Könyv

Colum McCann: TransAtlantic

  • Sipos Balázs
  • 2015. május 3.

Könyv

A Dublinból 1986-ban, 21 évesen New Yorkba költöző szerző második magyarul megjelent regényének sokszínű vezérmotívuma a „transzatlanti viszony”. McCann hét jelképes, harminc–ötven oldalas epi­zódba sűríti Új- és Óhaza összetalálkozásainak utóbbi százötven évéről való tudását. Az első rész főszereplői: pilóta és navigátor az első transzatlanti repülőn (1919), Észak-Írországban támogatókat gyűjtő afroamerikai abolicionista és az északír politikai helyzetet konszolidálni igyekvő amerikai szenátor (1998). Alcock, Brown, Douglass és Mitchell történelmi alakok.

A második rész főszereplői – a Douglass-szal találkozó, Amerikába kivándorolt jégtörő (!), Lily Duggan és leszármazottai: lánya, a pilótákról riportot író Emily, unokája, a RAF-mozgalmárral házasodó, Mitchellel is találkozó Lottie, és dédunokája, az epilógusban narrátorrá váló Hannah – a történelemkönyvekből hiányzó nők. Ám a „történelmi férfiak” élete nem mutatkozik az övéknél jelentékenyebbnek. Ugyanis McCann Virginia Woolfra emlékeztető tudatfolyam-technikája mindegyikük történetét impresszionisztikusan, a megélés pillanataira fókuszálva rögzíti, aminek következtében a szereplők életének sorsfordító, olykor „történelmi” eseményei nem állnak össze nagyszabású drámává, hanem megmaradnak a történelemkönyvek margójára írott ­képek illanó egymásutániságának.
A megélés pillanatában a „történelmi léptékű” is köznapi: a történelemkönyvek utólagos epikája meghamisítja a megélés pillanatainak semleges líráját.

Ha az amerikai szenátor – aki, miközben „csinálja a történelmet”, felesége és kisfia hiányával küzd – és az agyonlőtt fiára emlékező ír öregasszony esendő méltóságában egy, akkor talán éppen ebben állhat az (akár transzatlanti) közösség. Ami, hiába a kissé monotonná váló, lágyan szentimentális előadásmód, a néhol nehezen követhető mondatfűzés, mégiscsak felemelő állítás.

Fordította: Mesterházi Mónika. Magvető, 2015, 320 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?

Sorcsere Brüsszelben

Az Európai Parlament október 27-én jóváhagyta az Ursula von der Leyen vezette második Európai Bizottság névsorát, rajta a magyar Várhelyi Olivérrel. Az EU új végrehajtó szerve, „kormánya” december 1-jén kezdte meg munkáját, és a 2029-es európai választásokig lesz hivatalban. Ugyanekkor történt őrségváltás az állam- és kormányfők testületében, az Európai Tanácsban is, ahol a belga liberális Charles Michel helyére a portugál szocialista António Costa lépett elnökként. Ezzel teljessé vált a tisztújítás az uniós intézmények élén.

Digidemokrácia

  • Bretter Zoltán

Az elmúlt években sokszor tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy vajon hol marad a „román Orbán Viktor”? Az elnökválasztás november 24-én tartott első fordulójának másnapján Romániában mindenki azt kérdezte, hogy honnan bukkant föl Orbán Viktor románsággal súlyosbított változata?

Mennyek és poklok

Jövő márciusban lejár Matolcsy György mandátuma az MNB élén, utóda Varga Mihály pénzügyminiszter lesz. Mit köszönhetünk Matolcsy jegybankelnöknek a Pallas Athéné Alapítványokon, a „kőgazdag” fián és a még mindig magas alapkamaton kívül?