Könyv

Csetneki Sándor: A Kinizsi Százas útikalauza

  • Pogrányi Péter
  • 2016. október 1.

Könyv

A Kinizsi Százas egy legendás teljesítménytúra: 100 kilométer a Pilis és a Gerecse erdein keresztül 24 óra alatt. Ha az ember rákap a mostanság egyre népszerűbb teljesítménytúrázás ízére, és elkezdi feszegetni a határait, csakhamar elgondolkodik azon, hogy vajon képes lenne-e ezt a kihívást teljesíteni. Ha pedig utánanéz, előbb-utóbb rátalál Csetneki Sándor túraélményeiről vezetett blogjára (kinizsi­szazas.­blog­spot.­hu), ahol a szerző élményszerű és sajátos humorú beszámolóit olvashatja.

Bár az útikalauz a túra potenciális teljesítőit célozza meg, ennél szélesebb réteg számára is izgalmas lehet, hiszen a K-100 történetének áttekintésével (1981 óta rendezik meg), a hozzá kapcsolódó kuriózumok, „kinizsikumok” leltárba vételével azt kultúrtörténeti jelenségként is bemutatja, miközben röviden számba veszi a fontosabb magyarországi és külföldi hosszú távú teljesítménytúrákat is. A szerző láthatóan szenvedélyes adatvadász, amit csak lehet, kigyűjt, összesít, kiszámol. Például azt, hogy a táv – átlagos, 75 cm-es lépéshosszal – több mint 133 ezer lépés, vagy azt, hogy a túrát 2015-ig 9137 túrázó teljesítette összesen 19 763 alkalommal. Az egzakt adatok iránti vonzalom jó adag humorral is párosul, így a könyv végig élvezetes olvasmány. Miközben képzeletben végigjárjuk az útvonalat Békásmegyertől Tatáig, bőségesen meríthetünk a motiváló gondolatokból és felvértezhetjük magunkat a fizikai és pszichológiai teljesítményre vonatkozó jó tanácsokkal. A legszórakoztatóbb és egyben leginkább elgondolkodtató rész a különleges teljesítőket felvonultató fejezet: arra emlékeztet, hogy mindig lehet új célokat kitűzni. A kötet tehát a Kinizsin indulók mellett mindenkinek ajánlott, aki kacérkodik a hosszú távú teljesítménytúrázás gondolatával.

Szerzői kiadás, 2016, 164 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.