Csendes gyászmunka - Jacques Roubaud: A nagy londoni tűzvész

  • k.kabai lóránt
  • 2009. október 8.

Könyv

Miközben ezt írom a papírfecnikkel elborított asztalon alig helyet találó klaviatúrát püfölve, hallom, hogy az udvar felől a szokásos hang ismét rosszat kíván valakinek, "rák legyen a tüdődben" - de már nem csak azért írok, hogy megszabaduljak a szorongástól, hogy az "újrakezdés" annyi tétovázás és bénultság után ne valami újabb melléfogás, üresjárat, zsákutca kiindulópontja legyen. Nem csúszik ki kezemből a rongyossá forgatott, impozáns borítójú, ám a meglehetősen kis betűméret és a túlságosan is nagy szedéstükör miatt kissé riasztó belívekkel megvert könyv; Roubaud regénye végül mégsem vált a tökéletes rombolás és a kudarcok emlékművévé.

Miközben ezt írom a papírfecnikkel elborított asztalon alig helyet találó klaviatúrát püfölve, hallom, hogy az udvar felől a szokásos hang ismét rosszat kíván valakinek, "rák legyen a tüdődben" - de már nem csak azért írok, hogy megszabaduljak a szorongástól, hogy az "újrakezdés" annyi tétovázás és bénultság után ne valami újabb melléfogás, üresjárat, zsákutca kiindulópontja legyen. Nem csúszik ki kezemből a rongyossá forgatott, impozáns borítójú, ám a meglehetősen kis betűméret és a túlságosan is nagy szedéstükör miatt kissé riasztó belívekkel megvert könyv; Roubaud regénye végül mégsem vált a tökéletes rombolás és a kudarcok emlékművévé.

A nagy londoni tűzvész eredetileg a szerző egy álmának kapcsán felmerült név, mely aztán visszavonhatatlanul összekapcsolódott egy tervvel, a Tervvel, mely költészetterv és egyszersmind "életterv" volt (matematikai terv is, lévén szerzőnk "költészet- és matematikacsináló" saját definíciója szerint), s amely bukásra volt ítélve - e bukás történetéről kísérel meg tudósítani e regény, mely csak az első kötete (pontosabban az első, Rombolás című ága) egy, a szesztina versformát imitáló regényfolyamnak, mely A nagy londoni tűzvész címet viseli. (Az első ág eredeti francia kiadása 1989-es, azóta hat kötetben megjelent a további öt is, és várható egy "kiegészítő", a szesztina ajánlásának megfelelő záró rész közreadása.) Így míg jelen kötet borítóján is A nagy londoni tűzvész olvasható, a belső címlapon már ez szerepel mint valódi cím: 'A nagy londoni tűzvész', aposztrófok között (a cím[ek]nek a szöveg alakulása során végbemenő transzformálódásáról a 66. szakasz számol be), ahogyan a főszöveg is igen gyakran él különböző tipográfiai eszközökkel (idézőjelek, belső idézőjelek, aláhúzások, többszörös zárójelezés, nagy kezdőbetűk, kurziválások és így tovább), melyek nem öncélú bravúrkodások, hanem az egyértelműsítést szolgálják, s ezek következetes alkalmazásában ismét csak Roubaud matematikusénje mutatkozik meg. De mindez, mondhatni, természetes, hiszen szerzőnk az OuLiPo nevű csoport (Ouvroirs de Littérature Potentielle, A Lehetséges Irodalom Műhelyei) oszlopos tagja, melynek célkitűzése, hogy a természettudományok egzakt szabályai segítségével, illetve a mintájukra szisztematikus munkával kiaknázza az irodalom eddig feltáratlan lehetőségeit, egyfajta matematizált poétikát létrehozva. (Erről és Roubaud-ról lásd még: Szigeti Csaba: Mint egy elefánt, MaNcs, 2005. március 17., valamint Molnár Zsófia: A nyelv emlékezete, MaNcs, 2007. április 12.) Az oulipienne szövegalkotás alapja a megkötés, mely egyszerre több is, kevesebb is, mint "törvény" vagy "szabály": egy belső késztetés eredménye, mely a szerzői invenció és ily módon a mű része, s amelynek hatálya a szerző részéről bármikor felfüggeszthető.

Jelen esetben az alapvető megkötés azt irányítja, hogy Roubaud mindennap csak egyetlen szakaszt (paragrafust) ír meg (ezekből 196-ot számol a regény), mindig a hajnali órákban, s a világosság, a nappal eljövetelével befejezi a munkát. Így tudósít A nagy londoni tűzvész önmaga születéséről, miközben egyszersmind saját létének ideáját rombolja le az emlékezés révén. Ugyanis mindenekelőtt emlékezésprózát olvashatunk, melynek szerkezete nem a megírás kronológiáját követi, hiszen a Tudósítás fejezet legtöbb szakaszához kapcsolódik valamiféle Csatlakozás (Beszúrás vagy Elágazás), melyek a könyv második felében kapnak helyet; "az igazi regénypróza [...] váltogatja és adagolja a hangokat, az anekdotákat és a gesztákat, hogy biztosítsa a mondatok, a bekezdések, a fejezetek előrehaladását, míg az emlékezéspróza megáll, és majdnem mindegyiknél (a mondatoknál, a bekezdéseknél, a fejezeteknél [...]) visszafordul a megszerkesztés mindennapos, szigetlakó életéhez" - ahogyan erre reflektál is a 32., Egy regényt imitálva írom című szakasz.

Az emlékezés (és ily módon a regény) középpontjában a tüdőrákban korán elhunyt fotográfus feleség, Alix Cléo Roubaud áll, az ő elvesztése diktálja a ritmust az írás és az emlékezés idejében, az ő hiányban-létének momentumai tárulnak föl a megírás hosszan kifejtett körülményeiben is ("csendben lenni, nem kockáztatni, hogy bárkit felébresszek" - olvashatjuk még a Tudósítás elején, miközben "ennek mostanra már a legcsekélyebb jelentősége sincs"). A gyászmunka ez esetben maga a regény, melynek matematikai pontossága, az emlékezés divergenciájának kordában tartása szembemegy a veszteség kiváltotta fájdalommal; csendben végzett, dolgos gyász ez. A nagy londoni tűzvész önmaga (és a Terv) létrejöttének, megvalósulásának bukását akarta elmesélni, ám ez az alapállás "vallott kudarcot", amikor mégiscsak egy kompakt (bár bonyolultnak tetsző szerkezetű, sokak számára pedig egyenesen fárasztó) regény született meg, melyben "a szövegre irányuló megfontolások [...] szándék[a] mindenekelőtt szerelmi volt."

A többszörös áttételekkel, hivatkozásokkal operáló, számos megkötést alkalmazó, számtalan irodalmi, filozófiai és művészeti utalással élő regény fordításának nyilvánvalóan heroikus munkájáért Szigeti Csabát illeti dicséret és köszönet, aki ugyanis, ha mint az sejthető, aligha jelennek meg magyarul a további kötetek, mégis bepillantást engedett ebbe az összetettségében is világos, ugyanakkor tónusában meglehetősen sötét (szöveg)világba, melynek egyik legfontosabb tényezőjére, a szerző és az elbeszélő azonosságának-különbözőségének kérdésére és ennek anomáliáira e hasábokon nem térhettem ki. "A valós, perverz és polimorf felejtés szembehelyezkedik ésszerű rombolásom, rendezett törlésem kísérletével."

Fordította: Szigeti Csaba. L'Harmattan - ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet, 2008 [2009], 307 oldal, 2900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.