterházi Mónika. Magvető, 2015, 320 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Varga Judit választása

Nem világos, milyen színjáték bontakozik ki szemünk előtt, az pedig végképp homályos egyelőre, végül hogyan döntenek: megteszik-e a „visszautasíthatatlan” ajánlatot, az érintett a tisztesség maradéka megőrzését választja vagy elfogadja az eddiginél is gátlástalanabb kézitusa katonájának szerepét a hatalomért.

Közel kétmilliárd forint vízdíjat követel az állam Miskolctól, a város bérlakásait adta fedezetként

A magyar állam 2023 végén úgy kapta meg ingyen a rezsicsökkentés miatt milliárdos hiányt halmozó MiVíz Kft.-t 24 milliárd forintos vagyonával, hogy konszolidációt ígértek Miskolcnak. Erre nem került sor, idén nyáron viszont benyújtotta 1,8 milliárdos ki nem fizetett vízdíj számláját a városnak. A törlesztés fedezeteként egy 2,2 milliárd forintra értékelt önkormányzati bérlakásos társasházát adta zálogba a fideszes városvezetés.

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.