Elmer, a kockás elefánt egyértelműen az elfogadás szimbóluma. Ő az az ormányos, aki más, mint a többi fajtársa. Az hagyján, hogy akaratlanul mindig kitűnik társai közül, de még vicces is. Különbözőségét felhasználva folyton tréfákat eszel ki, olyanokat, amilyeneket egyetlen másik elefánt sem tud. Most épp a közeledő Elmer-nap alkalmából festeget, így a többi elefánt is megtapasztalhatja, mégis milyen Elmernek lenni, sőt, az igazi még el is tűnik, hogy aztán megkerülhessen.
A vicceskedés családi örökség Elmeréknél, mert a nagyapó, az aranyszínű Eldó is remek mókákat eszel ki, mondjuk más szinten, hisz’ az elefántok képességének, a felejtés hanyagolásának karikírozása komoly dolog, hát még az ő korában…
David McKee világhírű sorozata nagyon egyszerű, de roppant kedves, csodás, tobzódóan színes képi világgal illusztrált tanulságos mesékkel örvendezteti meg a 2 és 5 év közöttieket. Elmer hol másokon segít, mondjuk, megtalál egy elhagyott plüssmackót, hol meg olyan komoly témákat feszeget, mint a bevándorlás vagy a fenntarthatóság. Nem véletlen, hiszen a szerző-illusztrátort annak idején egy kisfiúnak a lányára tett rasszista megjegyzése inspirálta Elmer megalkotására. Elmer azt az üzenetet közvetíti, hogy fogadd el, aki vagy és ünnepeld, meg persze szeresd a különbségeket.
Fordította: Szabó T. Anna. Pagony, 2019, 24 oldal, 1990 Ft/kötet
